Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-28 / 4. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ügyeljenek, hogy necsak reducálni igyekezzenek, hanem kereseti forrásokról is gondoskodjanak. Bizonyára lesznek ily uj jövedelmi források is, én legalább azt reményiem. így pl. csak egyet hozva fel, hogy a napokban egyik jeles orvos jelentette ki előttem, hogy a legközelebbi közegészségi bizottság ülésében oly inditványt fog tenni, amely az idegen forgalmat rendkívüli mértékben fogja emelni s a bevételeket is jelentékenyen fokozni fogja. A bizottságok megalakításánál ügyelni kell, mert annak lehetnek hasznos tagjai, de nem szaktagok. Lehetőleg a szakképzettséget figyelemmel kell kisérni, mert pl. én szívesen vállalkozom a tanügyi dolgok megvizsgálására, de már másra nem, mert nem értek hozzá. Amint ismerem az indítványokat, Polónyi űré jobb lesz s azért kijelentem, hogy én azt fogadom el. (Folyt, köv.) A munkáspanaszok és az iparhatóság. A kereskedelmi miniszter humánus rendeletet adott ki a napokban a főváros tanácsának, a munkások érdekében. — A miniszter a budapesti munkaközvetítő intézet igazgatósága utján arról értesült, hogy az elsőfokú iparhatóságok az intézetnél bemondott, vagy megállapított munkafeltételek meg nem tartása miatt panaszt emelő munkásokat igen gyakran egyszerűen elutasítják, máskor meg a panaszosügy tárgyalására távoleső határidőt tűznek ki. Egyik kerületi elöljáróságnál meg épen az a divat, hogy efféle panaszokat csak hétfőn és pénteken vesznek fel, — a más napon jelentkezőket pedig egyszerűen elutasítják vagy a panaszt Írásban követelik. A miniszter most „a munkásosztály exisztenczi- áját érintő, sajnálatraméltó állapototok megszüntetése czéljából“ felhivja az iparhatóságokat, hogy a munkások panaszait mindenkor vegyék fel és soronkivül tárgyalják, úgy, hogy egy-két nap alatt az ügyet teljesen belehessen fejezni. Az e tekintetben mulasztást elkövető hivatalos közegek ellen a miniszter teljes szigorral fog mindenkor eljárni. Egyben kijelenti a miniszter, hogy az ily természetű iparpanaszoknál a munkaközvetítő intézet kiállította megegyezéseket, ha csak azok ellenkezőjét a felek bizonyítani nem tudják, hitelesnek kell elfogadni. A munkakönyvét pedig visszatartani a munkaadó a munkaviszony megszűnése esetén nem jogosult, bármi okból is szűnik meg a munkaviszony. 10 A munkakönyv mindenkor azt a személyt illet1 meg, a kinek részére a kellő rend fentartása czéljá- ból igazolványul kiállították. Kivételnek e tekintetben csak az ipartörvény 159.§-ában körülirt esetben van helye, a mikor a segéd munkájából a könyv hátrahagyásával jogosulatlanul eltávozik, az iparhatóság munkaadójánoz karhatalommal is visszavezetheti. Ekszerkereskedés a zálog- üzletekben. A fővárosi kereskedők körében az utóbbi években sűrűn hangzottak fel panaszok a zálogházasok ellen, a miatt, hogy a zálogárverésekből visszamaradt ékszerek eladása czimén rendes ékszerkereskedést folytatnak, a mivel a többi kereskedőknek tetemes károkat okoznak. A kereskedelmi miniszter felhívására a főváros tárgyalást indított a visszaélések megszüntetése érdekében szükséges intézkedések módozatainak megállapítása tárgyában. A tanács a budapesti kereskedelmi és iparkamara véleményét hallgatta meg a kérdés felöl. A kamara előterjesztése most érkezett be a tanácshoz. A széles alapokon kidolgozott előterjesztés mindenekelőtt utal arra, hogy a kamara már 1899-ben körülírta álláspontját, a mennyiben akkor a kereskedelmi miniszterhez intézett feliratában már maga kérte, hogy a zálogháztulajdonosokat tiltsák el attól, hogy zálogüzletükkel ugyanegy helyiségben folytathassanak ékszerkereskedést, mert ezzel a közönségben azt a látszatot keltenék, mintha a náluk viszszamaradt zálogtárgyakat árusítanák s ezzel a megtévesztéssel tömeges vételre ingerelnek. Épen a kamarának e felterjesztése következtében intézett a kereskedelmi miniszter a fővároshoz és vala- menynyi másodfokú iparhatósághoz felhívást a zálogosok dolgában. A miniszter akkor azt is elrendelte, hogy az elsőfokú iparhatóságok ezentúl kézi zálogüzletre csak olyan esetekben adják meg az engedélyt, — ha a tulajdonos kézi zálogüzletével ugyanabban a helyiségben ékszerkereskedést nem gyakorol, — azokat az üzlettulajdonosokat pedig, a kik ez időszerint egy helyiségben foglalkoznak a két iparággal, ettől méltányos rendelkezés utján el kell tiltani és esupán azt engedhetik meg a hatóságok, hogy a zálogháztulajdonos egészen külön, még pedig más épületben tarthasson ékszerkereskedést. A kereskedelmi és iparkamara tehát nem tartja indokoltnak, hogy ugyanabban az ügyben ismét újabb véleményt nyilvánítson, hanem csupán azt javasolja a tanácsnak, hogy a kérdés újabb érdemleges tárgya1901. január 28.
