Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-03-31 / 13. szám
MAGYAR SZEKESFOVÁROS Tűzoltó kongresszus. Valahányszor a főváros tűzoltóiról van szó, mindig elém rajzolódik az a borzalmas kép, amelyet pár év előtt a Soroksári-uton láttam. Égett egy óriási gőzmalom, láng- és füsttenger csapdosta a tetőzetet és a pokoli hőségben, a halálos veszedelem kellő közepén ott állott nyugodt elszántsággel két tűzoltó. Ezrek rémkiáltása hangzott fel hozzájuk a széditő magasba, hogy meneküljenek a halál torkából, de a kötelességtudásnak ez a két mártirja nem mozdult és ott lelte szörnyű elmúlását a lángtengerben. Le a kalappal, polgárok, a főváros tűzoltói előtt! Ha van testület, mely méltó a megbecsülésre és elis mérésre, a mi tűzoltóságunknak nyújtsuk a babért. De a babér nem elegendő. Arról is gondoskodnia kell a hatóságnak és a társadalomnak, hogy ezek a kötelességtudó férfiak, kik minden nap koczkára teszik érettünk testi épségüket és életüket, megfelelő kárpótlásban részesüljenek, ha baj érte őket és nyugodalmas, gondtalan jólétben tölthessék napjaikat, ha a szolgálatból kiöregedtek. Eddig mostohán gondoskodtunk róluk. A legénység fizetése nyomorúságos, a tiszteké szegényes. Ez utóbbiaknak még nyugdijai apjuk sincs. Vehetnénk példát Konstantinápolytól, hol a tűzoltóság parancsnoka tábornoki és pasai rangban áll, a főbb tisztek ezredesi és őrnagyi czimet viselnek a megfelelő fizetéssel együtt. A „Magyar Országos Tüzoltószövetség“-re vár a feladat, hogy mozgalmat inditson a tűzoltók helyzetének javitása végett. A társadalom szivesen fogja támogatni ezt a mozgalmat, mely jogosabb, mint az állami tisztviselők fizetésjavitási törekvése. Örömmel értesülünk, hogy a múlt héten megalakult a „Tüzoltótisztek Órszágos Testületé“ s elhatároztatott, hogy a nemzetközi kongresszust DŐL augusztus havában Budapesten fogják megtartani. Az államnak és a fővárosnak kötelessége, hogy hozzájáruljon a kongresszus költségeihez. A négy napig tartó kongresszus alatt a tagokat és a közönséget nagyszabású tanulmányokkal és látványosságokkal, valamint egy nagymérvű tűzoltói kiállítással fogják szórakoztatni. Reméljük, hogy a tűzoltói intézmény fejlesztését ez a kongresszus lényegesen elő fogja mozdítani. Szocziáiis napi kérdések. Egy vaskos, nagy munka viseli a föntebbi czimet. írója a dolgozó Magyarország egyik legszorgalmasabb és legtevékenyebb férfia: Gelléri Mór, királyi tanácsos, az országos iparegyesület igazgatója. A ház A ipar vezérbajnokai közt Gelléri az első helyen áll, s ha munkásságát és sikereit felsorolni akarnék, harmincz esztendő történetét kellene föllapoznunk. Minden lapon rajta van Gelléri neve, mint kezdeményező, agitátor, munkatárs vagy intéző. Fáradhatatlansága szinte bámulatos, s az elröppenő évek nem csökkentették, de inkább megsokszorozták munkakedvét. Ennek a kimeríthetetlen munkakedvnek ékesen szóló és értékes bizonyítéka az a 600 oldalos uj könyv, amelynek anyagát részben idegen országokban kellett összeszednie, szervesen egybefűznie, táblázatokkal, kimutatásokkal, kiszámításokkal illusztrálnia, s világos magyar stílusban megírnia 1903. márczius 31. A „Szocziáiis napi kérdésekéét haszonnal és tanulsággal olvashatja minden ember: a vezető körökhöz tartozók épp úgy, mint az egyszerű nép. Ez a könyv tárháza a praktikus eszméknek, melyek közül nem egy mint közszükséglet kopogtat a társadalom ajtaján. Gelléri szeme előtt nem maradt semmi elrejtve, ami a külföldön a szocziáiis intézmények gyarapítását czélozza. Ezeket ismerteti, megbírálja és a hazai viszonyokhoz alkalmazza. A könyv méltó íöltünést keltett, s a fővárosi Szakírók Egyesülete megragadta az alkalmat, hogy az illusztris szerzőt ováczióban részesítse. A múlt kedden lakomát rendezett tiszteletére, melyen a közélet számos kitűnősége és a politikai sajtó korifeusai is résztvettek, lelkesen ünnepelve Gellérit. A „Szocziáiis napi kérdésekéből múlt számunkban már ismertettünk egy fejezetet eme czim alatt: „Vándorló konyha munkások részére.“ Legközelebb folytatjuk az ismertetést, de emellett ajánljuk olvasóinknak, hogy szerezzék meg a művet maguknak. Észrevételek a lakbér-szabály- tervezetre. Bérbeadó és bérlő egyaránt érezik a fennálló lakbér-szabályok hiányait és homályos rendelkezéseit; az utóbbiakat a gyakorlat úgy, a hogy megszüntette ugyan, de a fennálló szabályok bőven szolgáltatnak anyagot és alkalmat olyan perekre, melyeknek kimenetelét senkisem tudhatja még csak hozzávetőleges biztossággal sem megjósolni. Legtágabb tér nyílik a kétes kimenetelű perekre, a mikor a lakó a bérbe vett helyiséggel nincsen megelégedve; ebben a kérdésben a tervezet is a 9., 11., 13., 14., 15., 16., 19. §§-okban többféle esetet külömböztet meg, de valamennyire alkalmazza a 9. és 11. §-ban egészen egyértelműen kimondott azon rendelkezést, hogy a jogosan fellépő bérlő „a rendes felmondási időre, — illetve nyári lakásnál az egész évadra — másutt fizetett bértöbbletnek a megtérítését követelheti.“ Ezen rendelkezés mellett az, hogy egyes esetekben a lakó a foglaló kétszeresét, vagy a költözködéssel járó kiadásainak a megtérítését is követelheti, — már csak fűszer a perben, mely még inkább sarkalja a szegény lakót, hogy a büszke házi urat megtanítsa. Hogy mennyire bízik a tervező tervezetének csalhatatlanságában,ezt ő maga megmondj a a 17. §-ban, a hol a törvény rendes útjára hivatkozik és pedig nem csak azért, hogy ott az, a ki magát jogaiban sértve érezi, még kártérítést és más elégtételt is vegyen, hanem hogy ott kimondathassa, miként a szabályok vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható ; tehát már a szabály megengedi, hogy nem igazságos és tért nyit a bírónak, hogy a szabály rendelkezéseit nem létezőnek tekintse. Ilyen intézkedések nem javítanak, hanem rontanak a helyzeten, mert minden egyes előforduló eset egy kétes kimenetelű pernek a csiráját hordja magában ; hiszen alig van arra eset, sőt mondhatni, ki van zárva, hogy az elégedetlen bérlő az uj otthon keresésnél a volt háztulajdonos érdekeit is szem előtt tartja és viszont alig van, vagy mondjuk, nincsen olyan háztulajdonos, a ki volt bérlőjének jó hiszemü eljárásában megbízik, sőt biztosra veszi, hogy volt bérlője neki ártani akar. De ez nem is lehet másképen, mert ott, a hol ilyen kérdésben kenyértörésre
