Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-02 / 22. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. junius 2. 22. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ... ... ... ... 12 kor. Fél évre ... ... ... ................... ... 6 kor. Megje len minden kedden. SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR-BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. A kizsákmányolt főváros. Lassanként eljutunk oda, hogy a liberalizmus vívmányai közül bánni fogjuk az iparnak és kereskedelemnek megszerzett szabadságot. Mert ennek köpenyege alatt hallatlan mérveket kezd ölteni a fogyasztó közönség kizsákmányolása. Budapesten a lakosság nyolcztized része eljutott oda, hogy mindazt, amit keres, utolsó fillérig a megélésre kell fordítania. A lakás és az élelmiszerek drágulása egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy aki fizetésből, vagy napszámból él. bármit is megtakaríthasson öreg napjaira. A felső tízezret kivéve az ország többi lakosa máról a holnapra tengődő koldus, s talán széles e világon nincs még egy főváros, hol annyi teljesen vagyontalan ember élne, mint Budapesten. Ezért a szomorú helyzetért bizonyos mértékben felelősség terheli fővárosunk hatóságát. A külsőségek hajszolásában megfeledkezett a társadalom anyagi vívmányainak konszolidálásáról. Építtetett körutakat, hatalmas palotákat, nagygyá fejlesztette területileg a fővárost, de nem gondoskodott arról, hogy a kik benne laknak, tisztességesen megélni tudjanak. Nem gondoskodott arról, hogy a polgárság védelemben részesüljön a minden oldalról fenyegető kizsákmányolás ellen. Évek óta látjuk, hogy ahol a fogyasztók érdeke összeütközik a termelők és közvetítők érdekével, mindig a közönség huzza a rövidebbet. Budapest polgársága szabad préda bármely önző kartell részére, mert a tanács tehetetlen a. túlkapásokkal szemben. A kis embereknek nincs védelmezője azokban a körökben, melyeknek módjában állana korlátokat emelni a kizsákmányolás ellen. Mert, hogy módjában áll, azt a külföldi városok példája igazolja. Amikor Magdeburgban a pékek ugyanazt a stiklit próbálták meg, amelyet a mi sütőmestereink most produkálnak, az ottani magisztrátus nem utalta a kérdést különféle bizottságokban, hanem nyomban felállitotta a hatósági sütőkemenczéket és a lakosságot előállítási árban ellátta kenyérrel és egyéb süteményekkel. Miért nem lehetne hasonlókép cselekedni Budapest tanácsának? Mi czáfolja őt abban, hogy amikor nyilvánvaló és erkölcstelen üzelem folyik, a közönség pártjára álljon és a fogyasztókat megvédelmezze ? Miért nem vesz példát a mi tanácsunk a Lueger vezetése alatt álló bécsi hatóságtól, melynek volt bátorsága és ereje ahoz, hogy kapituláczióra kényszeritve a közúti villamos társaságot a bécsi munkásnép javára? Az általunk lenézett, kigúnyolt és bizonyos tekintetben méltán gyűlölt Lueger ki tudta eszközölni, hogy a munkások a kora reggeli órákban potom díj mellett használhassák a közúti kocsikat. Miért nem követik amaz angol városok példáját, melyek a lakosságot hatósági kezelés alatt levő világítással, közúti közlekedéssel, sőt tejcsarnokkal is ellátják ? Ha a külföldön lehetséges pártját fogni a szegény sorsuaknak, miért volna ez lehetetlen a magyar fővárosban?
