Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-01 / 38. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. november 1. 38. szám KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre _ ... ... ... ... _ _ 12 kor. Fél évre .................. ............. ... 6 kor. SZ ERKESZTI ES KIADJA: DR- BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTOSEG ES KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5, z=zz Telefon szám 645. • "~ Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Borús látóhatár. Ha azt a két beszédet, mely október hó 27-én, a törvényhatósági testület közgyűlésén Halmos János és Márkus József ajkáról elhangzott, kondenzálni lehetne sziliekbe: a legsötétebb fekete szin jönne ki belőlük. Nem emlékezünk, hogy ünnepélyes alkalommal valaha ily sötéten rajzolták volna meg a főváros helyzetét és jövőjét. A ki eddig túlzásnak vagy indokolatlan aggodalmaskodásnak vette a főváros zilált viszonyairól elterjedt híreket, most meggyőződhetett azok valódiságáról. Most ime Halmos János polgármester, üdvözölvén a megválasztott főpolgármestert, nyíltan beismeri: „Az utolsó hat év alatt csak megfeszített munkával lehetett a székesfőváros hajóját az elmerüléstől megmentem.“ Márkus József pedig lendületes és retho- rikai szépségekben gazdag válaszában, mely egyúttal programmbeszéde is volt, rámutatott, hogy „A feladatok súlyos voltát, s azok megoldásának nehézségeit Budapest székesfőváros egyesítése óta még nem éreztük oly mértékben, a mily mértékben azt ma érezzük.“ Majd beismeri, hogy a háztartás egyensúlya veszélyeztetve van s kilátásaink nem javultak, hanem ellenkezőleg, rosssabbra fordultak. Bármily megdöbbenést keltsen a főváros első tisztviselőjének és a végrehajtó hatalom képviselőjének a jelenlegi helyzetről táplált vélekedésük, mégis köszönettel tartozunk őszinteségükért. A pessimismus mindig hasznosabb az optimizmusnál, mert az előbbiben való csalódás csak kellemes következményű lehet. Sok bajt okozott már Budapestnek, hogy eddig a könnyelmű emberek módjára élt: nem iparkodott szegről-végre tisztába jönni anyagi helyzetével és nem nyúlt radikális eszközökhöz a felmerült zavarok megszüntetése végett, hanem a véletlentől remélte az ügyek jobbra fordultát. Ha igaz, amit Márkus József mond, hogy t. i. a háztartás egyensúlya veszélyeztetve van, akkor e fektumért felelősség terheli mindazokat, kik az utóbbi évtizedek alatt a város ügyeinek irányításával és intézésével megbízva voltak. Ezt a morális felelősséget elhárítani és áttolni kizárólag külső körülményekre nem lehet. Amaz axióma, hogy gouvarner c’est prévoir, — nemcsak az állam kormányára áll, hanem a városi önkormányzatokra is. Sőt fokozottabb mértékben, mert egy muni- cipium az előrelátást a maga szükebb működési körében inkább érvényesítheti, mint az államhatalom kezelői, kiknek számításait külügyi dolgok keresztülhúzhatják. Ez lévén meggyőződésünk a múltat illetőleg, nem fogadhatjuk el a főpolgármester amaz érvelését, hogy „az általános gazdasági helyzet válságos volta, s a polgárság teherviselési képességének ebből eredő csökkenése“ veszélyezteti a háztartás egyensúlyát. Valamint nem társulunk a főpolgármester ama reményéhez sem, mely a gazdasági viszonyok javulására támaszkodik. A főváros háztartása rendben lehetne az álta
