Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-01-28 / 4. szám

1901. január 28. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9

urakat, a kik jelen vannak s a kereskedelem és iparral foglalkoznak, arra kérném fel, hogy az albizottságokhoz jelentsék be magukat. Mindegyik legjobban kell, hogy tudja, miképen tud a fővárosnak legjobban használni, a szerint az albizottságokba oszszák be magukat. Nézetem az, hogy az ügyek helyesen lesznek csoportosíthatók s mindegyik pont tárgyalására csak egy-egy, összesen három bizottságot kellene kiküldeni.

Del Medico Ágoston: Tisztelt Bizottság! Az első kérdésre, a nyilvánosság kérdésére nézve azt hiszem az egész bizottság egyetért abban, hogy az esetleg felmerülhető személyes ügyek kivételével az ülések nyilvánosak legyenek. Hogy azonban csak három bizottság működjék, czélszerüségi szempontból nem tartom helyesnek. Mert ha mind a három kérdésre nézve csak egy-egy bizottság küldetnék ki, akkor az a bizottság. melynek feladata mind a tiz ügyosztály megvizsgálása, működését egy év alatt se fejezhetné be ilymódon. Már ebből a szempontból is hozzájárulok Polónyi úr azon inditványához, hogy anynyi albizottságot alakítsunk, ahány ügyosztály van, jelentkezzék azokba mindenki, aki hajlandóságot érez magában abban közreműködni s legyenek ezek az albizottságok a főbizottságtól teljesen függetlenek, azokban az elnök ne lehessen más, mint csakis a harmir czas bizottság tagjai, a tanulmányokat pedig az ilyen albizottság eszközölje a helyszínén, az ügyosztályokban vagy azon külömböző intézetekben, amelyek az ügyosztályok ressortjába tartoznak. Nem tudok egyetérteni Steiger úrral arra nézve, hogy első sorban a pénzügyi kérdés tárgyaltassék, a többi kérdések pedig a plenumban döntessenek el. Mert hisz az egész vizsgálat pénzügyi kérdés. A pénzügyi részszel minden bizottság, illetve albizottság fog foglalkozni s azok véleményei a plenumban lesznek összeegyeztethetők.

Ami a kormánynyal való tárgyalásokat illeti, azokra nézve igen czélszerü, hogy külön bizottságot küldjünk ki. Ami az ipar és kereskedelem felvirágoztatása tekintetében tett javaslatot illeti, a magam részéről is igen ajánlatosnak tartanám, hogy abba azon bizottsági tagok, akik kereskedelem és iparral foglalkoznak, maguk jelentkezzenek és vétessenek be a bizottságba.

Polónyi Géza: Felvilágosításként bátorkodom megjegyezni, hogy a külömbség Steiger úr indítványa és az enyém közt löviden az, hogy én azt óhajtom — bár tudom, hogy ezzel a bizottság tagjai teihes munkát vállalnak magukra, hogy nem a tisztviselők utján, hanem a bizottság tagjaival kívánnám a munkát végeztetni, ügy gondolom el a dolgot, bogy a bizottság természetszerűleg meg fogja hallgatni a szakközegeket és a tanácsnokokat is, de a proposi- tiókat ő maga terjeszti be és nem a tanácsnok. Már most a pénzügyi része a dolognak mi ? Az, hogy 1902-re fedezetről kell gondoskodni. De ez függ attól, hogy a bizottságok milyen reformokat akarnak keresztülvinni. A pénzügyi résznek ezen tárgyalásnál a legutolsónak kell lennie tehát. Méltóztassanak ezt a magyarázatot az uraknak figyelembe venni.

Dr. Springer Ferencz: Tisztelt Bizottság ! Engedjék meg, hogy az ügy tisztázásához néhány szóval en is hozzájárulják. A nyilvánosságnak munkálataink eredményére nincs befolyása sem akkor, hogyha a tárgyalások eredménynyel fognak járni, sem akkor, ha

nem. Ami a bizottsági tagoknak általánosságban a megjelenhetését illeti, azt nem szívesen látnám, mert akkor ebből a harminczas bizottságból egy fiók közgyűlés lenne. Az elaboratumnak majd úgyis a közgyűlés elé kell kerülnie, ott módjában fog állni minden bizottsági tagnak, hogy észrevételeit megtegye. Mi a kérdés ma ? Röviden Polónyi úr a harminczas bizottság küldetését három szempontból fogta fel, annak feladatát képezné a közigazgatás egyszerűsítése, egy fővárosi programm és végül egy normal budget kidolgozása. így önként kínálkoznék az, hogy a munkálatok is három részre osztassanak fel a bizottság tagjai között. Ennek azonban egy igen nehéz akadálya van, az hogy a három munkakör nem teljesen egyforma Tekintettel éppen arra, hogy a közigazgatás egyszerűsítésének kérdése a legnehczzebb, leg- hosszadalmassabb része a munkálatoknak, lehetetlennek tetszik előttem az, hogy három részre taglalva tárgyaljuk a kérdéseket, hanem inkább hajiandó vagyok elfogadni, bogy Polónyi úr indítványa szerint több csoportban tárgyaljunk és nem úgy, amint azt Császár úr javasolta.

De úgy látom, hogy Polónyi úr is egy dologról megfeledkezett. Nemcsak a központi ügymenetnek egyszerűsítéséről van szó, hanem az ügymenetelről általában, amibe bele tartozik a kerületi ügymenet egyszerüsitése is. Ez szükséges is, mert a közönség körében az a felfogás, hogy a kerületi elöljáróságok ügykezelése oly sok hiábavaló dologgal jár, hogy ez a közönség tetemes zaklatását idézi elő. Nemcsak az ügyosztályokat és azok ügymenetét, hanem egvuttal a kerületi elöljáróságok és adó számviteli hivataloknak szervezetét is meg kell tehát vizsgálni és e tekintetben is javaslatot kell tenni. Én tehát elfogadom Polónyi úr indítványát ily értelemben kiegészítve, hogy azon bizottságok, amelyek megalakittatnak, s amelyek legyenek minél többek a kerületi elöljáróságok ügymenetét is megvizsgálják.

Én azon nézetben vagyok, hogy azért jöttünk egybe, hogy lehetőleg a főváros költségeit apaszszuk. Ha ez a czélunk, a főváros háztartásának pénzügyi részéről nem foglalkozhatunk addig, amig ezen kérdések tekintetében egyik vagy másik irányban tisztába nem vagyunk. Mindaddig, mig nem tudjuk, hogy fenn forog-e szüksége az adóemelésnek vagy sem, nem lehet a pénzügyi rész tekintetében véglegesen határozni. Indítványom az, hogy méltóztassék Polónyi úr indítványát az általam említett kiegészítéssel elfogadni.

Tenczer Pál : Tisztelt Bizottság ! Én is első sorban a nyilvánosság kérdéséről szólok. Erről azért van szó, mert attól tartanak, hogy egyik másik dolog bele jön a lapokba, esetleg olyan is, ami el nem mondatott. Pedig az ilyen dolog rendszerint akkor jön bele a lapokba, ha az ülések nem nyilvánosak.

Ami Polónyi és Steiger urak indítvány ú illeti, mind a kettőnek van fényoldala, de árnyoldala is. Steiger úr indítványát azért tartom kevésbé szerencsésnek, mert attól félek, hogy e miatt az egész ad- minisztratió meg lesz akasztva. Az a tárgyalási mód, amelyet ő indítványozott az egész buraeaut igénybe veszi s a hivatalok nem fognak tudni dolgozni. Ami Springer ur indilványát illeti a kerületi elöljáróságok tekintetében, az igen természetes- A fő dolog az, hogy midőn a bizottsági tag urak működnek, arra