Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-05 / 18. szám
VI. évfolyam. oudapest, 1903. május 5. 18. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... ... ... ... ... ... ... 12 kor. Fél évre ... ... ... ... ... ... ... ... 6 kor. Megjelen minden kedden, rzzzz: SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. == Telefon szám 645. — 1 ■ Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Polgárok és demokraták. Aki figyelemmel kiséri a főváros belső életének alakulásait, s képes meglátni a dolgok lényegét, nem minden nyugtalanság nélkül látja a demokrata-párt térfoglalását. Ha csak azt tekintenők, hogy a demokrata néven szereplő nagyságos, tekintetes és t. c. urak a régi klikk-rendszert akarják megdönteni a törvényhatósági bizottságban és a kerületekben: akkor keletkezésük és akciójuk föltétien elismerést érdemel. Azonban a legújabb időben számos jel arra mutat, hogy a purifikáció jelszava mögött önző törekvés rejlik. A demokrata-párt tulajdonképen azt szeretné mondani a régi rendszernek: „Ote toi que je m’y mets.“ „Pusztulj a helyedről, hogy én telepedhessem oda.“ Mi nem botránkoznánk meg, ha ezt nyiltan hirdetnék. Alkotmányos országban minden pártnak, parlamentinek épp úgy, mint városinak, joga van törekedni az érvényesülésre. Joga van megkísérelni, hogy elvei és eszméi gyakorlatilag is megvalósuljanak. A demokrata párt akciót folytathat, — amint folytat is, — hogy közgyűlésen többsége legyen, s a maga Ízlése szerint való férfiakat juttasson a közigazgatásba. Meg kell azonban vizsgálni: lesz-e a köznek haszna a változásból, nem jutunk-e csöbörből vederbe? Mielőtt ezt tárgyalnék, előbb jó volna tudni, hogy miért nevezte el magát ez a fővárosi párt demokrata-pártnak? Hát mostanáig nem demokraták vitték a város ügyeit? A mi emlékezetünk szerint Budapest törvényhatósági testületében soha nem volt arisztokrata párt, s az adminisztrációba se mágnások, se dzsentrik nem folytak be. Polgárok intézték emberemlékezet óta a főváros ügyeit, még pedig valódi városi polgárok, a polgári rendből származók. Bizo- nyitásra nem szorul, hogy ezek egyszersmind demokrata érzelmitek voltak. Mindennel lehet vádolni Budapest tősgyökeres polgárait csak azzal nem, hogy a demokráciától elfordultak volna. Mi szükség volt tehát egy önálló demokrata párt alakításával különbséget tenni polgár és polgár között? A parlamentben még volna jogosultsága a demokrata-pártnak, de semmiesetre sem a főváros törvényhatósági testületében. Ha végigfuttatjuk szemünket az egyes kerületek polgári kaszinóinak tag^ jain, csaknem kivétel nélkül olyanokat találunk köztük, kik születésüknél és foglalkozásuknál fogva és egyéniségük szerint nem is lehetnek mások, mint demokraták. Éppen ezért fölöslegesnek tartják emlegetni,, hogy ők demokraták, aminthogy a liercze- gek és grófok nem hangoztatják, hogy ők arisztokraták. Kivételesen lehet arisztokrata, érzelmű polgár és megfordítva demokratikus szellemű arisztokrata, de a csekély számú kivétel nem indok arra, hogy az összeség pleonazmust használjon a maga elnevezésében. Amikor tehát a fővárosi polgárok egy- része demokrata czimet vett föl, hasonlatossá vált ahoz a félkegyelmű emberhez, aki
