Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-27 / 4. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. január 27. 4. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ............... — ... — .. Fé l évre ... ... .......................... .. 12 kor. 6 kor. SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. J^agy-B udapest. Természeti törvény, hogy a nagyobb test a kisebbet magához vonza. Ez a törvény a városok fejlődésénél is érvényesül, még pedig abban az értelemben, hogy a metropolisok magukba kebelezik a közvetlen közelükben levő kis községeket. így fejlődött Páris és London mai területi nagysága, s ekkép létesítették a jelenlegi Gross-Wient. A magyar székesfővárosban már rég kisért a gondolat, hogy követni kellene Bécs példáját. A főváros terjeszkedése nehány községet úgyszólván Budapest külvárosává változtatott. Újpest és az ötödik kerület közvetlen összefüggésben állanak egymással; Kispest és Erzsébetfalva folytatását képezik a kilenczedik, illetve a tizedik kerületnek; Bákospalota és Puszta-Szent-Mihály szintén érintkeznek a főváros határával. Földrajzilag tehát egészen természetes volna, ha ezek a községek a fővároshoz csatoltatnának. Még azt is meg lehet említeni, hogy e községek lakóinak tekintélyes hányada a főváros területén keresi kenyerét s csupán az olcsóbb lakás és élelmi viszony ok következtében vonul oda lakni. Ha csak arra gondolunk, hogy az említett községek becsatolásával a főváros területe megnövekszik nehány négyszögmért- földdel és a lakosság megszaporodik több mint százezer lélekkel: akkor a Nagy- Budapest czimü jelszó fölöttébb csábitó sziliben tűnik fel. Azonban a kérdés eldöntésénél nem a nemzeti hiúság szavára, hanem a józan észre kell hallgatni. A józan ész pedig azt tudakolja: hasznos-e a fővárosnak, ha ekkép gyarapodik területben és lakosságban? Ne feledjük el, hogy a községek bekapcsolása százféle kötelezettséget ró a fővárosra. Mihelyt Újpest, Bákospalota, Kispest és a többi falú hozzácsatoltatik a fővároshoz, ez utóbbi gondoskodni tartozik a viz- vezetékről, a világításról, a csatornázásról, az utczák burkolatáról, továbbá a közoktatási, közegészségügyi, rendészeti és közélelmezési intézményekről. Vagyis háztartásának kiadásai rendkívül megszaporodnak. Ezzel szemben ellenszolgáltatásásul kapja a becsatolt területek különböző községi adóit és illetményeit. Amint látható, kérdés — a józan ész szerint — egyszerű számtani művelet. Azt kell megállapítani, hogy a várandó bevétel arányban van-e az előre látható kiadásokkal ? Noha nincsenek előttünk a részletes statisztikai adatok, mégis egész határozottsággal állíthatjuk, hogy a mérleg, a fővárost illetőleg, nagyon kedvezőtlen. A várandó bevétel a kiadásokhoz képest elenyésző csekélység. Ha elismerjük is, hogy egy főváros nem helyezkedhetik rideg üzleti alapra, a midőn nagyobbodásáról van szó, még e felfogás mellett sem helyeselhetnek a tervet. A főváros jelenlegi zilált pénzügyi helyzetében az uj területek bevonása okvetetlenül a háztartás egyensúlyának fölbillenésére vezetne. Az emlitett községek legnagyobb része teljesen rendezetlen és milliókra menő befektetéseket igényel. Honnan fedezze ezeket a főváros, mely már most sem képes saját külterületének jogos igényeit kielégíteni? Amit a becsatolt községek szolgáltatnának pénztárába, ez az összeg a rendes kiadásokat is alig fedezi. Tehát okvetetlenül kölcsönpénzből kell a közmüveket létesíteni, s
