Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-01 / 42. szám
1003. deczember 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 tött időben,, való pontos teljesítése alól felmentené. A vállalkozók ezért maguk tömörültek és a tőke képviselői szervezve próbálnak a munkás-uniókkal szembeszállani. Hogy fog-e ez a tömörülés eredményt felmutatni, azt majd megmutatja az idő. Azt hisszük, hogy a munkás-uniók hatalma csak akkor fog alább szállani, ha majd beüt egy gazdasági válság, mikor a munkakinálat nagyobb lesz, mint a kereslet. Az amerikai bérrendszereket illetőleg újabban Möller Pál német mérnök, — ki azokat Amerika különböző ipari vidékein tanulmányozta — ismertette a német mérnök-egylet augsburgi nagygyűlésen. A darabbér ellen, úgymond, a munkás-uniók agitálnak és ott, hol érvényesülni képesek, a napibér rendszer található, mely általánosságban nem előnyös a munkaadóra. A munkaadók ezért a bérfizetés egy másik nemét ajánlották, mely a darabbér és a napibérrendszerek egyesítéséből áll és melyet a munkásuniók is elfogadtak. Ez a jutalék rendszer. Minden munkásnak van meghatározott munkabére és minden munka elvégzésére előre meghatározott munkaidő van megállapítva. Ha a munkás ezt az időt felhasználja .vagy túllépi, akkor csak a rendes órabérét kapja. Ha azonban igyekszik és az időből megtakarít, iákkor a megtakarított időnek megfelelő bérösszeg felét javára Írják. Ez a rendszer a kész munkadarabok gondos felülvizsgálását igényeli, de ott, ahol arra kell súlyt fektetni, hogy a műhely és a munkás teljesítménye minél nagyobb legyen, ott nagyon értékes. A jutalék-rendszer a darabbér-rendszerrel szemben előnyösebb a munkaadóra, mert mig darabbérrendszernél a munkaadó előnye csupán abból áll, hogy nagyobb teljesítményt ér el, addig a jutalék- rendszernél költségei is kisebbek. A jutalék-rendszer úgy kisebb, mint nagyobb gyárakban egyaránt bevált és indokolt volna, ha nálunk is megpróbálkoznának vele. Többször megpróbálták Amerikában azt, hogy á munkásoknak a munkabéren kívül bizonyos nyereségrészesedést juttattak, de valami nagy ^eredményt ezzel nem értek el. Érdekes és követendő példa volna a munkásoknak az üzleti nyereségben való részeltetésére nézve az United Steel Corporation, más szóval aczéltruszt által választott mód. Nevezett társaságnál minden alkalmazottnak jogában van a társulati részvényekből bizonyos mennyiséget arány lag alacsony árfolyam szerint részletfizetésre megszerezni, mely részleteket a bérből vonják le. Az egész értéket három éven belül kell törleszteni, de a munkás már az első részletfizetés után élvezi az osztalékot. Ha a munkás a részvények értékének le- törlesztése után még öt évig birtokában tartja a részvényeket, akkor azért részvényenkint 5 dollár jutalmat kap. Ez a rendszer az eddigi értesülések szerint kitünően bevált. A vállalatot egy nagy ambiczióval eltelt hivatalnok és munkásgárda támogatja, mely tud fáradni a vállalat érdekében, mert hiszen nem csak az inproduktiv részvényesek zsebének, de saját magának is dolgozik. Nem érdektelen megemlékezni az amerikai munkásjóléti intézményekről is. Aki ilyeneket azon czélból keres Amerikában, hogy azokat esetleg mintául felhasználhassa, az alaposan csalódni fog. Az amerikai munkásnak általában nincsen érzéke az ily intézmények iránt. Ez érthető is. Amerikában a munkás nem modern rabszolga, mint nálunk, kit a betevő falat kenyér ellenében kihasználnak és ha kidőlt, egyszerűen kitesznek, azért az amerikai munkás szabadabb gondolkodású, nem szorul gyámkodásra, nem kíván egyebet, mint jó munkabért s minden további segélyakcziót a munkaadó részéről, magánügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak tekint. , Azt kérdezhetné valaki, hogy hát mi történik a munkással, ha munkaképtelenné válik ? Mi történik vele nálunk?! Nálunk vagy éhen hal vagy koldul .... Az 'amerikainak azonban van miből félretenni öreg napjaira, ha pedig rokkanttá lesz, húzza a járadékot valamely biztositó intézettől vagy valamelyik munkás-szövetkezet által fentartott intézettől, melynek tagja. Ha az amerikai ipar termelőképességét vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy abban nagy része van az amerikai munkásnak. Az amerikai munkás általában intelligensebb, mint a keleteurópai, többet is képes produkálni. De hát miért képes az amerikai munkás többet produkálni, mint az európai ? Ezt némelyek az éghajlati viszonyoknak szeretik tulajdonítani, melyek odaát serkentőleg hatnak az idegekre. Ezzel a tarthatatlan állítással szemben való az, hogy az amerikai munkás élelmezése a magasabb munkabérek következtében jobb és szeszfogyasztása magasabb intellígencziájánál fogva kisebb, de az elülj áróknak a munkásokkal szemben való bánásmódja is emberiesehb, mint például nálunk. Az amerikai műhelyekben teljesen demokrata állapotok uralkodnak. A munkás tudja, hogy ő épen olyan társadalmi fokon áll, mint akármelyik elüljárója és hogy idővel, ha rátermett, ő belőle is lehet művezető, üzletvezető, vagy igazgató, hogy születési viszonya és iskolalátogatásáról szóló, kétes bizonyító erejű kutyabőrdarabok — ezek a középkori czopfok — nem befolyásolják őt előbbrejutásában. Ez a tudat növeli a munkás ambiczióját. és felelősség iránti érzékét, két oly tulajdonságot, melyre önálló állásban lévő embernek első sorban van szüksége. Az elmondottak — dióhéjba foglalva — azon okok, melyek a kedvező keresleti viszonyok mellett első sorban járultak hozzá az amerikai ipar tökéletesedésének emeléséhez. Vajha mi is okulnánk rajtuk.
