Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-05-11 / 19. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

és másnap már megszegték a megállapodásukat. így tehát nem volt ok arra, hogy a mostani határozatukat nagyon komolyan vegyék. Az előre látható volt, hogy egy két napig állam fogják a határozatukat, mert május előtt nagyobb készletet gyűjtöttek. Úgy is történt. Az első két nap nem vásároltak. De a mint a készlet fogyott, duzzogó arczczal megjelentek a hentesek a konzumvásáron s ma már éppen úgy vásárolnak, mint vásároltak a régi konzumvásáron. Ez természetes is. Az élősúlyban való vásárlás és a régi rend között összesen 7—9 korona a differenczia, amit a hentesek az árból vonnak le. Vesztességük tehát nincsen. A konzumvásár és a kőbányai piacz árai között átlag huszonkét korona a külömbség. Leszámítva az élősúlyra nyolcz koronát, egyenlő alapon is kilonkint tizennégy fillérrel drágább a kőbányai piacz. Ez a differenczia teszi lehetetlenné a hentesek minden -erőlködését. Ha tizonnégy koronával olcsóbban vásárolhatja meg ugyanazt a minőségű sertést, akkor semmiféle elvi határozat nem fogja öt arra kényszeríteni, hogy a drágábbat vásárolja. Úgy is történt. Hogy pedig a bizományosok is kitarthassák azt a pár napot, amíg a hentesek készlete tart, arról a hatóság gondoskodott. Meg tett minden intézkedést. Elengedte a szállásdijat, leszállította az eleségdijat, sőt bizonyos körülmények mellett megengedte, hogy a líizományosok maguk vágják le a sertést. Ezekkel az intézkedésekkel lehetővé tették a tulajdonosnak, hogy nyugodtan várják meg, amig a hentesek készlete elfogy és a készlettel együtt elpárolog az elvi határozat is. Ez már meg is történt. E héten már éppen olyan élénk volt az uj konzumvásár, mintha a hentesek határozatukat meg sem hozták volna.

Hisszük, hogy a hentesek a megtörtént dolgokból le fogják vonni a tanúságokat. Való- szinüleg belátták már, hogy semmi komolyság nincsen abban, ha nagy hangon olyan határozatokat hoznak, a melyekről ők maguk legjobban tudják, hogy meg nem tarthatják. Megtanulták bizonyosan azt is, hogy sem a közönséget, sem a hatóságot nem lehet nagyhangú határozatokkal megrémíteni s hogy a közönség is, a hatóság is elég erős arra, hogy a jogosulatlan támadásoknak ellentálljon s a maga érdekeit megvédelmezze. Kétségkívül elismerés illeti a hatóságot, hogy a hentesek által támasztott zavaros helyzetben nem kapkodta el a dolgott, hanem higgadt megfontolással tette meg azokat az intézkedéseket, a melyek a közönség jogos érdekeinek megvédelmezésére szükségesek voltak. Május első napjai közélel1902. május 11

mezősünknek nehéz napjai voltak. Tüzpróbát kellett államok a közélelmezési ügy intézőinek. Tisztességgel, becsülettel megállották. A legnehezebb napokban is biztos kézzel tették meg az intézkedéseket s hogy helyesek voltak az intézkedések, hamarosan bebizonyította az eredmény. Hogy egy ilyen intézménynek a megnyitása s régi szokásnak a megváltoztatása nem megy minden baj nélkül, az előre látható volt. De a kik emlékeznek azokra a zavaros napokra, amikor a szarvasmarha-közvágóhidat megnyitották, azok kénytelenek konstatálni, hogy most sokkal nyugodtabbban történt meg az uj rendbe való átmenet, pedig a hentesek sem agitáltak kevesebbet, mint annak idején a mészárosok. Hogy mégis igy történt az első sorban a hatóságnak az érdeme, amely mindenről gondoskodott, hogy a jogos érdekeket minden irányban megvédelmezhesse. A nehéz időkön szerencsésen átestünk, a hentesek megtették a az utolsó próbát, szerencsére ezt is eredmény nélkül. Most már bizonyosan be fogják látni, hogy a tüntetés, a hangos és üres lárma nem a komoly mesternek való s mesterségüket úgy fogját megváltóztatni, hogy az minél jobban beilleszkedjék az uj rend kereteibe. A szarvasmarha- közvágóhid sem tett tönkre egyetlen egy mészárost sem, megélhetését s keresetképességét semmiféle irányban nem hátráltatta, sőt megkönnyítette. A sertésközvágóhid sem fog ártani a henteseknek, ha komoly mesterekhez illően nem követik vakon azt az egy-két lármás agitátort, hanem komolyan folytalják a mesterségüket.

A tananyag.

A tananyag műnyelven az a sok tudni való, a mit az iskolás gyermekek agyának egy esztendőben megkellene emészfenie. Az idők során azonban a tananyag évről-évre annyira növekedett, hogy ma már nincsen olyan gyermeki agy, a mely be tudná fogadni Már az elemi iskolákban annyi mindent követelnek a 8—10 éves gyermekektől, hogy felnőtt embernek is elég volna. A következménye azután, hogy a gyermek nem tudja megérteni, fölfogni a sok mindenféle tudományt, semmit alaposan megtanulni nem tud. A pedagógusok s köztük első sorban magok a tanitók már évek óta hirdetik Írásban és szóban, hogy lehetetlen feladatot hárítanak reájuk, mikor azt kívánják, hogy annyit tömjenek a gyermekek agyába, a mennyi ott meg nem fér. Legjobban és legjogosabban panaszkodnak azonban a szülők, a mikor látják, hogy a hat- nyolc éves gyermeket, erejét sokszorosan meghaladó munka elé fogják, hogy a gyermek, ha cs,ak felületesen is megakar felelni a kötelességének, egész esz-