Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-25 / 21. szám
1902. május 25. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9. bau telt nyilatkozata sem ad erre a kérdésre hataro_ *■/ zott választ. A parlamentben Kovács Pál a hid dolgában a követhező interpellációt intézte a kereskedelmi miniszterhez : Van-e tudomása a t. miniszter urnák a napilapok közelmúlt számaiban foglalt azon közleményről, a mely szerint az eskütéri hid veszélyben forog ? Mennyiben telelnek meg a valóságnak ezen hírlapi közlemények ? Mily intézkedéseket szándékozik tenni a kereskedelemügyi miniszter ur ezen imminensnek mutatkozó veszély elhárítására ? Szükséges lesz e ebből kifolyólag az előirányzott költségen felül póthitelt igénybe venni? Ha igen, mennyit ? Az erre vonathozó törvényjávaslatot pedig mikor szándékozik a t. háznak benyújtani ? A kereskedelmi miniszter az interpellációra a következő választ adta : A mi a hidat illeti, hivatali elődöm e kérdésben mcginterpeliáltatván, már nyilatkozott az iránt, hogy miképen észleltetett mindjárt január 3-ika körül az a körülmény, hogy a budai hídfőnél egy vízszintes irányban való változás mutatkozik, illetőleg, hogy a budai hídfő a Duna felé közeledik Ettől kezdve hivatalos megfigyelések történtek. Nemsokára azután hivatali elődöm ankétet hivott össze, a melynek tagjai kevés kivétellel m nd a hivataltól független, távolállö közegek, a kiknek véleménye tehát, mint különben is tudományos tekintélyeké, azt hiszem, ebből a szempontból sem kifogásolható és teljes elismerést érdemel. Ezen ankétből kiindulólag még precízebbekké lettek a megfigyelések, kü önösen Bodola tanár ur felügyelete alatt. Mindjárt az első napokban magam is megnéztem a megfigyelések eredményét és konstatálhatom, — a mi azt hiszem megnyugtatásul fog szolgálni — hogy változás most is csak vízszintes irányban mutatkozik és csakis a budai hídfőnél. A pesti hídfőnél, a mint azt közvetlenül idejövetelem előtt a hivatali főnöktől megtudtam, semmiféle változás nem mutatkozik. Az a fal nem tartozik a hídhoz. Ismétlem, magánál a hídfőnél a pesti oldalon semmi változás nem mutatkozik. Ellenben, mint mondottam, igenis van vá'tozás a budai hídfőnél, de ott sem függélyes irányban, — sülyedés tehát nincsen — hanem vízszintes irányban. Ez is nagyon lassú és egészben véve 33 millimétert tesz ki. A megfigyelések eredménye az is, hogy az utolsó időben a csuszamlás mindig kisebb, ugyannyira, hogy a mint azt ismét az utolsó pillanatban a hivatalfőnöktől megkérdeztem és megtudtam, tegnapról mára úgyszólván észrevehető változás nem is mutatkozik. Mindennek dacára természetes, hogy követve azt az utat, melyet hivatali elődöm a maga eljárásával kijelölt, legközeiebe szándékozom összehívni az ankétet és pedig arra nézve, hogy az eddigi megfigye- ések az ankétnek bamutattassanak. hogy az javaslatot tehessen az iránt, u ily intézkedéseket tart a jő vőre nézve szükségesnek? Azt hiszem, t. ház, senki sem kívánhatja, hogy ma ennél többet mondjak. A mi már most a dolog financiális részét illeti, erre nézve válaszom a következő. Hogy pótmunkálatok szükségesek lesznek, az már mindenki előtt kétségtelen, sőt ez iránt a lépéseket már meg is tettem. Az összegre nézve azonban az ankét összehívása és tanácskozása előtt nyilatkoznom nem lehet, Mindenesetre kötelességemnek megfelelőleg meg fogom tenni a kellő lépéseket, mihelyt erre nézve tisztában leszünk. Ez az, a minek tudomásul vételét a t. háztól ez idő szerint kérem. A miniszter válaszából kétségtelenül kitetszik, hogy baj van, még pedig komoly baj. Szívesen elismerjük, hogy a baj konstatálása után a kereskedelmi kormány komolyan megtette az intézkedéseket, hogy a baj forrását kikutassa és ha lehet orvosolja. Ez azonban nem nagyon vigasztaló. Nem is szólva arról, kogy a pótintézkedések újabb százezreket fognak megemészteni, ki vállal felelősséget azért, ami eddig történt s ami esetleg még történhetik. Föltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a legszigorúbb vizsgálatot indítsák meg, hogy kit terhel a felelősség s hogy kinek a mulasztásából következtek be ezek a bajok. Meg kell állapítani, hogy kinek a müve volt az, hogy a hidat a melegforrások fölé építették. Magyarországon azért van annyi baklövés, mert soha nem keresik, hogy ki mulasztott, mert nálunk a szigorú felelősség fogalmát alig-alig ismerik. A főváros háztartása. Köztudomású már, hogy a főváros pénzügyei nincsenek rendben. A törvényhatóság már második esztendeje átmeneti büdzsettel él napról-napra. Mind a kétszer kijelentette, hogy utoljára csinál átmeneti költségveiést s a legközelebbi büdzséiig gondoskodni fog a háztartás egyensúlyának komoly és állandó biztosításáról. Május végén vagyunk. Néhány hét múlva meg kell kezdeni a jövő évi büdzsét előkészítését. A háztartás rendbehozására azonban nem történt semmi. Az illetékes faktorok nem is óhajtanak tenni semmit, hanem a következő esztendőn is átmeneti költségvetéssel kívánnak átvergődni. Törölni akarják az öszes közmunkákat s a deficitet újra mesterségesen fogják eltüntetni a rovatok között. Az illetékes körök véleménye ugyanis az, hogy a főváros háztartását kizárólag csak uj bevételi források nyitásával lehet rendezni. A polgárság azonban a mai nehéz gazdasági vi-zonyok mellett újabb terhet meg n^m bir. Uj adóról tehát le kell mondani. Maga a polgár- mester is a leghatározottabban tiltakozik mindennemű adóemelés vagy uj aöo behozatala ellen. Az egész akció, a mit már két esztendeje hirdetnek, a büdzsét alapos revíziójára redukálódik. A polgármester mindjárt az ünnepek után a szakemberekkel át fogja vizsgálni a költségvetést s a mit csak lehet, törölni fognak. Komolyabb eredményt azonban ők maguk sem várnak ettől a munkától. Közmunka ma
