Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-11 / 19. szám
1902. május li. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7. a Kossuth Kajos-utca sarkán és az ÜJlöi-uti laktanya előtt földalatti állomások létesülnének, a melyek fölé diszes szállodák épülnének. A négy vágány közül 2 a távolsági, 2 pedig a helyi forgalom lebonyolítására szolgálna, és szerző szerint e 4 vágány a személyfor galom gyors lebonyolítását hosszú ideig biztosítaná. A tervezet szerint a Nyugati, Keleti és Kőbánya alsó pályaudvarok megszűnnének; a jelenlegi teherpályaudvarok a Nyugati pályaudvar kivételével fenn- tartandók volnának, mely utóbbit a jelenlegi Lipótvárosi teherpályaudvar pótolhatná. A nyugati pályaudvar helyén főpostaépület volna emelendő, melytől a postát külön alagutban szállítanák az éjszaki szerelő- pályaudvarra. A szerelő-pályaudvarok egyikébe érkezett vonat gőzmozdonyát lekapcsolnák és a vonat élére állított elektromos mozdony vontatná az utasokat a városon keresztül a másik szerelő-pályaudvarra és onnan tovább. A fővasuthoz szerző városi vasúthálózatot is tervez. Az összes befektetési költséget szerző legfeljebb 80 millió koronára becsüli, mivel szemben 74 millió korona a felbontandó létesítmények és a visszanyert területek értékében, az üzemi és fenntartási megtakarításokban megtérülne. Szerző szerint tehát 6 millió korona tökével lehetne e nagyszabású munkát végrehajtani. A könyv érdemleges méltatására e helyütt nem terjeszkedhetvén ki, egyelőre még csak annyit jegyzünk meg róla, hogy egyéni becsén kívül avval is nagy szolgálatot tett az ügynek, hogy alkalmat adott Kain Albert máv.'főmérnöknek, számos alagút jeles építőjének arra, hogy ugyanoly cim alatt a napokban megjelent könyvében tanulságos és megdönthetien érveken alapuló reflexiókat fűzhessen a központi fővasut tervezetéhez. Kain Albert könyvének tartalmát szerényen reflexióknak minősiti, pedig müvének számos részlete magában véve is becses és önálló tanulmány. A könyv célja az, hogy érvek és számadatok súlyával kimutassa, mennyire nem váltaná be a Zielinski tervezte központi fővasut a hozzá fűzött reményeket. A csinosan kiállított könyv szerzője a cáfolásnak azt az igen ügyes módját alkalmazza, hogy pontról-pontra kimutatja a Zielinski tervezete és a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet múlt évi határozata közt észlelhető ellentéteket, de itt-ott az érvek meggyőző erejével magának említett határozatnak egyes pontjait is bírálat tárgyává teszi, kimutatván, hogy az azokban foglaltak fővárosunk speciális viszonyainál fogva mereven be nem tarthatók. A főváros helyes térképének bemutatásával bizonyítja, hogy a központi fővasut nem fekszik a főváros duna-balparti részének súlyvonalában, mert a súlyvonal jelenleg a nagykorúiba esik, a város későbbi fejlődésével pedig folyton közeledik a Keleti pályaudvarhoz. A Zielinski által példaképpen felhozott vasutak nagyobbrészt kövezet alatti vasutak s igy sokkal olcsóbban voltak előállíthatok, mint az alagutszerüleg tervezett központi fővosut. Kain a horribilis költségekre való tekintettel nem tartja szükségesnek, hogy a városban átmenő vasút alagutban vezettessék, mert hiszen a háztömbök fölött vezetett vasút egyrészt az utcák képét nem disztelenitheti, másrészt pedig sokkal olcsóbb is a földalatti vasútnál. Nagy hátrányául rójja fel Kain a központi fővas- utnak azt is, hogy a déli szerelőpályaudvar egyes betorkoló vasútvonalakra nézve fejállomást képez, és felsorolván e hiány megszüntetésének lehetséges módo zatait, kimutatja, mily nagy áldozatokkal járna ezek bármelyikének alkalmazása. Az elektromos vontatás költségesebb a gőzvontatásnál és igy e tételnél megtakarításról szó sem lehet. A forgalmi stasztika adataival Kain kétséget kizárólag igazolja, hogy a 4 vágányu vasút a távolsági és helyi forgalmat már ma sem volna képes lebonyolítani, később pedig az alagút nem volna bővíthető. A postaszállitásra szolgáló alagút is nagy költségeket okozna Ismertetvén a teherpályaudvarok jelenlegi teljesítőképességének elégtelen voltát, rámutat arra, hogy a központi fővasuttal kapcsolatban nagy teherpályaudvart kellene létesíteni, mert a Lipótvárosi teherpályaudvar csak igénytelen teherforgalom lebonyolítására alkalmas. Kain szerint legalább is hatvágányu földalatti vasutat kellene építeni, melynek összes költsége 261.62 koronát tenne ki. E nagy tőkével szemben Kain kimutatása szerint nem mutatkozik oly nagy ellenérték, mint azt Zielinski számítja, úgy, hogy a tervezet megvalósítása nagy áldozatokat róna az adózó közönségre. A főváros forgalmi viszonyai iránt érdeklődők kiváló figyelmére tarthat igényt a könyv zárszava. A pótlékok. A főváros alkalmazottai által igényelhető élelmezési, ügyleti, épités-müvezetöi, ellenőrzési és utazási dijakról a közgyűlés múlt évi junius 12-én szabályrendeletet alkotott, a melyről a belügyminiszter most igy nyilatkozik: Általában helyesnek és célszerűnek tar‘rja a miniszter, hogy a közigazgatás érdekében teljesített hivatalos szolgálat, a mennyiben az illető közeg szokásos életrendjének megváltoztatását teszi szükségessé és rendkívüli kiadásokkal jár, a központi pénztár által dijaztassék s e ként az eddigi önkényes eljárás sza- bályoztassék. De ezen díjazás nem képezheti az illető közegek mellékjövedelmét, hanem csakis a tényleg teljesített különleges hivatalos kiadások és teendők méltányos és megfelelő kártalanítása lehet. Ennélfogva: törlendő az, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai is igényt tarthatnak e díjakra, mert ez a bizottsági tagság tiszteletbeli jellegével nem fér össze, s mert ma sem igényelhetnek ilyent. A közgyűlés különben minden egyes esetben kiküldhet olyan bizottsági tagokat, kik akár a lakás közelsége, akár egyéb körülmény folytán legkevesebb kiadást okoznak. Törlendő az, hogy élelmezési dij akkor is jár. ha az alkalmazott délután kezdődő és estig tartó szolgálatot teljesít, mert a szervezési szabályrendelet szerint rendkívüli munkák teljesítésére minden alkalmazott díjazás nélkül köteles. A dijak megállapításánál alapul vehető törzsfizeteshez semmiféle pótlék hozzá nem számítható. Egyesítendő az élelmezési és üzleti dijak szabályzata, vagy pedig az ügyeleti dij helyett, éjjeli szolgálati dij, elncv- zés alkalmazandó. Az utazási napi
