Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-03-31 / 13. szám
1903. márczius 31. MAGYAR SZEKESFOVAROS 5 // fővárosa saját polgárságának kisszerű viselkedése, önmagát háttérbe szoritó félénksége és mindent elpaktáló szükkeblüsége miatt jutott1", — „Félre minden olyan egyéni és anyagi érdekkel, melyekért sokszor a lelket és az egészséges közszellemet kell áruba bocsátani“, — „Inkább álljon a választópolgár egyedül, mintsem oly kötelékben, melyben csak üres számmá válik“, — „Mindenki, ki velünk harczol, győzhetetlen, s a ki győzhetetlen, annak vegre is győznie kell“, — azt fogja hinni, hogy az a Szabadelvű Demokrata Kör komolyan érzi, amit mond s csakugyan részt akar venni a közszellem purifikácziójában. Ámde erre a frázisgyüjteményre Phaedrus mondása alkalmazható : Ignatos facit, notis est deri- sui. Csak tapasztalatlanokat ejthet tévedésbe. Azok előtt, kik ismerik a Kör szellemét, eddigi tevékenységét és vezérférfiait, nevetség tárgya az egész felhivás. Mert a Belvárosi Szabadelvű Demokrata Kör semmi más, mint egy kártyakaszinó, hol a makk- és tökfilkóknak nagyobb a szerepük, mint a városi ügyeknek. Hogy félreértés ne essék, sietünk kijelenteni, hogy tökfilkók nem redingotban járnak, hanem papirlapra vannak nyomatva. Ez a kör bizonyos kielégitetlen szereplési ambiczióknak köszöni léteiét. Azok alapították, kik a Belváros meglevő társasköreiben vagy egyéniségük jelentéktelensége vagy megférhetetlen természetük miatt szerephez nem juthattak. Számukra a demokrata szó csak köpenyeg és a szabadelvüség csak festett czégér, erkölcsi tartalom nélkül. Hogy mennyire szabadelvű és demokrata ez a társaság, azt diszelnökükrŐl Ítélhetjük meg, arról a Wekerle Sándorról, ki ámbár polgári származású, nem érzi magát jól csupán a dzsentri-kaszinóban, amely az egész ország legprononszirozottabb anti- semita gyülekezete. A Belvárosi Szabadelvű Demokrata Kör mindmostanáig nem hivatkozhat egyéb érdemre és tevékenységre, mint a kártyaipar lelkes pártolására. Ezen a téren valóban fölülmúlta a Saskört és a Polgári Kört, a Belvárosnak e két komoly és öntudatos kaszinóját. Mi ütött most beléje, hogy a választási küzdelemhez is hozzá szól ? Ez rébusz előttünk, amelynek megfejtésével azonban fölöslegesnek tartjuk foglalkozni. A Belvárosban, valamint az egész fővárosban köztudomású, hogy a kerület igazi polgársága, tehát azok, kik a városi közügyekért érdeklődnek, a Polgári Kör és a Saskör vezetői körül csoportosulnak. Mert ez a két testület szivén viseli a főváros érdekeit és nemcsak a választások alkalmával, hanem a zajtalan munka idején is hasznos tevékenységet fejt ki. Ha ezek hangoztatják, hogy önzetlenül és a közjóért fognak dolgozni, fentartás nélkül csatlakozhat bárki hozzájuk. Eddig is azt tették. A Szabadelvű Demokrata Kör azonban nem nyújt garan- cziát Ígéreteinek beváltására. Felhívásának egyik mondatát különösen meg- szivlelésre ajánljuk. Azt, amelyik szerint „a polgár inkább álljon egyedül, mintsem olyan kötelékben, melyben csak üres számmá válik.“ Valóban, jobb egyedül maradni, mint a Szabadelvű Demokrata Körhöz tartozni, mert ott — csak kibicz válhat belőle. A tudományegyetem szabálykönyve. Kulturális szempontból kiváló jelentőségű az ország első főiskolájának szervezetéről, históriájáról s jogairól szóló nagyszabású munka, amelynek első kötete ma hagyta el a sajtót. A budapesti magyar királyi tudományegyetem szabálykönyve a munka czimes az első rész mintegy harmineznyolez ivre terjed. A szabály- könyv dr. Margitai Antal tanácsjegyző előadói tervezete, amelyet ma terjesztett be az egyetem rektorához. A tudományegyetem elsőrendű kulturális munkásságának előfeltételeit egyesíti magában a szabály- könyv. A tanulmányi rendre, az adminisztráczióra, a hatáskörökre, az egyes szervek jogaira és kötelességeire vonatkozó tételes intézkedéseket, szokásjogokat, törvényeket, ezeknek keletkezését rendre felöleli a tervezet, amelyet egy törvényjavaslat fog kiegészíteni. Olyan anyagot világit meg ez a munka, amelyben egyedül az eligazodás is eddig csaknem a megoldhatatlan feladatok közé tartozott. Dr. Margitai Antal a nagy részében megközelíthetetlen matériát előbb összegyűjtötte, azután világos szisztéma szerint rendezte, majd az egyes részeket a jelen szükséglete szerint kiegészítette s végül merőben uj javaslatokkal megpótolta. Minden tekintetben olyan ez a munka, hogy közoktatásügyünk vezetői bízvást építhetnek e fundamentumra. A szabálykönyv szerzőjénél alaposabban alig ismeri valaki az egyetemmel kapcsolatos kérdéseket Megbecsülhetetlen a tervezet ama kiválósága is, hogy benne akár a laikus is könnyedén eligazodhatik, rendszere a lehető legvilágosabb, utalásai körültekintő gondossággal készültek és stílusa mindvégig magyar, a kuriális mondatfüzés- nek nyoma sincs e könyvben. A tervezet első része az általános szervezeti intézkedéseket, a második a kormányzati igazgatást s a harmadik a tanügyi igazgatást öleli fel. A munkálat megírását az egyetemi tanácson kívül Wlassies Gyula közoktatásügyi miniszter is támogatta. A munka egyes részei külön-külön a legértékesebb monográfiák közé tartoznak, igy többek között a kútfők gondos összeállítása. Az egyetem tisztviselői kérdés rég vajúdó ügyének helyes megoldását körvonalazza a műhöz csatolt emlékirat, a mely ma kétszeresen aktuális. A rektor, dókán, tanács, szenátorok hatáskörét éles jogi érzékkel és erős judicium- mal precizirozza a tervezet, amely a magyar egyetemi oktatás ügyét kiváló hivatottsággal szolgálja. A szabálykönyv erős kezű, tudós kodifikatora méltó jutalmát leli abban, ha az általa megjelölt irányban halad majd a tudományegyetem ügyeinek kívánatos rendezése és szabályozása.
