Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-11 / 19. szám
V. évfolyam. rutíapest, 1902 május II 19. szán*. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési ára: Egész évre . » • . * ^ , 12 Kor. Félévre ...............................................6 Kor. ^Sz erkeszti és kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓ: IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Az utolsó próba. A hentesek tudvalevőleg a leghevesebb akciót indították a sertésközvágóhid és sertésvásár megújítása ellen. Akciójuk természetesen eredményre nem vezethetett. A közvágóhidat megnyitották. A hentesek tehát az utolsó eszközhöz folyamodtak. Egy értekezleten szépen kiszámították, hogy őket minden darab sertés után négy korona teher sújtja s ennek alapján kötelezöleg kimondották, hogy a sertéshús árát tizenhat fillérrel fölemelik. A teherszámitás és a hús áfának fölemelése között semmi arány nincsen, de azzal a hentes urak keveset törődtek. Azt hitték, hogy a jámbor közönség vagy bele fog törődni az árfölemelésbe s fizeti a nagyobb árakat, vagy pedig a hatóság ellen fordul s kényszeríteni fogja a hatóságot, hogy a henteseknek -nagyobb kedvezményeket adjon. Számításaikban azonban erősen megcsalatkoztak. A közönség hamarosan észrevette, hogy a hentesek csak ürügynek használják föl a közágóhidat, hogy maguknak nagyobb hasznot biztosítsanak. Megerősítette a közönségnek ezt a meggyőződésé', hogy egyik-másik hentes még alaposabban kiakarta aknázni a helyzetet és ötven-hatvan fillérrel emelte föl a sertéshús árát. Hamarosan kitűnt az is, hogy nem felelt meg a valóságnak a henteseknek egy védekezése, hogy azért kénytelenek a hús árát olyan aránytalanul emelni, mert a zsírnak és szalonnának, mint tőzsdei cikknek az árát nem emelhetik s azokra, a cikkekre a teherböl semmit sem háríthatnak. Ez a kijelentés ugyanis nem akadályozta meg a hentes urakat s a zsírnak és szalonnának az árát is fölemelték. A közönség látva, hogy milyen szerepet juttatott neki a hentesek bölcsessége, nem volt hajlandó erre a szerepre vállalkozni. Addig hirdették ahentesek a bojkottot, amig a közönségbojkotlába a henteseket.. Egy-két nagyhentes, aki sokat szidott mesterségéből már vagyont gyűjtött, teli torokkal hirdette az ellentállást. A hentesek zöme azonban csakhamar belátta, hogy helytelen irányba vezették a vezérei és csakhamar visz- szatértek a régi árakra. A konkurenezián s a közönség ellentállásán kívül nagy része volt a hentesek jogosulatlan akciójának hajótörésében a hatóságnak is. A hatóság nem ijedt meg a hentesek lármájától s természetellenes akczió- jától, hanem kötelességének tudatában azonnal megindította a tárgyalásokat, hogy megfelelő intézkedésekkel a fogyasztó közönséget megvédelmezze a kizsákmányolás ellen. Amikor a hentesek megtudták, hogy a hatóság micsoda intézkedéseket tervez, csakhamar átlátták, hogy a tervbe vett intézkedések nagyon alkalmasak a közönség megvédelmezésére s hogy saját érdekeik ellen cselekszenek, ha agitácziójukkal kényszerűik a hatóságot, hogy a tervezett intézkedéseket életbe léptesse. Ha egyszer életbeléptették azokat az intézkedéseket, hiába térnek vissza a hentesek a normális régi árakra, az intézkedések továbbra is megmaradnak s nagy veszedelemmel fizetnek meg a hentesek ok és cél nélkül való tüntetésükért. A hentesek tehát lassanként visszatértek a régi árakhoz s ma már csak annak a háziasszonynak számítják drágábban, aki nem törődik vele s szó nélkül megfizeti, amit kérnek tőle. A sertéshús árának a fölemelésén kívül még más határozatot is hoztak a hentesek azon a nevezetes értekezleten. Kimondották az uj konzumvásárra a bojkottot. A bojkottal való fenyegetödzés különben úgy látszik kedvenc vesszőparipájuk a henteseknek. Csak nem rég bojkottáltak nagy zajjal egy bizományos céget
