Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-11 / 19. szám
6. MAGYAR SZÉKES)’ÓVÁROS 1902 május. lí. Tapasztalni vagyunk kénytelenek ezt az nnomá- liát, hogy akkor, a midőn Budapest rengeteg kültelkei még teljesen felhasználatlanul vesztegelnek, a midőn a mellett a város területén kívül napról-napra sza- porittattak újabb meg újabb kitelepítések, akkor előállnak egyesek, testületek, sőt utóbb Pestvármegye hatósága is, hogy egyesíteni kell Budapesttel a tőszomszédságában levő községeket és telepeket és azokkal Nagy-Budapestet létesíteni. Indokul hangoztatják, hogy a külföld fejlődő hatalmú fővárosai, mint Bécs, Berlin, Paris, London példája is amellett szól, hogy a nagyváros csak ezen az utón, a külközségek becsatolása révén állhat elő. Szembe kell szállnunk ezzel az eszmével, azért, mert egészen helytelen, a helyi körülmények és viszonyok teljes tájékozatlanságán alapul, mert csak hallomáson nyugvó, de meg nem értett jelszónak gondatlan ismétlésén épül fel. Szembe kell szállnunk vele, mert egyre felmerül és tartja magát az a hir, mely Uj-Pestnek Budapesthez való csatolását bevégzett ténynyé állítja oda. Nohát, mint a városépítéssel évek óta foglalkozó szakember, mint olyan, aki Budapest helyi körülményeit alaposan ismerem, de ép úgy a fentemlitett külföldi nagyvárosokét, azzal a fohásszal kezdem, hogy a magyarok istene őrizze székesfővárosunkat e csapástól. A külközségek bekebelezésével ugyanis, nem hogy megalkothatnék Nagy-Budapestet, hanem a biztos romlásnak tennők ki a fejlődésnek induit szép Budapestet. Hisz Budapest terjedelem dolgában Bécset, Berlint, Parist, mindegyiket már messze túlszárnyalta. Budapest területe már jóval nagyobb (2000 házzal) mint Nagy Bécs és csaknem 3-szor akkora, Berlinnél, Parisnál is. Székesfővárosunk mai területkiterjedése unos- untig elegendő arra, hogy itt kényelmesen 4 milliónyi lakosság elhelyeztessék. Minek tehát a nagy terület, minek azt még szaporítani, a mikor oly ziláltak a városépítő viszonyaink, hogy a jelenlegi három negyed milliónyi lakosságot sem tudják itt úgy elhelyezni, hogy a lakásdrágaság alatt ne görnyedjen. Műveljük ki, építsük ki észszerűen és tervszerűen először a saját rengeteg területünket, tegyük azt lakhatóvá, a külterületeket hozzáférhetőkké és alkalmasakká arra, hogy nagyvárosi igényeknek megfeleljenek. Városépítő gondviselésünk Budapest mai rengeteg területével nem tud és nem képes megküzdeni, anyagi és szellemi tehetsége elégtelennek bizonyult arra, hogy Budapest lakosságának helyben maradását biztosítsa, vándorlásra, kiköltözködésre hajtja, uj telepek létesítésére, de nem azért, mert itt nem volna elég területünk, hanem azért, mert építési és telepadási viszonyainkat itt nem bírja és nem bírta rendezni. Pedig Budapestnek itt a helye, ne tereljük azt ermészetellenes módon ki a homokpusztába, f Majd ha Magyarország székesfővárosának népessége eléri a négy milliót, akkor is csak arról lehet szó, hogy nagyobbitsuk területét a külközségek bevonásával, de ma ily gyér népesedési viszonyok mellett újabb rendezetlen városterülettel szaporítani a székes- fővárosnak rendezésre utalt külterületeit a legnagyobb szerencsétlenségnek, valóságos elemi csapásnak minősítendő. Ne ámittassuk magunkat hamis jelszókkal és a mienktől teljesen elütő viszonyok miatt, másutt végbement műveletet megfontolás nélkül ne utánozzuk és majmoljuk puszta hiúságból. Budapest forgalmi viszonyainak rendezése.*) Irta: Lukács'Lipót mérnök. Székesfővárosunk forgalmi viszonyainak rendezetlensége közismeretes és a rendezés szükségességét és sürgősségéi ma már az illetékes hatóságok és a társadalomminden rétege feltétlenül elismerik A jelenlegi berendezések hiányai rövid vonásokban a következők : a vasúti állomások fejállomások, és nincsenek egymással szoros összefüggésben; a pályaudvarokba betorkoló vasutak pályateste az .egyes városrészeket egymástól élesen elkülöníti; a mozdonyok füstje egész kerületek levegőjét megfertőzi; a személypályaudvarok teljesítménye tovább nem fokozható és a teherpályaudvarok berendezése már a jelenlegi teherforgalmat is alig képes lebonyolítani; végül pedig a városi vasutak nem állanak szoros kapcsolatban a fővasuti pályaudvarokkal. A máv igazgatósága a helyzet magaslatán állva, már évekkel ezelőtt legjobb szakerőit bízta meg a kérdés tanulmányozásával és ma már hir szerint az általános rekonstrukczió tervei a kereskedelemügyi minisztériumban készen állanak a parlamenti tárgyalásra. Ezt megelőzőleg bizonyára az összes illetékes tényezőknek alk Ima fog nyílni arra, hogy a közérdekű, nagy stilü alkotáshoz komoly észrevételeket fűzzenek. A pénzügyi viszonyok kedvező alakulatát bizonyára nem fogja elmulasztani a kereskedelemügyi é3 pénzügyi kormány s igy remélhetőleg nemsokára megindulhat a fővárosi iparosvilág által is várva-várt építkezés. E tervezetet a dolog természetéből kifolyólag egyelőre még titokban tartják és igy arról bővebben ez alkalomból nem szólhatunk, de az eszmék tisztázásához nagy mérvben hozzájáruló, most megjelent két müvet nem hagyhatjuk e helyütt figyelmen kívül. Dr. Zielinski Szilárd jeles magánmérnök és műegyetemi magántanár, a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet múlt évi pályaudvari vitájának volt előadója, terjedelmes és szép képekkel illusztrált könyvbe foglalta az e kérdésre vonatkozó tanulmányait és eszméit. Szerző „Budapest forgalmi viszonyainak rendezése és a központi főrasut terve“ cimü könyvében a legjobb tudása és teljes meggyőződése szerint ismerteti a főváros jelenlegi forgalmi viszonyait és külföldi példák ismertetése kapcsán arra konkludál, hogy forgalmi viszonyaink az általa tervezett központi fővas- uttal a beláthatlan jövőig teljes megelégedésre rendezhetők volnának. A központi fővasut tervezete szerint a főváros beépített területén kívül két nagy szerelő pálya-udvar létesülne. Az egyik (az északi) a jelenlegi Rákosren- dezö pályaudvar helyén, a másik (a déli) pedig Kőbányán túl épülne. E két pályaudvart 4 vágányu földalatti (alagutszerü) vasút kötné össze, mely a Váci-kö- rut, Károly- és Muzeum-körut s az Űllői-ut alatt vezetne át a város súlyvonalán. Közben a Deák-téren, *) A Gazdasági Mérnök jubileumi albumából.
