Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-26 / 4. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. janim". 26. Ha tehát a pénzügyi megoldás csak másodsorban jöhet figyelembe, annál jobban előtérbe nyomul a másik: a színház művészi érdeke. A bizottságnak vélekedésünk szerint első kötelessége az, hogy az ajánlattevők közül azt válassza ki, a kinek eddigi működése a legtöbb garanciát nyújt arra, hogy veze tése alatt a Népszínház teljesíteni fogja azt a művészi föladatot, a melyre hivatva van. Még ha magán- vállalkozó épit színházat, az is első sorban arra keres garanciát, hogy a kinek kezére az intézetet bízza, meg tud felelni annak az erkölcsi kötelességnek, a melyet egy színház vezetése megkövetel. Még inkább kötelessége az egy erkölcsi testületnek, amely egy színház bérletét kizárólag pénzügyi szempontból nem is vizsgálhatja, a melynek méltósága nem tűri meg a közönséges spekulációt. Konstatáljuk, hogy nehéz föladatra vállalkozott a népszínházi bizottság, hogy az adott viszonyok mellett kétszeres éberséggel és óvatossággal kell eljárnia, nehogy veszedelembe sodorja magát a színházat. Óriási felelősség terheli a népszínházi bizottságot. Nem szabad elfelednie, hogy a főváros nevében cselekszik s az esetleges hiba a főváros tekintélyén üt csorbát. A bizottságnak a legnagyobb óvatossággal kell föltét- len biztosítékot szereznie arról, hogy a kinek a színházat adja, művészileg is, anyagilag is képes vezetni és föntartani a szinházat. Mert' fontos szerepe van az anyagi biztosítéknak is. Ne felejtse a bizottság, hogy há akár művészi, akár anyagi szempontból gyönge kezekre bízná a szinházat s a színház nem tudná teljesíteni föladatát, ha bármilyen ok miatt a szinházat idő előtt be kellene zárni, mert a bérlőnek nincsen elegendő anyagi ereje az intézet tovább vezetésére, a tőváros felel nemcsak a művészi, hanem az anyagiakért is. Áz az autonom jog, a melylyel a népszínházi bizottság körülsáncolta magát, megfelelő kötelezettségeket is ró a bizottságra. S ha úgy fordulna a dolog sorsa, hogy bármiért a fővárost vonnák felelősségre a népszínházi bizottság tagjainak kell erkölcsileg és anyagilag is helyt állaniok. Éppen mert látjuk az óriási felelősséget, a mely a bizottságot terheli, nem szólunk a pályázók személyéről. A bizottság dönt, neki van módja teljes és megbízható garanciát szerezni minden dologban. Az azt mondjákot: készpénznek sem pro sem kontra elfő. gadni nem lehet. A bizottság tagjai is itt élnek közöttünk, ők is hallják mit beszél a világ egyikről meg a másikról, nekik kötelességük kutatni és meggyőződni arról, hogy mi igaz a szállingózó hi rekből, mennyit költött belőlük a rossszakarók, az ellenségek fantáziája s mennyi a valóság. Mi bízunk a népszínházi bizottságban, hogy alaposan meg fogja gondolni döntésének a konzekvenciáit és nem fogja kizárólag a megajánlott bérösszeget nézni. Természetes, hogy egyenlő garancia mellett az anyagilag előnyösebb ajánlatot fogja elfogadni, de maga a bérösszeg nagysága a Népszínház bérbeadá- nál a legjelentéktelenebb szerepet játsza. Napközi otthon az elemi iskolákban. Bárczy István és Gergely István. A lőportárdülői iskola igazgatója Gergely István, a kültelki szegény munkásnép viszonyait tanulmányozva, szomorú tapasztalatokat tett az iskolás gyermekek elhanyagolt állapotáról. A gyermekek felügyelet nélkül, szülői gondozás hiányában teljesen elzüllenek s nemcsak testileg satnyulnak el, hanem erkölcsileg is a bűnök fertőjébe sülyednek. Ennek meggátlására oly intézmény szervezését kezdeményezte, mely az elhagyott gyermekek meg mentését tűzte ki czélul. A tanórák megszűntévé kellemes hajlékot nyújt a szegény gyermekeknek, hol hasznos munkát tanulnak. Tapasztalatairól jelentést tett a tanügyi osztály vezetőjének, Bárczy István tanácsosnak, aki a közügy iránt való lelkesedéssel karolta föl az ideát s módot adott a szocziális és kulturális szempontból nagy- fontosságú jótékony intézmény megvalósítására. A napközi otthon tervet s megvalósulását a következőkben ismertetjük: A fővárosi kültelek nagy nyomora és a nagy nyomorból eredő számos erkölcsi veszedelem egy határaiban kiszámíthatatlan intézménynek eszméjét szülte meg a főváros egy fiatal agilis igazgatójában A szerencsétlen gazdasági viszonyok a kültelek munkás családjait oly nagy mérvben sújtották, hogy az anélkül is gondokra épített családi otthon a legborzasztóbb nyomor tanyája lön. Csak annak van fo galma erről, ki érintkezik e néppel, a ki közöttük él és fájó szívvel tanúja annak az erkölcsi sülyedésnek, mely áldozatul követeli a kültelkek munkásosztályát. Gergely István, a VI. kér. lőportárdülői népiskola igazgatója, ki hosszú éveken át foglalkozik immár e néposztály gyermekeinek szellemi és erkölcsi vezetésével, a sülyedés ellensúlyozására és meggátlására oly tervvel lépett a főváros tanügyi tanácsnoka elé, mely eszme üdvös hatásaiban kiszámíthatatlan mér veket fog ölteni. Mint a helyi viszonyok alapos ismerője és a nyomornak közvetlen szemlélője belátta, hogy minden szellemi és erkölcsi haladás lehetetlenné van téve eleve is a munkás néposztály szerencsétlen körülményei miatt. Az apa munkakereséssel vagy csekély díjazással járó ideiglenes munkákkal van elfoglalva ; reggel távozik és este tér haza ; az anya szintén dolgozik vagy munka után jár s a gyermekek meg vannak fosztva az otthonuktól, a hová iskola után mehessenek. Reggel 6 órától este 6-ig ki vannak zárva a lakásból s kénytelenek 5, néha 4 órát az utczán tölteni, hol romlott tolvajcsemeték és rendőrileg számtalanszor büntetett sihederek társaságában töltik idejüket. Felesleges talán megjegyeznünk, hogy e társaságban a minden jóra és rosszra egyaránt fogékony gyermeki lélek jót sem nem .lát, sem nem
