Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-28 / 17. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS " 1903. április 28. megfizettetik a vendéggel, ellenben a fürdőbeli borbélyt, masszőrt és tynkszemvágót arra utalják, hogy a bizonytalan borravalóért dolgozzanak. Sok vendég egy fillérrel sem honorálja igénybe vett szolgálatukat, hogyan szabad tehát bármit is levonni a nehezen összekerülő borravalókból ? mikép egyeztethető meg a méltányossággal, hogy a tulajdonos 2—3, sőt 4 koronát is levon naponként a fürdőstül „ruhapénz“ czimén, hogy ez utóbbi köteles beszerezni a felszerelési tárgyak egyrészét (gyékényt, keféket stb.), s hogy kötelessége gondoskodni a tükrök renoválásáról ? A fiirdős kötelessége továbbá ugyancsak a borravalókból fizetni: az inasgyerekeket a kisegítőket és némely helyen a másod pénztárosnőt is. Egyes vidéki városokban a tulajdonos a fürdősre háritja a ruhamosatások költségeit is. Ezek a visszásságok mind megszüntethetek volnának, ha a belügyminisztérium közegészségügyi osztálya elrendelné, hogy a fürdőkben csakis képesített egyének alkalmazhatók s a képesítés elnyerése végett tanfolyamot nyitna. A fürdősök helyzetéről és jogairól pedig a kereskedelmi minisztériumnak kell intézkednie, az ipartürvény keretében. Utasitandók volnának az iparhatóságok, hogy erre vonatkozólag megfelelő szabályrendeletről gondoskodjanak. Meg kell szüntetni azt az állapotot, ami egy jogállamban abszurdum, hogy 5 — 10—15 óv óta egy helyen szolgáló alkalmazott, sokszor egy vendégnek alaptalan panaszára, minden felmondás nélkül kidobható legyen. A fürdőbeli alkalmazottak, mint a múltkor említettük, négy év előtt szakegyesületet alapítottak, mely jelenleg 240 tagot számlál. Alapítottak beteg- segélyző egyesületet is, ez azonban nem tud kellő tevékenységet kifejteni, s tagjainak száma nem több 100—120-nál. A tagok száma azért nem szaporodik, mert a tulajdonosok az újonnan belépő alkalmazottakat kényszerítik, hogy a kerületi betegsególy- zöbe iratkozzanak. Két helyre fizetni meg nem telik. Mint értesülünk, a fürdőbeli alkalmazottak a múlt héten értekezletet tartottak és elhatározták, hogy sérelmeik orvoslása és helyzetük biztosítása végett Bingcr szakegyesületi elnök vezetése alatt küldöttséget menesztenek a belügyi és kereskedelmi minisztériumokba. Reméljük, mindkét helyen jóindulat fogja fogadni méltányos kérelmüket. Vidéki színészek a Várszínházban. Tudvalevő, hogy a hajdani kolostorból színházzá átváltozott várbeli múzsatemplom napjai meg vannak számlálva A miniszterelnökség ódon palotájával együtt nemsokára eltűnik helyéről, s ma még bizonytalan: kapnak-e a várbeli lakók uj színházat ? Mielőtt azonban a kőművesek megkezdenék tevé- kenységüket a színház tetején, egy vidéki színtársulat a deszkákon óhajt szerepelni. A pozsonyi színtársulat ugyanis azzal a kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, hogy 1904. évi január 1-től kezdve 3—4 hónapon át tartó vendégszereplésre engedje át a Várszínházát. A belügyminiszter abban a nézetben van, hogy ekkóp a Várszínház közönsége változatosabb műsorhoz jut, másrészt pedig a pozsonjú színészet a Várszínházzal létesítendő kapcsolat által magasabb nívón tartható. Miután azonban ez az intézkedés a főváros és az államilag szubvenczionált fővárosi színházak intendánsa közt létrejött szerződést érinti, a miniszter nyilatkozatra szólította fel a főváros közönségét. A budai szinügyi bizottság erre vonatkozólag igy nyilatkozott: „A mi a belügyminiszter urnák abbeli értesítését illeti, hogy a Várszínház jövő évben kezdődő évadját akkép szándékozik beosztani, hogy f. évi deczember hó végéig az eddigi rend tartatnék fönn, vagyis a Nemzeti Színház tartana ott előadásokat, mig 1904. évi január hónap 1-étől kezdve 3—4 hónapon át a Várszínház a Pozsonyban működő színigazgatónak adatnék át, erre nézve megjegyzéseink a következők: Teljes mértékben méltányolva a leiratban felhozott indokokat, nevezetesen, hogy a tervezett intézkedés folytán a Várszínház közönségének változatosabb műsor fog nyujtatni, s e mellett a pozsonyi magyar szülészet a Várszinházzal létesitendő kapcsolat által magasabb niveaun lesz tartható, s illetőleg oly elsőrangú társulat lesz szervezhető, mely mind a két város igényeit teljes mértékben kielégítheti: nincs észrevételünk az ellen, hogy a Várszínházban a téli évad második felében jövő évben egyelőre kisérletkópen a pozsonyi színtársulat tarthasson előadásokat. Kikötendőnek tartjuk azonban, hogy a társulat legfeljebb csak a húsvéti ünnepekig tarthasson előadásokat s hogy mindennap tartassanak előadások. Az uj rendet egyelőre csak kisérletkópen kívánnék alkalmazni, mert teljes mértékben méltányoljuk ugyan a fent elősorolt indokokat, melyek a tervezett változtatást szükségessé teszik, mindazonáltal nem hallgathatjuk el aggodalmainkat sem, nevezetesen azt, vájjon a pozsonyi színtársulat minden tekintetben képes lesz-e a Nemzeti Színház előadásaihoz szokott kényesebb ízlésű közönség igényeit kielégíteni.“ A tanács az ügyet a következő javaslattal fogja a szerdai közgyűlés elé terjeszteni: „Habár a tanács is osztja a budai szinügyi bizottság abbeli aggodalmát, hogy váljon a pozsonyi színtársulat képes lesz-e a Nemzeti Színház előadásaihoz szokott kényesebb Ízlésű közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni, mindazonáltal méltányolva a leiratban felhozott indokokat, nevezetesen, hogy a tervezett intézkedés folytán a Várszínház közönségének változatosabb műsor fog nyujtatni, s e mellett a pozsonyi magyar színészet a Várszínház
