Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-10 / 40. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. 1901. november ÍO A főváros a herczegprimásnál. Budapest törvényhatósága legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy Vaszary Kolos hercegprímást primásságának tizedik évfordulóján üdvözli. A közgyűlés határozatáról szóló jegyzőkönyvet M á r- kus József polgármester vezetésével csütörtökön adta át a törvényhatóság küldöttsége. Tizenegy órakor gyülekezett a küldöttség a városházán. Megjelentek a főpolgármesteren kívül Halmos János polgármester, Ma tus ka Alajos alpolgármester, Sipőc László árvaszéki elnök, Rényi Dezső főjegyző, G o m b á r Tivadar, H e 11 a i Ferenc, R a d o c a János, Po 1 ó n y i Géza, K i r n e r Károly apátplébános, Kurz Vilmos plébános, Bán Sándor a főrendiek tartományi főnöke, T e n c e r Pál, Morzsányi Károly, Hüttl Tivadar, Springer Ferenc, Boross Soma és Glück Frigyes. A városházáról a hercegprímás budai palotájába hajtatott a küldöttség. Márkus József főpolgármester a következő beszéd kíséretében adta át a közgyűlési határozatot : Főmagasságu bibornok hercegprímás, esztergomi érsek ur! Kegyelmes főpásztorunk! Budapest székesfőváros törvényhatósága múlt hó 30-án tartott közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy eminen- ciádat hercegprímássá és esztergomi érsekké történt kineveztetésének tizedik évfordulója alkalmából úgyis, mint törvényhatóság, úgyis, mint kegyur lelkesedésének nemes hevével üdvözli és további hasznos működésére az Egek Urának áldását kéri. Amidőn Eminánciád előtt megjelentünk, hogy közgyűlési jegyzőkönyvünknek ezen határozatáról szóló kivonatát ünnepélyesen átnyújtsuk, nem csupán azon megtisztelő kötelesség teljesítése vezetett bennünket ide, a melyet nyert megbízatásunk rótt reánk, hanem idevezettek bennünket egyúttal a határtalan tiszteletnek, becsülésnek és szeretetnek igaz, őszinte érzelmei, a melyet Eminenciádnak magas személye iránt vallás és felekezeti különbség nélkül a székesfővárosnak minden egyes polgárai híven ápol szivében. És méltán! Eminenciádnak kiváló egyéni tulajdonságai, a melyek szokatlan fénynyel ragyogják be a széket, amelybe felséges királyunknak, legfőbb kegyurunknak bizalma ülteté; a mély vallásosság és lankadatlan buzgóság, amelylyel Isten dicsőségén s a katholikus egyház javán munkálkodik; a tántoríthatatlan hűség, amelylyel országunknak, édes hazánknak őseink vérével és verítékével megszentelt földjéhez ragaszkodik; a meleg szeretet, amely minden cselekedetéből híveihez, nemzetéhez intézett minden szózatából hatalmasra és gyöngére, gazdagra és szegényre, boldogra és boldogtalanra egyáltalán szétáradt, — Emi- neuciádat apostollá avatják, a hitnek, a hazaszeretetnek, a békének, a türelmességnek s az emberszeretetnek igaz, fenkölt apostolává. Istennek hü szolgája, hazájának hü fia s az oltáron, amelyen áldoz, egyenlő fény nyel ragyognak a kereszt s a korona: a vallásnak és a hazájának jelvényei. Dicső elődeink méltó utóda, utódainak méltó példányképe. Disze egyházának, büszkesége nemzetünknek; kiért büszke áhítattal emelkedik föl szivünk és lékünk a mindenség urához, a kegyelemnek örök forrásához, kérve őt: áldja meg az ő buzgó, az ő hűséges és igaz szolgáját, áldja meg erővel, egészséggel, hogy egyház és haza még évek hosszú során át lehessenek részesei bölcse- ségtől, jóságtól és szeretettől áthatott munkássága gazdag, áldásthozó gyümölcseinek. Isten tartsa, Isten éltesse Eminenciádat! A küldöttség tagjainak percekig tartó lelkes éljenzése után a hercegprímás a következőket válaszolta : Ha tiz évi primásságom alatt tettem olyat, a mit a székesfőváros közönsége elismerése méltónak ítél, úgy az primási működésemnek egyik legszebb jutalma. A székesfőváros közönsége ezelőtt 10 évvel is szives volt engem üdvözölni s mondhatom, hogy a lefolyt időszak alatt bár sok és nagyfontosságu ügyben volt alkalmam a főváros közönségével érintkezni, soha a székesfőváros közönségével a legcsekélyebb konfliktus sem merült fel. Esedezem, kegyeskedjenek engemet a jövőre is támogatni, de csak akkor és addig, amikor és ameddig hazámnak és egyházamnak szolgálhatok. A főpolgármester azután egvenkint bemutatta a hercegprímásnak a küldöttség tagjait s a tisztelgés a hercegprímás éltetésével ért véget. A hentesek sztrájkjafe A hentesek egy kis csoportja a héten tartott értekezletükön kilőtték a nagy ágyújukat. Komoly ábrázattal elhatározták, hogy május elsején a sertésközvágóhid napján megkezdik a hentesmesterek sztrájkját. Becsukják a boltot, nem vágnak többet sertést. Egy pillanatra megdöbbentő ez a határozat, de ha az ember vizsgálja az okokat, amelyek a nagyon komoly határozat kimondására a hentes mestereket késztette, az egész akció elveszti a komolyságát. Úgy látszik, hogy a hentesmesterek egymás között folytatnak kanápéproeeszust s az a határozat nem a közvágóhíd ellen szólt, hanem a hentesmesterek másik csoportja ellen. Ha igy van a dolog, pedig az előzmények után kétségtelenül igy van, akkor a hentesmesterek általános sztrájkjától nem kell félnünk. A másik, a megtámadott csoport nem fog sztrájkolni, a kom kurrencia pedig mindennél erősebb s a határozatot . kirtiondott csoport is megelégszik az elvi határozattal. Baj tehát nem lészen. S miután mi nem akarunk a hentesmesterek egymás közötti viszonyába aArat- kozni, nem tudjuk, mi választotta őket két csoportba, miért küzdenek egymás ellen, akiknek erkölcsi kötelességük lenne egy sorban harczolni, nem is szólanánk
