Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-01-26 / 4. szám

902. január 26.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

7.

hall. Hozzájárul a gyermekek erkölcsi megmételyezé- séhez azon körülmény is, hogy a gyermek az egész nap távol lévő szülőktől sem testi, sem lelki táplálékot nem kap ; déli órákban be kell érnie egy darabka kenyérrel s ha ezt a mindennapi száraz eledelt megunja, lopásra viszik a körülmények, melyek buzdítanak és alkalmat nyújtanak. Nem szabad figyelmen kivül hagyni a fent elsorolt lelki és erkölcsi veszélyek mellett a testi veszélyeket sem. A lehető leg' rongyosabb öltözékek és fogyatékos lábbelik nem óvják meg a gyermeket a zord időjárás veszedelmeitől, melyet a kültelek utczáinak rendezetlensége csak még jobban előmozdít. Ebből érthető, hogy a betegségek statisztikájához a legnagyobb kontingenst a kültelki népiskolák szolgáltatják.

Mindeme erkölcsi és testi veszélyek meggátlá- sára Gergely István iskola-igazgató egy Napközi otthon eszméjét vetette fel s hogy az eszme — jó magyar szokás szerint — ne maradjon csak eszme, többekkel szövetkezve rögtön a megvalósitáshoz fogott. Az eszme testet öltött s ma már 400 gyermek érzi az intézmény jótéteményeit.

Röviden következőkben vázolhatjuk a napközi otthon lényegét. A délelőtt bármely órájában hagyja is el a gyermek osztályának tantermét, ha otthonába szülőinek távolléte miatt nem térhet, kellő felügyelet alatt lemegy a napközi otthonba. E napközi otthon a nagy kiterjedésű épület alatt elhúzódó, tágas és világos pinczében van elhelyezve, melynek padozatát és falait faburkolat fedi. Fűtés és világítás, kényelmes padok és asztalok, a kézi munkához szükséges eszközök nem hiányoznak az otthon felszereléséből. A kellő felügyeletre Bárczy István tanácsos 2 tanítót, egy óvónőt és egy tanítónőt rendelt ki, kik fölött egy külföldön tanult és az iskola tantestületének kötelékébe tartozó tanító áll. E felügyelő útmutatásai alapján a gyermekek a kézi ügyességet előmozdító munkákkal foglalkoznak. Papírból, agyagból és fából különböző apróságokat állítanak elő, mely munkákon kivül tavaszszal a szalmafonás tanulását is megkezdik. A felügyelet nem szigorú, inkább családias jellegű, hogy a gyermek ne irtózzék a foglalkoztatástól. Délben azután két tál ételből álló ebédet (leves és főzelék) kapnak a gyermekek egy nagy karéj kenyérrel. Ebéd után séta. A délutáni tanítás után mindazok, kiknek szülei csak hat órakor térnek haza, ismét lemehetnek az otthonba, hol tovább dolgozhatnak és ezért uzsonnára egy karéj kenyeret kapnak.

E minden tekintetben áldást hozó intézmény létesítéséhez a főváros hozzájárulásán kivül a társadalom is sietett sedégkezet nyújtani. Az évenkint közel 4000 koronába kerülő napközi otthon költségeinek fedezését nagyrészt társadalmi utón teremtette elő az iskola érdemes igazgatója.

Neuschloss Ödön, Györy Teréz grófnő, Sándor Pál a Lipótváros áldoz atkész képviselője, a kerületi jótékony egyesület, sőt nagy művésznőnk Jászt i Mari is, mind siettek a tőlük telh tő legtöbbet megtenni, bogy az uj intézmény megerősödjék. A székes- főváros közönségét annyival is inkább érdekli a napközi-otthon eszméje, mert e kültelki iskola jelenleg Bárczy István tanácsnok szerint — a kit nem kis mértékben illet meg az elismerés — kísérleti állomás, s ha ez a kísérlet beválik, úgy a főváros az összes kültelki iskolákban felállítja ezen erkölcsi és szellemi határaiban mérhetetlen eredményeket Ígérő intézményt.

Á mit a házak mesélnek.

A statisztikai hivatalnak most megjelent sárga füzete számol be az 1900. évi építkezések statisztikájáról. A beszámolóban nagyon kevés a vigasztaló. A számok ridegségével bizonyítja azt a nagy pangást, amely egész terhével ráfeküdt a fővárosra. 1900-ban 777 építkezést fejeztek be, amiből 277 volt lakóház. A megelőző évben még 1028 építkezés, közte 537 lakóház volt. A nagy csökkenés tehát hirtelen következett be. Pedig az 1900-ik év csak szomorú hírnöke volt a válságnak. A fönt közölt számokban ugyanis benne van még a jobb időknek a maradéka is. 1900-ban fejezték be azokat a nagyobb szabású építkezéseket, a melyeket még az 1897. és 1898. kövér esztendőkben kezdtek meg. A nagy hanyatlást jobban mutatja a kiadott építési engedelmek száma. 1898-ban 653 lakóházra adtak építési engedelmet, 1899-ben már csak 379-et, 1900 ban pedig cszk 170-et.

Visszapillantván a testvérvárosok egyesítése óta kifejtett építkezési tevékenységre, azt tapasztaljuk, hogy a hetvenes évek második felében az építkezési kedv folyton hanyatlott és az 1879-ik évben 196 építkezéssel a mélypontot elérte; ezután azonban ismét lendület állott be, úgy, hogy 1887-ben az építkezések száma már 960-at tett. Három évig tartó csökkenés után az 1891-ik évvel ismét újabb emelkedés állott be, mely 1893-ban oly rendkívüli módon fokozódott, hogy az építkezési tevékenység eladdig a legnagyobb magasságot érte el: ebben az évben a befejezett (uj-, át- és reá) építkezések száma ugyanis 1055-öt tett. A rákövetkező két évben ismét 846-ra apadt e szám, de 1896-ban és 1897-ben megint emelkedett; 1898- ban pedig az építkezések száma 1109-re emelkedvén, az 1893. évi magasságot is meghaladta, úgy, hogy az építkezési tevékenység a főváros egyesítése óta 1898- ban érte el az eddigi legnagyobb magasságot. E magasságról az 1899. év már 1028-ra szállt alá; még nagyobb alábbszállást tüntet fel az 1900. év 777 építkezéssel.

A főváros egyesítése óta eltelt huszonhét év alatt 11.486 uj épület, közte 7859 lakóház épült. Az egyesítéskor Budapesten 9796 lakóház volt. Időközben 1959 régi házat lebontettak. A főváros lakóházállománya tehát az alig három évtized alatt 60'2 százalékkal emelkedett. Ha azonban nemcsak a gyarapodást vesszük figyelembe, hanem azt is vizsgáljuk, hogy mi minden változott meg, akkor a főváros fejlődését és szépülését még élénkebb színekkel látjuk. Az egyesítéskor volt házakból ma csak 7837 van meg s ez idő alatt 7859 uj házat építettek, még pedig sokkal nagyobbat és csinosabbat. Ezek a számok kétségtelenül bizonyítják, hogy a főváros egyesítése óta Budapest épp olyan nagy, de sokkal díszesebb uj várossal gyarapodott, mint a minő negyedszázaddal ezelőtt volt.

Visszatérve az 1900. évi építkezésekre, azt látjuk, hogy az uj lakóházaknak több, mint két ötödrésze földszintes, jó egynegyedrésze háromemeletes, egy tizedrésze egyemeletes, egynyolczadrésze kétemeletes és mintegy tizenharmadrésze négyemeletes. Tehát nemcsak az épületek száma csökkent, hanem a magasba való építés iránti hajlam is alább szállott, Az uj lakóházak közül csak 48*7 százalék volt két és több emeletes, mig az előző évben 56.9 százalék. A földszintes házak arány száma azonban, amely 1895-