Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-20 / 3. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. január 20. 3. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .:. ... ... —. ... ... - Fél évre ... ... ... ... ... — — ... 12 kor. 6 kor. SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. A fővárosi uj törvényjavaslat. Hire jár, hogy a belügyminisztérium már elkészítette a főváros közigazgatására vonatkozó uj törvényjavaslatot és a miniszter nemsokára a parlament elé lógja terjeszteni. Kívánatosnak tartjuk, hogy a javaslat, mielőtt az országgyűlés elé kerül, nyilvánosságra hozassák és pedig azért, hogy módja legyen a nagyközönségnek és a sajtónak fölötte véleményt mondani. A Széli kormány tapasztalhatta, hogy nem helyes dolog a hebehurgyán összetákolt és az érdekelt felek kívánságának meghallgatása nélkül csinált törvényjavaslatokkal egyenesen a parlament elé menni, mert a közvélemény felzudul és az illető javaslatok visszavonására kényszeríti a kormányt. Ennek előrebocsátása után konstatáljuk, hogy a szóban forgó javaslatról eddig kiszivárgott hirek éppenséggel nem tölthetik el örömmel azokat, kik az önkormányzat fen- tartására és kiszélesitésére törekszenek. A belügyminiszter egyik legfőbb reformja az akar lenni, hogy a főbb tisztviselők ne választás, hanem kinevezés utján jussanak hivatalba. íme, előre veti árnyékát az állami ad- minisztráczió. A központi hatalom rá akarja tenni kezét a megyékre és a törvényhatósági joggal felruházott városokra, hogy az önrendelkezés minden eszközétől megfoszsza azokat. Neki nem elég az a befolyás, amely- lyel most bir; föltétlenül uralkodni akar a főváros felett, s ezért megkisérli elkobozni a polgárok ama jogát, hogy a tisztviselőket maguk választhassák. Aki tisztában van az önkormányzat fogalmával és azt megbecsüli: egy pillanatig sem habozhat, vájjon a kinevezési vagy a választási rendszer mellett foglaljon állást. Konczessziót az előbbeni javára csak ott tehetnénk, hol az állam- vagy magyar nemzetellenes nemzetiségek vannak túlsúlyban. De magyar vidékeken és különösen az ország fővárosában a köztisztviselők választása a polgárságnak oly joga, melytől meg- fosztatván, üres vázzá változik az egész önkormányzat A mostani választási rendszer mellett is vajmi kevés befolyást gyakorolhat a polgárság az adminisztráczióra, de ha a tisztviselők a kinevezés folytán életfogytig ülnek hivatalaikban, s ekkép teljesen függetlenekké válnak a polgárságtól, akkor orgiát ülhet az önkény és a slendriánság. Meg lesz adva a mód arra nézve, hogy a városi tisztviselő is, miként némely állam- hivatal, fittyet hányjon a polgárságnak. Hogy a törvényhatósági testület a kinevezett tisztviselőkkel szemben is gyakorolhat ellenőrzést? Ugyan, ne tegyük magunkat nevetség tárgyává! Ez az ellenőrzés ma sem több a szentelt viznél, parasztos kifejezés szerint fenét sem ér. A városi tisztviselőt, aki választás révén ül hivatalában, ma csak az ejti olykor-olykor aggodalomba és kényszeríti a polgárság véleményének respektálására, hogy tartania kell: a legközelebbi resztaurácziónál nem választják meg. A választási jog tehát a polgárság kezében önvédelmi fegyver saját tisztviselőivel szemben. Ha valamely városban rossz az adminisz- tráczió és a tisztviselői kar nem felel meg feladatának, csupán a polgárságtól függ, hog}^ a helyzeten a személyek fölcserélésével változtasson.
