Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-10-25 / 37. szám
2 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. október 25. világváros belső életét máról holnapra átalakítani lehet, vagy naiv képzelődő vagy csupán népszerűséget liajhászó demagóg. A fejlődésnek és átalakulásnak e tekintetben is megvan a természetes sorrendje. Valamint a természetben, úgy a városok életében sincs ugrás. Márkus Józsefet olyan férfiúnak ismerte meg a főváros polgársága, aki elhamarkodás nélkül akarja létrehozni a szükséges átalakulást. Mindnyájan tudjuk, hogy szivén hordja a város érdekeit és javát kívánja az összes polgárságnak. A város ügyeit és a reformtörekvéseket nála alaposabban alig ösmeri valaki, mert hiszen a város szolgálatában töltötte életének nagyobb részét. Mindenről áttekintéssel bírván, s rendelkezvén megfelelő judicziummal, meg tudja állapítani, mi valósítható meg anélkül, hogy zavar vagy viszálykodás támadjon. Budapestnek ilyen főpolgármesterre van szüksége. És ha majd ez az állás megszűnik, illetőleg ha főpolgármester helyett városi kormányzó áll a municipium élén: óhajtanunk kell, hogy Márkus Józsefhez hasonló egyéniség foglalja el a kormányzói széket. Meg vagyunk győződve, hogy a főpolgármestert választó gyűlésen impozánsan meg fog nyilatkozni a Márkus József személye iránt érzett ragaszkodás és bizalom. A közgyűlés önmagát tiszteli meg, ha ismét megválasztja és pedig egyhangúlag Márkus Józsefet főpolgármesternek. Jótékonysági sorsjáték. A budapesti közönség a múzeumban és az állatkertben levő négylábú hiénákon kívül kétlábú hiénákat is ismer. Eddig azonban csak két speciesről zengett az ének. A turf-, meg az árverési hiénákról. Újabban egy harmadik válfaja is akadt, a mely köz- becsülésnek örvendve űzi játékait és nincs kitéve annak a veszedelemnek, hogy a jockey-club kirántsa lábai alól a működési talajt, miként a turf-hiénákkal szokott olykor megesni, vagy hogy elkeseredett alperesektől pofokat kapjon, amiről az árverési hiénák tudnak történeteket elmesélni. A kétlábú hiénáknak a kedvező viszonyok közt élő válfaja: a sorsjátéki hiénák Nyájas kortársunk és felebarátunk, ön nem is sejti, hogy amikor a trafikban a kellemes mosoly gásu trafikosnő, a hivatalban a János meg a Péter, a nagybácsinál, az unokaöcsnél, a sógornál meg a jó barátnál a szeretetreméltó háziasszony jótékony- sági sorsjegyet iparkodik önre tukmálni: az ön pénz- tárczája tulajdonkép egy sorsjátéki hiéna számára csapoltatik meg. De honnan is sejthetné! Aki önnek a sorsjegyet kinálja, (Jánosokat, Pétereket és a trafikok tündéreit kivéve) mind a legnagyobb önzetlenséggel és bona fide ügynökösködik. Sőt a jóhiszeműséget a Jánosoktól meg a trafikosnőktől sem lehet elvitatni, noha ők províziót kapnak az eladott sorsjegyek után. Ön a legszentebb meggyőződés hangján hallja emlegetni, hogy a megvételre kinált sorsjegy jövedelme nemes czélt szolgál. Ma az árvákat. holnap egy nyugdíjintézetet, a jövő héten valamelyik humanitárius egyletet vagy intézetet illik és kell támogatni az általuk rendezett sorsjáték jegyeinek megvásárlásával. Önt meghatja a rábeszélés és vásáról annyi sorsjegyet, amennyi éppen futja a kasszájából. Ha sok egyleti hölgyet van szerencséje ismerősei közé számítani, akkor sok ezüst koronája változik át seriessei és folyószámmal ellátott papirossá. De hogy sorsjegyhez jusson, nem föltétlenül szükséges zsurokra járnia és kiterjedt ismeretségi körrel bírnia. Eljön az önhöz magától is. Elhozza a posta, szépen megczimzett borítékban. Legalább 4—5 darabot talál benne és egy Remington géppel kopogtatott levelet, mely megható közmondatban ismerteti önnel a sorsjáték nemes czélját és ama biztos reménynek ad kifejezést, hogy ön, az ismert, nagylelkű emberbarát, kegyes leend a tisztelettel mellékelt sorsjegyek árát a szintén mellékelt posta- utalványon az igazgatósághoz beküldeni. Ön végigolvasván a nem közönséges lendülettel, de többnyire hiányos magyarsággal megfogalmazott epistolát, demokratához illő meghatottsággal fogja konstatálni, hogy az igazgatóságot köztiszteletben álló, sőt fényes nevek képviselik. Grófnők, cs. kir. kamarások, udvari tanácsosok és egyéb méltóságos és nagyságos urak. Ily nevek garancziája mellett szabad-e önnek egy pillanatig is kételkednie, hogy az a sorsjáték valóban nemes czél érdekében rendeztetik s az ön pénze e nemes czélt előmozdítja? Nos, tisztelt uram, ön épp úgy félre van vezetve és becsapva, mint azok a hölgyek és urak, kiknek neve a prospektusokon szerepel, vagy a kik privatim árusitgatják ösmerőseik körében a sorsjegyeket. Önök valamennyien áldozatai a sorsjátéki hiénáknak! Itt az ideje, hogy e hiénákról lerántassék a lepel és véget érjen a jótékonysági sorsjátékokkal űzött szédelgés. Sokaknak talán fájni fog, hogy mi leplezünk, de a közönség érdeke előbbre való, mint egyesek álszemérmes röstelkedése. A dolog úgy áll, hogy a jótékonysági sorsjáték senki másnak nem hoz hasznot, mint annak az urnák, aki a „rendezést“ magára vállalta. Ez az ur a sorsjátéki hiéna. Legfőbb jellemző tulajdonsága az, hogy kevés pénze, de annál több svádája van.
