Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-01-28 / 4. szám

1901. január 28. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 urakat, a kik jelen vannak s a kereskedelem és ipar­ral foglalkoznak, arra kérném fel, hogy az albizottsá­gokhoz jelentsék be magukat. Mindegyik legjobban kell, hogy tudja, miképen tud a fővárosnak legjobban használni, a szerint az albizottságokba oszszák be magukat. Nézetem az, hogy az ügyek helyesen lesz­nek csoportosíthatók s mindegyik pont tárgyalására csak egy-egy, összesen három bizottságot kellene ki­küldeni. Del Medico Ágoston: Tisztelt Bizottság! Az első kérdésre, a nyilvánosság kérdésére nézve azt hiszem az egész bizottság egyetért abban, hogy az esetleg felmerülhető személyes ügyek kivételével az ülések nyilvánosak legyenek. Hogy azonban csak három bi­zottság működjék, czélszerüségi szempontból nem tar­tom helyesnek. Mert ha mind a három kérdésre nézve csak egy-egy bizottság küldetnék ki, akkor az a bi­zottság. melynek feladata mind a tiz ügyosztály meg­vizsgálása, működését egy év alatt se fejezhetné be ilymódon. Már ebből a szempontból is hozzájárulok Polónyi úr azon inditványához, hogy anynyi albizott­ságot alakítsunk, ahány ügyosztály van, jelentkezzék azokba mindenki, aki hajlandóságot érez magában abban közreműködni s legyenek ezek az albizottságok a főbizottságtól teljesen függetlenek, azokban az elnök ne lehessen más, mint csakis a harmir czas bizottság tagjai, a tanulmányokat pedig az ilyen albizottság esz­közölje a helyszínén, az ügyosztályokban vagy azon külömböző intézetekben, amelyek az ügyosztályok ressortjába tartoznak. Nem tudok egyetérteni Steiger úrral arra nézve, hogy első sorban a pénzügyi kérdés tárgyaltassék, a többi kérdések pedig a plenumban döntessenek el. Mert hisz az egész vizsgálat pénzügyi kérdés. A pénzügyi részszel minden bizottság, illetve albizottság fog foglalkozni s azok véleményei a ple­numban lesznek összeegyeztethetők. Ami a kormánynyal való tárgyalásokat illeti, azokra nézve igen czélszerü, hogy külön bizottságot küldjünk ki. Ami az ipar és kereskedelem felvirágoz­tatása tekintetében tett javaslatot illeti, a magam ré­széről is igen ajánlatosnak tartanám, hogy abba azon bizottsági tagok, akik kereskedelem és iparral foglal­koznak, maguk jelentkezzenek és vétessenek be a bizottságba. Polónyi Géza: Felvilágosításként bátorkodom megjegyezni, hogy a külömbség Steiger úr indítványa és az enyém közt löviden az, hogy én azt óhajtom — bár tudom, hogy ezzel a bizottság tagjai teihes munkát vállalnak magukra, hogy nem a tisztviselők utján, hanem a bizottság tagjaival kívánnám a mun­kát végeztetni, ügy gondolom el a dolgot, bogy a bizottság természetszerűleg meg fogja hallgatni a szakközegeket és a tanácsnokokat is, de a proposi- tiókat ő maga terjeszti be és nem a tanácsnok. Már most a pénzügyi része a dolognak mi ? Az, hogy 1902-re fedezetről kell gondoskodni. De ez függ attól, hogy a bizottságok milyen reformokat akarnak keresz­tülvinni. A pénzügyi résznek ezen tárgyalásnál a leg­utolsónak kell lennie tehát. Méltóztassanak ezt a ma­gyarázatot az uraknak figyelembe venni. Dr. Springer Ferencz: Tisztelt Bizottság ! Enged­jék meg, hogy az ügy tisztázásához néhány szóval en is hozzájárulják. A nyilvánosságnak munkálataink eredményére nincs befolyása sem akkor, hogyha a tárgyalások eredménynyel fognak járni, sem akkor, ha nem. Ami a bizottsági tagoknak általánosságban a megjelenhetését illeti, azt nem szívesen látnám, mert akkor ebből a harminczas bizottságból egy fiók köz­gyűlés lenne. Az elaboratumnak majd úgyis a köz­gyűlés elé kell kerülnie, ott módjában fog állni min­den bizottsági tagnak, hogy észrevételeit megtegye. Mi a kérdés ma ? Röviden Polónyi úr a harminczas bizottság küldetését három szempontból fogta fel, annak feladatát képezné a közigazgatás egyszerűsítése, egy fővárosi programm és végül egy normal budget kidolgozása. így önként kínálkoznék az, hogy a mun­kálatok is három részre osztassanak fel a bizottság tagjai között. Ennek azonban egy igen nehéz akadá­lya van, az hogy a három munkakör nem teljesen egyforma Tekintettel éppen arra, hogy a közigazga­tás egyszerűsítésének kérdése a legnehczzebb, leg- hosszadalmassabb része a munkálatoknak, lehetetlen­nek tetszik előttem az, hogy három részre taglalva tárgyaljuk a kérdéseket, hanem inkább hajiandó va­gyok elfogadni, bogy Polónyi úr indítványa szerint több csoportban tárgyaljunk és nem úgy, amint azt Császár úr javasolta. De úgy látom, hogy Polónyi úr is egy dologról megfeledkezett. Nemcsak a központi ügymenetnek egyszerűsítéséről van szó, hanem az ügymenetelről általában, amibe bele tartozik a kerületi ügymenet egyszerüsitése is. Ez szükséges is, mert a közönség körében az a felfogás, hogy a kerületi elöljáróságok ügykezelése oly sok hiábavaló dologgal jár, hogy ez a közönség tetemes zaklatását idézi elő. Nemcsak az ügyosztályokat és azok ügymenetét, hanem egvuttal a kerületi elöljáróságok és adó számviteli hivataloknak szervezetét is meg kell tehát vizsgálni és e tekintet­ben is javaslatot kell tenni. Én tehát elfogadom Po­lónyi úr indítványát ily értelemben kiegészítve, hogy azon bizottságok, amelyek megalakittatnak, s amelyek legyenek minél többek a kerületi elöljáróságok ügy­menetét is megvizsgálják. Én azon nézetben vagyok, hogy azért jöttünk egybe, hogy lehetőleg a főváros költségeit apaszszuk. Ha ez a czélunk, a főváros háztartásának pénzügyi részéről nem foglalkozhatunk addig, amig ezen kér­dések tekintetében egyik vagy másik irányban tisztába nem vagyunk. Mindaddig, mig nem tudjuk, hogy fenn forog-e szüksége az adóemelésnek vagy sem, nem lehet a pénzügyi rész tekintetében véglegesen hatá­rozni. Indítványom az, hogy méltóztassék Polónyi úr indítványát az általam említett kiegészítéssel el­fogadni. Tenczer Pál : Tisztelt Bizottság ! Én is első sor­ban a nyilvánosság kérdéséről szólok. Erről azért van szó, mert attól tartanak, hogy egyik másik dolog bele jön a lapokba, esetleg olyan is, ami el nem monda­tott. Pedig az ilyen dolog rendszerint akkor jön bele a lapokba, ha az ülések nem nyilvánosak. Ami Polónyi és Steiger urak indítvány ú illeti, mind a kettőnek van fényoldala, de árnyoldala is. Steiger úr indítványát azért tartom kevésbé szeren­csésnek, mert attól félek, hogy e miatt az egész ad- minisztratió meg lesz akasztva. Az a tárgyalási mód, amelyet ő indítványozott az egész buraeaut igénybe veszi s a hivatalok nem fognak tudni dolgozni. Ami Springer ur indilványát illeti a kerületi elöljáróságok tekintetében, az igen természetes- A fő dolog az, hogy midőn a bizottsági tag urak működnek, arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom