Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-13 / 15. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1902. április 13. A villamos vasút» A mélyen tisztelt honatyák a héten megint ráfeküdtek a fővárosra. A kereskedelmi tárca költségvetésének a tárgyalása adta meg az alkalmat a honatyáknak, hogy fölfedezzék a budapesti villamos vasúti mizériákat s azzal kapcsolatban üssenek egyet-kettőt a fővároson. A főváros azt is kibirja. Alig érdemes azokra a fölszólalásokra több szót vesztegetni. Azokban a beszédekben a rosszakaratnál csak a honatyák tájékozatlansága volt nagyobb. Nemcsak a dolgok jogi természetével nem törődtek, hanem még azt sem figyelték meg, mielőtt az ország nyilvánossága előtt vádat emeltek, hogy milyen maga a közlekedés. Csak egy esetre hivatkozunk. Az egyik képviselő kifogást ctett az ellen, hogy a Kalvin-téren apró villamos ko- jjti közlekednek s azért közlekedik olyan sok villa- taos a Kalvin-téren. Ha csak egyszer megfigyelte volna msmélyen tisztelt honatya, hamarosan meggyőződhe- ett volna arról, hogy a Kalvin-téren kis kocsi egyál- alán nem közlekedik. Ilyen megbízható alapon épült föl a többi vádpont is. Nem tagadjuk, hogy villamos közlekedésünk még nem ideális, de legalább is nagy elfogultság kell annak az állítására, hogy a budapesti villamos közlekedés rosszabb, mint a kontinens bármely városának a közlekedése. Ezt már kereken tagadjuk. Még Amerikából is jönnek tudósok és szakemberek a budapesti villamos közlekedés tanulmányozására. Éppen villamos vasúti közlekedésünk az, amelylyel bármely külföldi nagy várossal eredménynyel versenyezhetünk. Hogy mennyire benne élünk a bécsi szellemben, legjobban bizonyítja, hogy a bécsi közlekedést akarják nekünk példának állítani. Hát abból a példából nem kérünk. Büszkén állitiuk, hogy a mi villamos közlekedésünk aránytalanul jobb a bécsinél. Az általános vádakra nem is reflektálnánk, ha a fölszólalt képviselők két olyan konkrét dolgot nem említenek, amelyet szó nélkül nem hagyhatunk, mert azoknak hirdetését veszedelmes propagandának tartjuk. Az egyik konkrét dolog, hogy a siirü közlekedést Segi kell szüntetni, s í helyett egy-két nagyobb kocsit ind tsanak a végállomásokról nagyobb időközökben. Ez az elv ellenkezik a közúti közlekedés természetével' A villamos vasutat az a közönség használja, a mely a város egyik pontjáról a másikra gyorsan akar eljutni. A nagyközönség, amelynek drágább az ideje, mint a képviselő uraké, megköszönnék, ha mondjuk a nagy körúton csak tíz percenkint jönne egy kocsi s a közönségnek tiz percig kellene várakoznia a másik kocsira. Nagyon csekély vigasztalása lenne abból, hogy tiz perc múlva két nagy kocsit kap. Nincs az a türelmes publikum, amely tíz percig várakoznék az állomásokon, amikor sietős dolga van. Akkor a gyalogközlekedés sokkal gyorsabb lenne mint a villamos közlekedés. Ha pedig ráadásul az állóhelyeket is megszüntetnék, akkor tiz perces közlekedés mellett olyan nagy forgalmú vonalon, mint a nagykörút, egész vonatokat kellene indítani. Az akadályozná meg csak igazán a közforgalmat s kétségtelen, hogy a most fölszólalt képviselő ur tiltakoznék ellene első sorban. Ha a képviselő ur csak egy alkalommal részt venne a közlekedési bizottság ülésén, amikor a villamos vasutak menetrendjét megállapítják, akkor látná, hogy milyen ádáz küzdelmet kell megvívnia a bizott- ágnak a vállalattal, hogy egyik másik relációban a özlekedést egy perccel sűrítse. Az ideális közlekedés éppen az lenne, ha miden pillanatban kaphatnék kocsit, amely oda visz, ahol dolgom van. Természetesen ezt igy megvalósítani nem lehet, de amennyire a körülmények megengedik, közeledni kell ehez az állapothoz, s nem távolodni tőle. A jó közlekedés első föltétele a gyors és sürü közlekedés. A másik konkrét dolog a Kossuth Lajos-utcai villamos vasút dolga. A mélyen tisztelt honatya a Kossuth Lajos-utcát félti a villamos vasút zajától. Attól fél, hogy az ő kellemes déli sétáját zavarni fogja a villamos vasút csengője. Hogy a Belváros hanyatló ipara és kereskedelme megköveteli a vasutat, hogy a főváros közérdeke parancsolólag követeli, hogy Pestnek és Budának szivét a villamos vasút összekösse, azzal a mélyen tisztelt honatya nem törődik Hiszen még csak nem is az ő kerületéről van szó. Ő a fővárosnak csak a kellemetességeit akarja élvezni. A fővárost azonban más szempontoknak kell vezérelnie. A főváros egyesek kényelmének nem áldozhatja föl a közérdeket Érdekes és jellemző különben az egész akcióra, hogy az egyik képviselő azért panaszkodott, hogy néhány képviselőnek, tehát előkelő urnák egy megállóhelynél a szabad ég alatt kellett várnia a villamos kocsira. Hát nem nagy bűn az, hogy ebben a demokratikus világban az a nyomorult villamos kocsi még az előkelő képviselő urakat is megvárakoztatta. Már pedig akárhogyan panaszkodik a képviselő ur, mi éppen a villamos kocsit tartjuk demokratikusnak. Az egyformán fogadja be a szegény választót és az előkelő megválasztottat. A villamos kocsiban nincsen előkelőség se képviselői tekintély. Ez a villamos vita újabb bizonyítékát adta, hogy a tisztelt képviselő urak az ő igényeiknek megfelelően szeretnék berendezni Budapestet. Ez természetesen nem lehet akadálya annak, hogy a főváros az ő igényeiket figyelmen kívül hagyva, az adófizető polgárság érdekeinek megfelelően rendezkedjék be. Tanulságok a Kossuth mauzóleum kérdésében. Az imént lezajlott szerdai közgyűléssel a Kossuth mauzóleum sok heves vitára alkalmat nyújtott pályázati kérdése úgy a hogy lekerült egyelőre a közgyűlés napirendjéről. Lehet, hogy a jury Ítéletét megfellebe- zett pályázók és művész egyesületek a reménytelen küzdelem után leszerelik a vitorlákat, s egy újabb szomorú tapasztalat árán tovább nem rekrimirálnak, de viszont az sem lehetetlen, hogy Polonyi s többi fölszólalt fiskális bizottsági tag, kifejtett nézetei hallatára, vérszemet kapva, a társadalom és müvész-egye- sületek rokonszervével és támogatásával megindított, eddigi ügyüknek a bíróságnál keresik igazságos elbírálását. Bárminő fordulatot is vesz a dolog, az eddigi eljárás eredményéből is rikítóan 'szűrődnek le ismét azok a tanulságok, amelyeket majdnem minden művészi feladat szerencsétlen megoldásánál utólagosan levonunk, hogy azonban legközelebb — újra n e vegyük hasznát. Apró személyes érdekektől menten és a tiszta művészi felfogás követelte önzetlen pártatlansággal — még kevésbbé a helyzet magaslatára emelkedő, fölényes szaktudással, valljuk meg őszintén, vajmi ritkán tudunk ítélkezni.
