Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-04 / 5. szám
IV. évfolyam 1901. Budapest február 5. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési ára; Egész évre ................................12 Kor. Félé vre . . .......................6 Kor. ^Sz erkeszti és kiadja: DR- BARTHA SÁNDOR. ^ZERKESZTÖSEG ÉS KIADÓ; IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Reformok. A városházán hosszabb idő óta régen várt reformjavaslatokon és a főváros ügymenetének, valamint a tisztviselők helyzetének javitását czélzó ujitások tervezetén dolgoznak. Jelentős volt már e téren a mérnöki-hivatal újjászervezésére vonatkozó magvas dolgozat, a melyet csakhamar nyomon követ a segédhivatalok beosztásának és ügykezelésének egyszerűsítése tárgyában alkotott tervezet. A legújabb javaslatok azonban még talán amazoknál is fontosabbak. Jelentőségük atisztviselöi kar szempontjából, valamint általános humánus tekintetekben kiváló. Arról van szó ugyanis, hogy a városházán is megszűnjenek végre azok az idegenek előtt egyenesen hihetetlen állapotok, hogy a tisztviselők rendszeres és szabályszerüleg megállapított szabadságidővel ne rendelkezzenek, hanem alkalmanként, esetröl-esetre külön, igaz és ke- vésbbé igaz czimeken kelljen a jogos és méltányos szabadságidőt kicsikarniok. A mai kor már szerencsésen túlhaladt azon az állásponton, hogy a dolgos munkástól a megérdemelt pihenőt megtagadja. Talán nincs is olyan közhivatal, hol a tisztviselőnek állása és munkaköre arányában méltányosan megillető szabadságidőt ne biztosítanának. Szabadságidőt arra czélra, hogy a megérdemeltpihenés a fárasztó munka után szükséges üdülést és testi, lelki felujulást megszerezze. A fővárosi tisztviselő azonban, kivéve azokat, a kiket a közgyűlés választott meg tisztükre s a kik ennek következtében a törvény védelme alatt állanak, kénytelen mindenféle fondorságot kieszelni, hogy valamiképen egy kis pihenőhöz hozzá juthasson. Valljuk meg, súlyosbította itt eddig a helyzetet a munkaanyag folytonos szaporodása is- a melynek hatása alatt, az egyébként is a takarékosság szigorú jelszava alatt dolgozó vezetők a tisztviselők dolgát csak megnehezítették. Nem kell utalnunk a következetesen megismétlődő szigorú hangú polgármesteri rendeletekre, a melyek mind arra törekedtek, hogy a szabadságidő igénybevételétől a hivatalnoki kiirt lehetőleg visszariasszák. Viszont igaz, hogy a gyakorlatban az elméletileg hangoztatott ridegséget nem igen lehetett tapasztalhatni s az adott esetekben az elnökség teljes méltányossággal járt el. Ám mindez nem elegendő vigasztalás; nem emberséges állapot az, ha egy több ezer főnyi intelligens testületnek nincs formaszerint is biztosítva a pihenő ideje, hanem a tisztviselő teljesen ki van szolgáltatva a protekcziónak és felebbvalói kényének, a melynek méltányosságát és igazságszeretetét csak az adott eset vé- letlensége biztosítja pillanatnyilag. Örömmel üdvözöljük tehát a főváros agilis főjegyzőjének, dr. Rényi Dezsőnek munkásságát, a ki valóban dicséretre méltó czélra fáradozott e javaslat kidolgozásával. Ugyancsak derék a czélja annak az újításnak, a melylyel a tisztviselők számára fizetési- előleget akarnak biztosítani. A középosztályu úriember, — legfőkép pedig a kishivatalnokok gonddal küzdő csoportja gyakran megszorul anyagiakban. Valami váratlan esemény könnyű szerrel megingatja az amúgy sem szilárd pénzügyi egyensúlyát s az
