Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-06 / 1. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. január 6. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ... ... ... ... ... ... ... 12 kor. Fél évre ... ... ... ... ... ... ... 6 kor. SZERKESZTI ES KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉ IV., Reáltano Pro domo. Februárban lesz negyedik esztendeje, hogy Halmos János, Budapest polgármestere, a székesfőváros tanácsa nevében a következő hivatalos értesítést adta ki: Tekintetes Dr. Bartlia Sándor lapszerkesztő urnák Budapest, Reáltanoda-utcza 5. A tanács felhívja az összes elnöki és tanácsi ügyosztályokat, az összes kerületi elöljáróságokat és az anyakönyvi hivatalokat, hogy mindennemű a nagyközönségnek szánt végzéseit, pályázatait, árlejtési és versenytárgyalási felhivásait és hirdetményeket egy-egy példányban a Magyar Székesfőváros czimü hetilappal közöljék. Miről dr. Bartha Sándor lapszerkesztő (IV., Beáltanoda-utcza 5.), az összes elnöki és tanácsi ügyosztályok, az összes kerületi elöljáróságok és anyakönyvi hivatalok felzeten értesittetnek. Ugyanazon év május havában Halmos polgármester az alábbi ajánlólevelet állította ki: Minthogy a Magyar Székesfőváros egyes számaiból arról győződtem meg, hogy e lap a főváros közigazgatási életével és általában a főváros községi ügyeivel tüzetesen és behatóan foglalkozik és igy a közigazgatás ismertetése és a tárgyalás alatt álló kérdések megvilágítása körül úgy a nagyközönségre, mint a közigazgatásra nézve hasznos szolgálatokat van hivatva teljesíteni: a lapot az érdeklődők figyelmébe szívesen ajánlom. Aki a lefolyt négy esztendő alatt figyelmére méltatta lapunk közleményeit: egy dolgot meg nem tagadhat tőlünk. Azt, hogy a „Magyar Székesfőváros44 mindenkor a legnagyobb függetlenséggel és nyíltsággal adott kifejezést a városi ügyekre vonatkozó nézeteinek. Ezt a körülményt nem akarjuk magunk részére érdem gyanánt föltüntetni. Ellenkezőleg, ha valakit elismerés illet ezért, az senki más, mint a főváros tanácsa. Amikor a tanács az illetékes körök figyelmébe ajánl egy lapot, mely tartózkodás nélkül gyakorol kritikát fölötte is, tiszteletreméltó bizonyítékát nyújtja igazságszeretetének, elfogulatlanságának és a sajtó-íuggetlenség megbecsülésének. A bizantinizmus mai korszakában szinte föltűnő és kivételes a tanácsnak e nobilis viselkedése. Belőle levonható az a következtetés, hogy a tanács a legjobb indulattal iparkodik kötelességeinek megfelelni és öntudata nyugodt lévén, a kritikát is készséggel meghallgatja. Minthogy mindnyájan emberek vagyunk, tehát a legjobb intenciók mellett is követhetünk el tévedéseket: a főváros tanácsa sem mentes a botlásoktól. Ezekre rámutatni kötelessége a sajtónak. A „Magyar Székesfőváros44 ezt a kötelességet híven teljesiti, de soha nem esett és nem íog esni abba a hibába, (a melytől, sajnos, a napisajtó egy része éppenséggel nem idegenkedik), hogy az intéző körök intencióit és erkölcsi reputációját meggyanúsítsa. Mi tényeket bírálunk s elveket vitatunk, nem pedig személyek ellen hadakozunk. Meg vagyunk győződve, hogy a főváros adminisztrációjában nem hiányzik sem a jóakarat, sem a buzgalom. De tudjuk, hogy az üdvözülés utjai is sokfélék. Az egyik ezt tartja helyesnek és czélravezetőnek, a másik pedig amazt. Az eszméket tisztázni és üdvös eredményt elérni csak az elfogulatlan kritika és elvi vitatkozások révén lehet. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP
