Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-13 / 15. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 7 1902. április 6. Mindkét fel, pályázok iá, biraiuk is, egyfúrnia szivósággal védik álláspontjukat és bizalmatlankodnak egymás iránt, pedig hiba rendszerint mindkét oldalon történik, s a kihámozható igazság itt is csak a középen van. Mert hibások egyfelől maguk a pályázók, mikor belemennek egy pályázatba annélkül, hogy jó előre tiltakoznának az ellen, hogy pályabirákul nem odavaló, művészi felfogással és tudással nem biró, s eszerint a művészet közérdeke szempontjából mi biztosítékot sem nyújtó elemek küldessenek ki. Hibásak másrészről, hogy akkor, mikor a kívánt nagy gypsz-modelek felállításával, a pályázók inkognitójának megtartása minden szakértő előtt abovó lehetetlenek tekinthető ugyancsak j ó e 1 ő r e nem tiltakoztak a pályázatnak, amugv is elavult titkos módja ellen. De elsőfokú vádlott mindezekben természetesen a másik fél, a pályázatot ki irt hatóság, ille'őleg annak művészi tanácsadója is. A hatóság az ő bürokratikus apparátusával ezt a szép, magasztos és kiválóan művészi feladatot jogilag, sőt csak jogilag teljesen correcten, a formák és szabályzatok szigorú betartásával éppen csak úgy intézte el, mint a hogy akárminő más vállalati munkáit is leszokta bonyolítani. A bíráló bizottságba kiküldött tagok szaktudásának előzetes alapos mérlegelését, az ügyeknek körültekintő óvatos, s művészi érzékre valló irányítását eljárásában vajmi hiába keressük. Apró épitésren- dőri ügyek és épitési vállalatokkal kapcsolatban esnek felmerült elszámolási viták elbírálásában kitünően bevált bizottsági tagok küldettek ki az ismeretes sommás módon, persze kellő gondoskodással a kerületenkénti képviseletre, mint a hogy az bármely alárendelt közmunkánál szokás. Kiküldötték a középitési igazgatót, a ki bizonyára maga tiltakoznék elsősorban az ellen, ha öt vagy akár titkár előadóját vasúti mérnök létére, valami kiváló és döntő épitőmüvészeti vagy szobrászati szaktudással meggyanúsítsák Ugyancsak nem vehető döntésre hivatott szakférfiú számba a közmunka-tanács kiküldöttje sem Hogy anyi felületességgel határos tájékozatlanság megeshetik, annak megint csak azaz egyedüli főoka, hogy a tisztán jogászokból á'ló tanács, mint technikai és művészi kérdésekben anyiszor, úgy ez úttal is jól lehet teljesen jóhiszemileg és a legcorrectebb törekvéssel- de a viszonyok legkisebb isme.ete nélkül járt el. Ebből magyarázható, csak meg, hogy egy ily nagyszabású, s századokra kiható épitőmüvészeti alkotás elbírálásánál vállalkozó építőmestereket, útépítő és szabályozó mérnököket, sőt ügyvédet küldenek ki, a kiknek képzőművészeti tudása, architektónikus felfogása még alárendeltebb kérdésben sem lehet mérvadó. Mindig azt hirdetjük, hogy a század a műszaki tudomány jegyében született, s itt az ideje, hogy a tecknikus minden téren érvényesüljön, s mégis ott tartunk, hogy az ország első hatósága sem tud disting- válni mérnök-, építész- és építőmester között. Mert ha tudna, úgy megtalálta volna azokat az építőművészeket, a kiknek művész lelke, pártatlan ítélete és fegyelmezett tudása az egyedüli kvalifikáció ahhoz, hogy pályabirák legyenek; másrészről, ha már hatósági műszaki emberek kellenek, úgy a közmunka- tanács jelölte volna egy építész tagját; a középitési igazgató helyébe pedig az épitési szakosztály vezetője lenne elsősorban hivatott, s amennyiben a főváros műszaki ügyekben való érzéketlenségének nagyobb dicsöoégérc, ezt az építészi osztályt jelenleg „véletlenül“ mérnök vezeti, egy arra való építész lett volua kijelölendő, így eshetett aztán meg, hogy elsősangu épitőmüvészeti tudást igénylő feladat elbírálásánál nem is építész, hanem útépítő mérnök végezte a bizottság előadói és jegyzői tisztét, hogy minő szakértelemmel arról elég talán annyit mondani, hogy egy elsőrangú építészi szaklap a jegyzőkönyv közlését azzal a bekezdéssel adta át olvasóinak, hogy szószerint leközli, mert ennél „mulattatóbb“ olvasmánynyal ez idő szerint úgy sem szolgálhatna. Ha a törvényhatóság distingválna a szakok között, s a szóban forgó építészi tanácsadót kérdezett volna meg, úgy bizonyára egy építész sem tanácsolta volna, hogy egy ilyen nagy szabású s a nemzeti kegyeletet méltóan képviselendő alkotásnál a pályázatot mindjárt kivitelre Írják ki; hanem azt, hogy előbb Írjanak ki pályázatot az eszmére, úgy mint a hogy az Német-, Franciaországban, Relgiumban s a külföldön mindenütt, még kevésbbé fontos munkálatoknál is szokás, s amint azt a kölföldi szakértők helyes irányításával az Erzsébet emlékmű pályázatánál csak nemrég követték. Budapest fürdői. A főváros pénzügyi bajainak egyik főokát abban látják még véleményadásra illetékes faktorok is, hogy a főváros kiengedte kezéből az üzemeket. Azt hiszik, hogy az egyes vállalatok éppen úgy jövedelmeznének házi kezelésben, mint most, magánvállalatban. Sajnos, hogy ezt a föltevést szomorúan cáfolják meg a még házi kezelésben levő üzemek. Itt vannak a fürdők. A három legjobb forrás a főváros kezében van s egyiket sem tudja megfelelően értékesíteni, gyümölcsöz- tetni. A magánvállalatban levő fürdők egész vagyont jövedelmeznek a tulajdonosaiknak, a főváros pedig alig tud boldogulni a fürdőivel. Tizennyolc esztendeje tárgyalják már, hogy valamit tenni kellene a városligeti ártézi-fürdővel. Szekér számra vannak már tervek, de a fürdő ma is olyan rozoga, hogy jóizlésü ember alig fürdik meg benne. Pedig az ország legkiválóbb balneologusai állítják, hogy az ártézi-fürdö vize jobb a hires karlsbadi vizeknél. A sáros fürdő vizének gyógyító erejében vakon bízik ezer és ezer ember, s a gyógyító erejű termál-viz fölhasználatlanul folyik a Dunába. Milliókat pocsékol el igy a város, mert a nehézkes házi kezelés mellett nem lehet úgy berendezni, amint arra szükség volna. Legutóbb egy bizottságot küldött ki a közgyűlés, hogy vizsgálja meg a főváros három fürdőjét s mondja meg, hogy melyiket hogyan lehetne és kellene fölhasználni. A bizottságba bevonták az ország első szakértőit s hónapokon át tárgyaltak, vizsgáltak. Most végre szerencsésen befejezték a tárgyalásokat s azon eredményéről legközelebb jelentést tesznek. Beszámolójában részletesen foglalkozik majd a bizottság az egyes fürdőkkel s a fürdők programmját igy állapítja meg: Az ártézi-f orrás naponkint 760—800 köbméter 7387 hőfokú vizet ad. Az ártézi-forrás vize tehát kitűnő s gyógyító fürdőnek" minden tekintetben alkalmas. Jobb vize van, mint a karlsbádi fürdőknek. Csak a vízmennyiség kevés arra, hogy ott nagysza-
