Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-05 / 18. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. május 5. •2 a czipőjére, kabátjára és kalapjára czéclulá- kat ragasztott, ráírván: ez czipő, ez kabát, ez kalap. Hiszen mindnyájan tudjuk és el- liisszük, bogy Vázsonyi Vilmos, Kardhordó Árpád, Sümegi Vilmos és a többi velük tartó urak a polgári rendből valók, tehát demokraták. A czédula teljesen fölösleges a kabátjukon. Kikből tobőrződik a fővárosi demokratapárt ? Anélkül, hogy személyeskedni akarnánk, meg kell mondanunk, hogy javarészt stré- berkedő elemekből. Olyanokból, kik szerepelni óhajtanak. Egy része megelégszik azzal, hogy a kerületi demokrata kaszinóban valamely tisztséghez jut s a neve újságba kerül, — ez a nagy többség, — másrésze ellenben érvényesülni kíván a város ügyeinek intézése körül. Természetes, hogy ha nem támadná a mostani vezetőköröket, ha nem -szónokolna neputizmusról és klikkrendszerről, senki nem figyelne reá. De támad és -ekkép melléje sorakoznak az elégületlenek is. A párt növekszik. De mert benne összpontosul minden stréberség és minden kielégítetlen ambiczió, lehetetlen aggodalom nélkül gondolni arra, hogy mi fog történni akkor, ha ezeknek a demokratáknak sikerülne kézbe venni a főváros ügyeinek irányítását és az adminisztráczió vezetését. Az ő kezükben a demokrata zászló dugárut rejt: a polgári önzést. Nyomukban nem virág fog fakadni, hanem felfordulás következik. Ennek útját kell állani. A higgadt polgárság ne engedje magát terrorizáltatni, hanem tartson össze velük szemben. Maradjon meg Budapest vezetése azok kezében, kik a polgári hagyományokban nőttek fel és a demagógia veszedelmétől meg akarják óvni az ország fővárosát. Mert a demokraták köpenyege alatt a demagógia rejtőzködik. A fiumei korilláliyZÓSilg vezetésében, mint lapunk ápril 21-iki számában megírtuk, politikai körök személyváltozást óhajtanak. Megemlékeztünk arról is, hogy a közbizalom gróf Hadik-Barkóczy Endre országgyűlési képviselő és nagybirtokos felé fordul. Alkalmunk volt e tárgyban megtudni Hadik gróf álláspontját, mely az, hogy ha a fiumei kormányzói állás megüresednék és azt neki felajánlanák, ez idő szerint magánügyei miatt nem fogadhatná el. De egyébként az a nézete, hogy a jövőben is csak országos és nemzeti érdek vezethetné arra, hogy a fiumei kormányzóságot elvállalja. Ilyen országos érdeket azonban nem lát fönforogni. Budapesti építkezések. Ha a fővárosi építkezések statisztikája általában azért kelt különös érdeklődést, mivel Budapest külső fejlődéséről és szépüléséről számol be, úgy az utolsó (1896 —1900-iki) évötöd építkezési mozgalma fokozódott figyelmet érdemel az okból, mivel e korszakba esik a fővárosi építkezésnek eddig még soha el nem ért föllendülése, de egyúttal ennek a rohamos tevékenységnek 1899-ben beállott az a rögtöni megszakadása is, mely a még jelenleg is fennálló sajnos építkezési válságra vezetett. Az utolsó évötöd építkezési tevékenységének jelentőségéről a nagy közönségnek aligha van helyes fogalma. Kíséreljük meg tehát azt néhány tény fel- emlitése által megvilágítani. Ki hinné, hogy ha például az e korszak alatt keletkezett lakóházakat és egyéb épületeket mind egy helyre összehordhatnék, ezek nem kevesebb, mint harmadfél négyzet kilométernyi területet foglalnának el! Avagy ki is hitte volna a főváros egyesítése idejében, a hetvenes évek elején, midőn az időben Budapesten évenként mintegy száz lakóház épült, hogy egynegyed század múlva az építkezések száma a hatszázat is túl fogja haladni? Nem kevésbbó meglepő és az eddig felhozott tényéknél még jellemzőbb a szobaállomány szaporodása. Az 1870-ik évben Budapesten 90.000 szoba létezett. AVjjon ki képzelte volna, hogy egy negyedszázad múlva öt év alatt 100.000 szoba keletkezhetnék és hogy igy öt év alatt Budapesten a régi szobaállomány négyszer annyi szobával gyarapodnék, mint a mennyi pl. egész Pozsony városában van. Az építkezési tevékenység tetőpontja az 1897—1899. években éretett el, amidőn évenként 26.000 uj szoba keletkezett, mig az akkor hirtelen beállott válság következtében ezen szám 1900-ban mintegy 12.000-re, sőt 1901. évben 6941-re szállt alá! Emlékezhetünk arra, hogy a főváros egyesítése idejében mily aggodalmak nyilvánultak a budai képviselők részéről, a kik attól tartottak, hogy ezek a részek, önálló kormányzatuk megszűntével a nagy főváros mostohagyermekévé válnának. Ez az aggodalom azonban nem valósult. Sőt a statisztika ellenkezőleg arról győz meg, hogy a budai részek azóta, aránylag véve, még gyorsabban fejlődtek mint a pestiek. Az egyesítés idejében és azelőtt is a budai részekben az építkezés ugyanis tökéletesen stagnált és egy-egy háromemeletes ház építése már esemény