Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-23 / 25. szám
9 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. junius 23. emésztették föl. Ha egy pillantást vetünk az uj vámtarifa véget nem érő rubrikáira, némi fogalmat szerezhetünk, mily óriási munkát kellett a felelős miniszternek elvégeznie, mig az anyag fölött úrrá lett itthon, s aztán mily küzdelmeket kellett folytatnia Bécsben, mig a közös megállapodás létre jött. E mellett azonban jutott érkezése, hogy hibás törvényeket revideáltasson, újakat kidolgoztasson és friss keringésbe hozza a kereskedelem és ipar elpettyliüdt vérét. Láng legkiválóbb érdeméül azt tekintjük, hogy kiváló érzékkel birt a szocziális kérdések iránt, minek bizonysága a vasárnapi általános munkaszünetre vonatkozó rendelete és a független, demokrata polgár helyes tapintatával első képviselője lett a közönség érdekeinek. Hogy csak egyet emlitsünk fel ebbeli intézkedései közül: itt van a villamosvasutak állóhelyeinek megszüntetésére vonatkozó rendelete, melyet az érdekeltek ellenkezése és a főváros állásfoglalása daczára bocsátott ki. A fővárost veszteség éri Láng Lajos visszavonulásával. Még nem volt egyetlen minisztere sem a kereskedelmi tárczának, ki akkora buzgósággal és annyi jóakarattal lett volna eltelve a főváros iránt. A szerencsétlenül megkezdett Eskütéri-hid kiépítését apai gonddal siettette, tudván, mily fontos városi érdekek fűződnek ahhoz. Tervbe vette továbbá a Soroksári Dunaágban létesitendő kereskedelmi kikötőt is, mely megváltás lesz a Ferencz városnak és hatalmas tényező az egész fővárosi kereskedelem föllenditésére nézve. Bent a minisztériumban tudják a tisztviselők, hogy közülök senki nem volt szorgalmasabb főnöküknél. A lefolyt 14 hónap alatt Láng Lajos naponként átlag 12—14 órát dolgozott, megosztván idejét a parlament, a minisztérium és házi Íróasztala között. De nem hivalkodott rendkívüli odaadásával, bizonyára úgy gondolkodván, hogy csak léha és stréber emberek kérnek nyilvános elismerést. Jobb emléket kevés elődje hagyott a minisztériumban, melynek tisztviselői a felekkel együtt dicsérik finom előzékenységét és azonkívül föltétien igazságosságát úgy személyi, mint tárgyi ügyekben. Azt hiszem, ha a kabinetek összeállításánál a nagyközönség szavazata döntene: a következő kormányban viszontlátnánk Láng Lajost. Az ország érdekében kívánjuk, hogy a jelenlegi szisztéma mellett is Láng legyen megbizva a kereskedelmi tárcza tovább vezetésével. De ha politikai okok meggátolnák őt, hogy visszatérjen helyére, számítunk arra, hogy mint országgyűlési képviselő és a főváros törvényhatósági testületének tagja továbbra is előmozdítója lesz a főváros érdekeinek. (B.) Az uj miniszteri paloták. A főváros iparosait nagy örömmel töltötte el a kormány amaz elhatározása, hogy három uj miniszteri palotát építtet. Aki ismeri az évek óta tartó pangást, mely iparosaink túlnyomó részét kellemetlen helyzetbe juttatta és sokakat a tönk szélére sodort: fel tudja fogni, mit jelent a közel 10 millióra rugó állami építkezés. A helybeli építőipar a vele rokon ágakkal ismét lélegzethez jut és a munkások ezrei jutnak évekig tartó keresethez. Reméljük, hogy a leköszönt Széli-kabinet erre vonatkozó javaslatát az utód át fogja venni, s a törvényhozás mihamarább módot nyújt a tervek megvalósítására. Az építendő paloták a belügyi, közoktatásügyi és igazságügyi miniszterek számára szükségesek. A belügyminisztérium elhelyezésére szolgáló központi épület emelésére 3,200.000 koronát kérnek a törvényjavaslatban. A belügyminisztérium részére még a 70-es években épített palota, a törvényhozási intézkedések folytán időközben előállott személyzeti szaporítás következtében, a hivatali czélokra már mintegy 20 év előtt elégtelennek bizonyult, minélfogva a hivatali személyzet egy részét a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által régebben használt és a minisztérium jelenlegi épületében történt beköltözésével felszabadult helyiségekbe kellett elhelyezni. Ezek a helyiségek a hivatali czélokra már abban az időben sem bizonyultak alkalmasoknak, annál kevésbé felelnek meg legújabban az intézmények rohamos fejlődése nyomán jelentkező s a közszolgálati viszonyok által megkívánt követelményeknek. Hozzájárul ehhez, hogy újabban az ügyforgalom növekedése s ehhez képest a személyzet újabb szaporítása folytán ismételten térhiány állt elő, minek folytán a minisztériumi számvevőség egy részének elhelyezéséről bérlet utján kellett gondoskodni. Mindezeknél fogva, tekintve, hogy az érintkezés közvetlenségének igy előállott hiánya az ügyek intézése körül kívánt gyorsaság rovására van, másrészt az a munkaerők kellő kihasználását akadályozza: a közszolgálati érdekek szempontjából elodázhatatlan feladatként jelentkezik, hogy a belügyminisztérium
