Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-04-13 / 15. szám

1902. április é

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

A Belváros vasútja.

A Magyar Székesfőváros hasábjain már több ízben kimutattuk, hogy a főváros közérdeke követeli meg, hogy a Baros-utczai villamos vasutat a Dunáig meghosszabbítsák. A meghosszabbítást tudvalevőleg a közmunkatanács, a főváros fejlődésének kerékkötője akarja megakadályozni. A héten a polgárság is megmozdult s a polgárság küldöttsége Széli Kálmán miniszterelnöknek és Horánszky Nándor kereskedelmi miniszternek memorandumot adott át. Az emlékirat, amelyet Gonda Dezső dr., fővárosi törvényhatósági bizottsági tag szerkesztett, igy szól:

Budapest székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése 1901. évi deczember 11-én hozott 1440. kgy. sz. valamint ugyanennek 1902. márczius 20-án hozott 396. kgy. sz. határozata, melyek mindegyike a budapesti városi villamos vasul részvény társaság Baross-utczai vonalának a Dunapartig való meghosszabbítását és az ezzel kapcsolatos vágányfektetéseket tárgyazza, az 1870. évi X. t.-cz. és illetve az 1887. évi november hó 2-án 45224. sz. a. kiadott kormányrendelet 3. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a vonatkozó tervek és tárgyalási iratok kíséretében jóváhagyás végett Nagyméltóságodlioz terjesztett fel és Nagyméltóságodnak a kereskedelmi miniszter úrral egyetértőlég leendő magas eldöntése alá kerül.

Mély tisztelettel alulírottak, mint a Baross-utczai vonal által kielégítendő forgalmi közérdek legközvetlenebb ismerői és érdekeltjei, ez alkalomból azzal a kérelemmel járulnak Nagyméltóságod elé, hogy a fennt hivatkozott 1440/1901. kgy. számú és illetve az ezt egész terjedelmében fenntartó 396/1902. kgy. számú közgyűlési határozatot jóváhagyni méltóztassék.

Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy Nagyméltóságodnak a közérdeket mindenkor felismerő bölcs belátása az eltérő felfogások elbírálásában ezúttal is a legigazságosabban fog megnyilvánulni, ámde éppen ezért véljük indokoltnak, hogy azokkal az okokkal szemben, amelyek egyfelől a kecskeméti-utczai második vágány lefektetése ellen csakis a fővárosi mérnöki hivatal részéről felhozattak, mi is feltárjuk azokat az okokat, amelyek a tárgyalások folyamán némileg homályban maradtak, avagy, amelyek a közvetlenül érdekelt polgárság közvéleményét legpregnánsabban fejezik ki.

Mindkét irányban első sorban is kiemelendőnek tartjuk, hogy úgy a Kecskeméti-utczai második vágány lefektetése, valamint a Dunapartig leendő meghosszabbítás iránt való kivánalom azok részéről kezdeményeztetett, akik a fővárosi közlekedésnek éppen e munkálatokhoz fűződő szükségletét legközvetlenebbül ismerik, a főváros küldötteitől tudniillik, akik a Baross-utczai vonalon létesített második vágány 1899. október hó 24-én megtartott mütanrendőri bejárásán részt vettek és akik között ott volt nevezetesen a fővárosi mérnöki hivatal tagjai közül a középitési igazgató és egy műszaki tanácsos, valamint a IV. és VIII. közigazgatási kerület elöljárója és a két érdekelt kerület több bizottsági tagja.

E kiküldöttek az e mütanrendőri bejárás eredményéről a tanácshoz beterjesztett és az összes kiküldöttek által aláirt 54069 tan. sz. 1899. október 27-én kelt jelentésűkben a következőket adják elő:

»A midőn a székesfőváros közönségének alulirt kiküldöttei a tekintetes Tanácsnak ezen bejárás eredményéről jelentősöket megteszik, egyszersmint inditlatva érzik magukat arra, hogy kifejezést adjanak alább kifejtett kívánalmuknak, mely magába a bejárási jegyzőkönyvbe csupán azon okból nem volt beiktatható, mivel a mütanrendőri bejárás szorosan megszabott keretén kívül esik.«

»Ez a kivánalom abból áll, hogy a Baross-utczai vonal, mely a Köztemető-utról kiindulva, az Egyetem- téren végződik, a Dunapartig meghosszabbitassék. Az Egyetem-téren levő végpont ugyanis nem képezheti a Baross- utczai vonalnak helyes és természetes végállomását, mert az itt leszálló utasok túlnyomóan nagyobb zöme kénytelen az útját gyalog folytatni, hogy rendeltetése helyére jusson. Köztapasztalat is bizonyítja, hogy minden olyan vasul, mely más forgalmi vonalhoz nem csatlakozik, magában véve csonka marad és nem felelhet meg a tulajdonképpeni czéljainak. Mai állapotában a Baross-utczai vonal sem elégítheti ki a közforgalom érdekeit, de különösen nem a belvárosi polgárság fölöttébb jogosult igényeit. Ha ellenben ez a vasút a Dunapartig tovább vezettetnék, olt pedig a már engedélyezett és legközelébb kiépítendő dunaparti vasúthoz csatlakoznék és az épités alatt álló eskü-téri hídnak forgalmát is rendszeresen szolgálhatná, akkor a Baross-utczai vonal, mely a jelen állapotában nem természetes végpontja miatt a közúti vasutak hálózatából csaknem ki van rekesztve, szerves kapcsolatba jutna székesfőváros összes forgalmi erőivel és tökéletesen megfelelne a hozzá fűződő és bővebb megvilágítást nem igénylő általános érdekeknek.«

»A kifejtett kívánalmat az a körülmény is támogatja, hogy a Vasút ezen meghosszabbítása műszaki nehézségekbe nem ütközik, mert a folytatólagos vágányok a csekély forgalmú Papnővelde-utczában, Zöldfa-ulczában és Irányi- utczában, esetlegg egy vágány az Egvetem-utczában akadálytalanul l efektethető, miért is alulírottak azt a kérelmet terjesztik a Tanács elé: miszerint a tekintetes Tanács a budapesti villamos városi vasút részvénytársaságot felhívni méltóztassék, hogy a Baross-utczai vonal kívánt meghosszabbításának kérdését tanulmányozás tárgyává tegye és az annak alapján kidolgozott terveket a törvényhatóságnak mielőbb bemutassa.«

»Végül kívánatosnak tartják az alulírottak, hogy a második vágány a Kecskeméti-utczában is lefektetessék, mert ez az utcza szélesebb, mint maga a Baross-utcza, amelyben a második vágány már ki is építtetett.«

így szól a kezdeményezett okirat.

Amellett, hogy mi tisztelettel alulírottak ez idézett beterjesztőnek mindeme felette nyomós érveit a magunkéiként is elismerjük, különösen azért emeltük ki e helyütt is a tárgyalási iratok közül e dokumentumot, hogy rámutassunk arra, miként indult ki a jóváhagyás alá kerülő kettős közgyűlési határozat egyfelől a forgalomban eminenter érdekelt és nyilatkozni leghivatottabb polgárságból magából és másfelől éppen ugyanabból a fővárosi mérnöki testületből, amely »mint hivatal« később