Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-03-31 / 13. szám
1903. márczius 31 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS í kerül a dolog, megszűnik minden bizalom, megszűnik minden jó indulat. A bértöbblet megtérítését minden korlátolás vagy körülírás nélkül megállapítani nem lehet, mert eltekintve attól, hogy ezen rendelkezés alapján a két szobás bérlő 3—4 szobás lakást kereshet, százféle külömbség van lakás és lakás, valamint üzlet- helyiség és üzlethelyiség között. így például ugyanolyan helyiségeket magában foglaló üzlethelyiség vagy lakás külömböző bérértéket képvisel nemcsak kerületenként, de az egymáshoz közvetlen szomszédos utczákban is, külömbözik a bérérték utczai és udvari lakások közt és változik az emeletek száma szerint, de sőt külömböző a bér uj és ócska épületekben, festett vagy tapetás, puha padlós vagy parkettás helyiségek közt, mely külömbözőségekből az következnék, hogy a távozó bérlő máshelyen ugyanolyan helyiségeket légyen köteles keresni, mint a milyeneket elhagyott, igen ám, de teljesen egyforma, mindenben egyező lakást egy szűk területen soha, vagy csak nagy ritkán lehet találni. Ha pedig a szűk körből kilépünk, azonnal más viszonyokkal állunk szemben; ehez járul még az is, hogy a bérlőnek is vannak érdekei, melyek őt egy bizonyos helyhez kötik, az üzletember üzletét, az ügyvéd irodáját, az orvos lakását nem szereti változtatni és már a szomszéd házba való átköltözésnél is aggályai vannak, szóval ebben a kérdésben a bérbeadó és a bérlő érdekei kiegyenlithetetlenek, ezen érdekeket a külömbözet- nek, a foglaló kétszeresének, vagy a költözködés költségeinek a megfizetése csak nagyon ritka esetben és csak akkor egyenlítheti ki, ha mind a két oldalról jó akarat van. És ez ritkán van! A tervezet, úgy látszik, abból indult ki, hogy minden bérlő figyelemmel van saját érdekeire és mikor bérelni akar, érdekeit nézi első sorban. Ez igaz, mert ha nem igy volna, akkor a budapesti összes biróságok személyzete sem volna elegendő a bérbeadó és bérlő közt folyó pereket lebonyolítani, a gondos, körültekintő családapa akár mint bérlő, akár mint bérbeadó ritkán jön abba a helyzetbe, hogy bérszerződésből kifolyó pereket inditson és ezen a téren a házi uraké az elsőbbség, mert a kibérlésből eredő pereknek legnagyobb része a bérbeadók mulasztására vezethető vissza, a mi indokolja, hogy a szabályzat vonatkozó rendelkezései lehetőleg szigorúak legyenek. De bár milyen szigorú is, nem az a kérdés itt a fő, hogy mennyit fizessen egyik, vagy a másik, hanem az, hogy ki a hibás, ki nem áll a jogos alapon, igy bármennyire hibáztatja is a tervezet a régi szabályoknak a szemlére vonatkozó intézkedéseit, teljesen lehetetlen ilyen ügyekben szakértői szemle nélkül tisztán látni! Helyén való volna az alkotandó szabályokban két felé osztani azon intézkedéseket, melyek a rögtön való kiköltözésre, vagy a bérelt helyiség el nem foglalására vonatkozólag állapíttatnak meg. Az egyik részbe felveendők volnának azon esetek, a melyekben a felek kölcsönös beismerése alapján — mely beismerés szóval,főtanuk előtt, vagy Írásban egyaránt érvényes — tényként állapíttatott meg, hogy a bérlő, a bérelt helyiségeket el nem foglalhatja, vagy azokat kiüríteni kénytelen: és a második részbe azon eseteket, melyekben az elfoglalás lehetősége, a kiürítés kényszerűsége — vitás. Az első esetben azt, a ki a beismert kényszer- helyzetnek okozója, nem elég a foglaló kétszeresével, a különbözet megfizetésével — a mi a fent elmondottak szerint egészen igazságosan úgy sem állapítható meg — vagy a költözködés költségeinek megtérítésével sújtani, hanem ezen esetre ki kellene mondani, hogy a bérbeadó köteles a felmondási időre, legfelebb azonban félévre megállapított bérösszeget a bérlőne kkártéritésként megfizetni. Ez elég súlyos a bérbeadóra és bár a bérlőt nem minden esetben kárpótolja teljesen, mégis alkalmas arra, hogy a bérbeadót óvatosságra intse, kötelességének teljesítésére sarkalja. A második esetben elkerülhetetlennek tartom a bírói szemlét, de sőt kimondandónak tartanám, hogy a bérlő a szerződéstől előleges bírói szemle nélkül el sem állhat. Az előleges bírói szemlét a járásbíróságok esetleg ugyanazon a napon, de legkésőbb a szorgalmazástól számított harmadik napon foganatosítják, annak eredménye már eldönti a pert, legtöbb esetben egyezségre vezet Ha azonban egyik vagy másik fél makacsul ragaszkodik a szakértő szemlével megdöntöttnek látszó álláspontjához — ám lássa, menjen perre, de ha álláspontját diadalra vinni nem tudja, ne csak a felmondási időre, legfelebb félévre megállapított bérösszeget legyen köteles megfizetni, hanem ezen túl még a bíróság által megállapítható károkat is külön viselje, esetleg mint makacs perlekedő, még birságoltassék is, mely bírság a székesfővárosi szegény alap javára volna fordítandó. Semmi kétség, hogy ilyen szigorú és egyúttal határozott rendelkezések erősen ösztönöznék a ház- tulajdonosokat, hogy kibérlés utján értékesíteni szándékozott hegységeiket a közegészség, a köztisztaság, a közbiztonság és általában a közrendészet követelményeinek megfelelő jókarban tartsák, és lehet is reményleni, hogy a most százával levő egészségtelen stb. lakások pár év alatt el fognak tűnni, igy minél ritkábban lesz a bíróságoknak alkalma arra, hogy ilyen ügyekben ítélkezzenek. Mert szó a mi szó, a legtöbb baj onnan ered, hogy a háztulajdonosok csak a jövedelmezőségre néznek és nagyon nagy azon háztulajdonosoknak a száma, a kik épületeiknek jókarban tartására a legszükségesebb áldozatokat is nagyon sokszor csak a hatósági kényszer nyomása alatt hozzák meg. Hirek a városházáról. Élelmiszerházalók. Megírtuk, hogy a vásárcsarnokok helybérlői a tanácshoz folyamodtak a házalók szertelen versenye ellen. Kérelmükben előadták, hogy a vásárcsarnoki szabályrendelet szerint a csarnokövezeteken belül csakis gyümölcscsel szabad házalni. Ezt a tilalmat annak idején azért mondták ki, mert a házalók kezében levő árut egészségi és tisztasági szempontból ellenőrizni lehetetlen, holott a csarnokokban megforduló árut a legszigorúbban ellenőrzik. A tilalmat az utóbbi időben rendszeresen áthágják és a város tele van mindenféle házalóval, akik állítólag falusi árukkal járnak házról házra. A tanács a panasz alapján felhívta a rendőrfőkapitányságot, hogy közegeivel szigorúan üldöz- tesse a házalókat, a kerületi elöljárókat pedig utasította, hogy a hivatalokon kívül szolgáló városi alkalmazottakkal ellenőriztessék a házalókat. A Sétányok Őrzői. Ilyenkor tavasz táján nagy az izgatottság a fővárosi szegényházban ápolt öregek között. Az a kérdés okoz nekik álmatlan éjszakákat, hogy vájjon a főváros kirendeli-e őket megint a sétányok őrzésére és ha igen : kit ér a sok közül e megtiszteltetés. Ez idén korán eloszlatta aggodalmaikat a tanács, amennyiben kimondta, hogy
