Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-05-11 / 19. szám

1902. május 11. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. tendön át egy percre sem mozdulhat ki a szobából^ soha nem szívhat egy kis friss levegőt, soha nem játsz- hatik. Ezzel azután hamarosan kiölik belőle a jó gyer­meki kedélyt s már kis korában masinává lesz. Ez az egyik fő oka, hogy a fővárosban az iskolás gyermekek olyan ijesztően sápadtak, vérszegények. A közoktatási bizottság egyik legutóbbi ülésén Havass Rezső dr. tette szóvá a gyermekeknek egész­ségtelen túlterhelését. Bárcy István dr. tanácsos igazat adott neki. De nem elégedett meg ennyivel, hanem mindjárt ki­jelentette, hogy a legkomolyabban foglalkozni fog a dologgal s ha lehet, már a jövő iskolaévben megteszi a szükséges reformokat. íme egy kérdés, a mely a maga egész valójában mutatja, mennyire igaza volt Bárcy István tanácsos­nak, a mikor föltétlenül megbízható pedagógust, városi tanfelügyelőt kért maga mellé. A tananyag dolga ki­zárólag pedagógiai kérdés, a melyet csak adminisz­tratív módon elintézni nem lehet. Ha volna ma az ügyosztályban egy megbízható szakember, az rövid utón megtehetné mindazokat a reformokat, a melyek a tanítás hátránya nélkül megtehetők. .Kétségtelen, hogy akkor már a jövő iskolaévben sok fölösleges és céltalan tehertől szabadulna meg az a nyolcvan- ezer szegény gyermek, a kik az iskola padjaiban gör­nyednek a terhek alatt, a miket gyönge szervezetük meg nem bir. De hát a városatyák ebből is személyi kérdést csináltak. Megbuktatták az uj intézményt, mert az ellenőrizhetetlen kósza hir egy olyan nevet kapott föl, a mely nem tetszett néhány városatyának. A mit a pedagógus rövid utón az ügyosztályban megtehetett volna, azt most hosszabb utón kell elérni s nem tart­juk lehetőnek, hogy már a jövő iskolaévben gyakorlati eredménye legyen a tervnek. Még egy esztendeig kell tehát a gyermekeknek megbirkóznak olyan terhekkel, a melyekkel megküzdeni nem tudnak, s a melyek je­lentékeny részére semmi szükségük nincsen, mert csak a bürokratizmus rakta rájuk. Az adott viszonyok mellett kétségtelenül legjobb és legcélravezetőbb az a megoldás, a melyet Bárcy tanácsos tervez. A fővárosi iskolák tantestületeit hívja föl, hogy adjanak véleményt, mit és hogyan kell és le­het sürgősen reformálni, hogy a gyermekek a fölös­leges terhektől megszabaduljanak. A tanítók legjobban tudják, hogy hol a hiba, legjobban tudják, hogy meny­nyit bírnak meg a gyermekek egészségük veszélyez­tetése nélkül. Bárcy tanácsos pedig arra való ember, hogy a tanítók javaslatából kivegye azt, a mit meg­valósítani lehet. Nyolcvanezer gyermeknek, az egész jövő generá­ciónak nevében kérjük, hogy sürgősen oldják meg a kérdést, hogy ha már a most következő iskolaévben nem lehet megvalósítani, legalább a rákövetkező év­ben mentsék meg a gyermekeket a fölösleges túlter­heléstől. Budapest — Nagy Budapest. Irta : Palóczy Antal. Az utóbbi két évtizeden át Budapesten honosult óriási építkező tevékenységet néhány év óta ijedelmes pangás váltotta föl. Csaknem teljesen szünetel a ma­gánépítő tevékenység s a székes-főváros, a kormány építkezései, noha a korábbi évekéhez képest némi lendülettel haladnak, nem elegendők arra, hogy a megcsappant magán-épitkező rendet pótolja. Van ugyan kilátásba helyezve, ígérve elég nagyszabású és terjedelmes alkotásnak a foganatosítása, amelyhez ha hozzáfognának, a munkahiányt kesergő építőiparon lendíthetnének; igy pl. az uj műegyetem építkezését, több minisztériumi épület, a dunai kikötök, a városi fürdők stb. Sőt a piac a pénznek sincsen szükiben, hiszen a kamatláb még talán sohasem volt oly alacsony, mint most. A vállalkozás azonban mégsem tud megindulni némileg azért is, mert a bankok, a kik néhány év­vel ezelőtt még teli marokkal adták az építkezési hi­telt, most bizalmatlan tartózkodással vannak s a pénzt — dacára az olcsó kamatlábaknak — csak igen szűkén mérik. Budapest rohamos építési fejlődésében tehát — remélhetjük — csak rövid ideig tartó nyugalom, el- ernyedség állott be. A korábbi lázas tevékenység annyira lekötötte az építést vezető hatóság munkakészségét, igényelte intézkedését az építés mindennapos részletek dolgá­ban, hogy ezek mellett a nagy kezdeményezésekre, általánosb, iránytjelölő tervezésekre nem maradt al­kalom és idő. Azonban nem magyarázza ez eléggé, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa miért tartózkodik a belváros szabályozási művelete óta minden nagyobb kezdeményezéstől A kezdeményezés hiányának okát inkább abban véljük találni, hogy a Tanács a kelle­ténél többet bíbelődik az apró dolgokkal, oly részlet- és köz-ügyekkel, amelyek talán működési keretéhe­sem tartoznának. Igv hisszük, hogy nem volna szükz seges, hogy a Közmunka Tanács minden építési en­gedélyt maga intézzen el, nem kellene, hogy ő még minden utcai petróleumos lámpák fetállitását engedé­lyezze és számukat evidencziában tartsa, sem nem képezi méltó tárgyát az egy- és két-fogatu bérkocsi- állomások helyének a kijelölése, stb. Ezek az aprólékos dolgok kelyett mi inkább azt várnók tőle, hogy csak a nagy iránytadó eszmékkel, alkotásokká1 foglalkozzék, hogy a főváros területeinek tervszerű beépítését intézze s a sz.-fővárosra hagyja, hogy a megalkotott építésügyi szabályzat effektuálását, az építési engedélyek tekintetében való kezelését s az egyéb fentemlitett kisebb dolgokat teljesen a maga hatáskörében intézze el. Épen, mert nélkülözzük a sz.-főváros építésének irányításában a nagy eszméket, az elvi megállapodá­sokat, tapasztaljuk most azt, hogy csodálatosnál cso­dálatosabb indítványok és javaslatok merülnek föl, a melyek az építési pangás eloszlását is célozzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom