Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-25 / 21. szám
6. t----fo lytatták a választási küzdelmet. De ebben a harcban nem üres pártpolitikai jelszó volt zászlóra irva, hanem hogy melyik tud nagyobb hasznot, több gyakorlati eredményt biztosítani a polgárságnak. Csak természetes, hogy ebben a küzdelemben a polgárság a győztes. De hol maradt a többi kerület. Miért aludt a többi kerület vezetősége. Minden kerületben alakítottak egy-egy közügyi bizottságot. Miért nem léptek ezek sorompóba a kerület polgárságának az érdekében. Az egyesek h:ába panaszkodnak, ha nincs, aki panaszukat illetékes fülekhez juttassa. Választás alkalmával minden kerületben ismerik a polgárságot. Ho! voltak mo?t a főváros képviselői, hogy a Terézváros vezetőinek példáját követve, a pénzügyminiszter és az adófelügyelő intenciójának megfelelően a referensek fantasztikus adóemelését megdöntsék íme egyetlen egy kerület akadt, amelyben a vezetőit a polgárok jogos érdekeiért síkra szállottak s a pénzügyminiszter és adófelülügyelő kénytelenek voltak a nép igazságát ehsmerni s leszállították az adótételeket. Mennyivel több eredményt érhettek volna el, ha a többi . kerület vezetői is érdeklődnek a polgárság jogos érdekei iránt, ha a főváros egész polgársága tiltakozott volna az ellen, hogy a mikor a pénzügy- miniszter is. az adófelügyelő is elisme.ik, hogy súlyos gazdasági válság közepette élünk, hogy a polgárság újabb adóterhet meg nem bir az adót emeljék, kétségtelenül nagy eredményeket ért volna el. De ha a polgárság birka türelemmel megadja magát, ha csak gyermek módjára sírni tud s nincsen férfiúi ereje, hogy síkra szálljon a maga érdekeinek a megvédelme- mezésére, ha megelégszik azzal, hogy választások ide- ján méltóságos és kegyelmes vezetőivel kezet foghat, akkor nem is érdemel jobb sorsot. Bezzeg hangos a levegő, ha főváros törvényhatósága kér valamit a polgárságtól. Akkor a sok kis hamupipőkéből egyszerre nagy hős lesz. Ezer szóvivő akad. A polgárság sebei akkor vérzenek, nyomora az utcán kiabál. Mert hát ki törődik azzal, hogy a főváros haragszik-e vagy nem. Ki az, mi az a főváros. A városatyák. Azok ugyan nem mondhatják, hogy túlságos erősen nőt szivükhöz a közügy. A polgármester meg a tanács. Annak nincsen szava. Az hallgasson, különben restaurációkon fölállítják számára a bakót. Az allam, a kormány az más. Azt nem szabad megharagitani, mert az élő hatalom s még vissza talál ütni. Szomorú állapotok ezek, még szomoruabbak, mint az adój avaslatok s nem segíthet rajtuk más, mint maga a polgárság. Ha a polgárok követni fogják Terézváros példáját, ha n°m elégesznek meg azzal, hogy választások idején vakon követik a vezetőiket, hanem megkövetelik, hogy a vezetők is érdeklődjenek a polgárok «dolgai iránt, hogy törődjenek a polgárság ügyes bajos dolgaival, akkor adójuk sLm lesz elviselhetetlen. Segíteni fognak magukon, mint segítettek a Terézváros polgárai. 1902. május. 25. Igaza volt tehát a pénzügyminiszternek, hogy első sorban maga a közönség a hibás abban, hogy a súlyos gazdasági válság idején is fölemelték az adóját. Ha a kerületek vezetői, a törzsfőnökök is teljesítenék koronázatlan hivataluknak a kötelességeit, ha a törzs- főnöki hatalomnak nemcsak az előnyeit, a hasznát aknázzák ki a maguk számára, hanem a kötelezettségeit is lelkiismeretesen teljesítenék, akkor meglenne a polgárságnak az ellentálló képessége s nem lenne kénytelen az adóreferensek fantasztikus adójavaslatait, verejtékes munka s néha az egész család exisztencia árán teljesíteni, elv nni szájától a mindennapi kenyeret, hogy nehéz munkájának kevés gyümölcsét odaadhassa adóba. Városi konverzió. Feleki Béla dr. a következő indítványt terjesztette a jövő szerdai közgyűlés elé : Mondja ki a t. közgyűlés, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága közgyűlésének 1889, évi február hó 13-iki napján 187. sz. alatt kelt és a m. kir. belügyminiszter urnák 1889. évi julius hó 3-ik napján 42.749. sz. a. kibocsátott leiratával jóváhagyott határozata folytán kibocsátott 25 millió forintos 41/a százalékkal kamatozó kölcsönénől 1903 évi január hó 1-ig még nem törlesztett 22,862 400 forintot kitevő kölcsönkötvényeinek 4 százalékos kö'csönkötvényekre való konvertálását kívánja és e végből a szükséges előterjesztés sürgős megtételére a maga kebeléből a polgármester ur elnöklete alatt egy 7 tagból álló bizottságot küld ki. , Megokolás : Budapest székesfőváros fentartolta magának azt a jogot, hogy 1905. évi julius hó l.nap jától kezdve a 25 millió forintos kölcsöntőke még ki nem sorolt részét előleges hat havi felmondás mel lett egészben visszafizethesse, ennélfogva kétségtele nül föl van jogosítva a főváros a kölcsön még k nem sorolt tőkéjét visszafizetni, illetve konvertálni. A pénzpiac kedvező helyzete alkalomszerűvé teszi azt, hogy a 47a százalékkal kamatozó kölcsön- kötvényeket 4 százalékkal kamatozókká változtassuk át, a mely művelet sikeres keresztülvitele esetén a főváros évenként a kölcsön visszafizetéséig körülbelül 100 ezer koronát takarít meg kamatfizetésekben és a kibocsátandó újabb kölcsönkötvények visszafizetési határidejének 50 évre való megállapítása által az évi kamat- és tőkerészlet-törlesztések is a most niaknál kisebbek lesznek. A konvertálás eszközlése végett újabban kibocsátandó 4 százalékos kölcsönnek úgy a kötvényre, mint a kamatokra nézve teljes bélyeg- és adómentességét, tekintettel ezen műveletnek a fővárosra való kedvező anyagi eredményére, a törvényhozás úgy, mint az eddigi kölcsönkötvényeknek az újonnan ki- bocsátandóknak is meg fogja adni. az erről szoló törvényben intézkedni kellene arról is, hogy ezen kötvények, valamint a már korábban kibocsátott 100 millió koronás kölcsönkötvényei árvapénzek elhelyezése alkalmas értékpapíroknak mondassanak ki, a mi egy nagyobb árfolyam elérésére lényeges befolyással lesz. t A városi konverzió eszméjét kétségkívül az ál MAGVAR SZKKESI 0VAROS
