Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-03 / 39. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. november 3. emeltessék ; ezen határozatot a lan ács végrehajtotta és ma egybegyültünk. hogy a művészi kezek állal alkotott síremléket leleplezzük. Vem a puszta és rideg kötelességérzet az, mely lépteinket a múlandóságnak és enyészetnek ezen csendes helyére vezérelte, — hanem eljöttünk, hogy a szivünk mélyében táplált kegyelet érzelmeinek ez alkalommal kifejezést adva, tiszteletünkkel, — szere- tetünkkel és hálánkkal adózzunk azon férfiú emlékének, ki az egyesített főváros első polgármestere volt, ki 23 évén ál lelkesedéssel, önzetlenséggel és példás odaadással vezette a székesfőváros ügyeit, —* kinek neve a székesfőváros történetével, annak különösen az azon időszakra eső nagymérvű fejlődésével örök időkre elválaszthatatlanul össze van forrva. Ha néhai Kamermaver Károly élettörténetének könyvét lapozgatom, gyengének érzem szavamat arra, hogy a székesfőváros és ennek polgársága körül szerzett érdemeit méltóan és hiven tolmácsoljam, — de azt hiszem arra szükség nincsen, hisz mi mindannyian azokat ismerjük és bevéstük elménkbe és szivünkbe. Mi kik mint kortársai vele együtt működtünk tudjuk, hogy elméjének minden gondolata, nemes szivének minden dobbanása a székesfővárosnak volt szentelve, melyen lelkének egész hevével csüggott, melynek emelésén és felvirágozásán ernyedetlenül munkálkodott, — tudjuk, hogy a székesfőváros emelkedése és fejlődése, —- polgárságának gyarapodása és jólléte okozott neki legtöbb örömet, képezte az ő büszkeségét, ellenben bajain ő szomorkodott legjobban ; — tudjuk hogy polgártársaink hü tanácsadója és gyáinolitója, tisztviselőtársainak pedig valóságos atya volt. A székesfőváros és ennek polgársága iránt szivében táplált meleg érdeklődésének és szereteténél nagyobb talán csak lángoló hazaszeretete volt, mert néhai kamermaver Károly szívben és lélekben minden izében igaz magyar, lelkes hazafi volt ; működésének egész ideje alatt lankadatlanul azon fáradozott, hogy Budapest Magyarországnak magyar fővárosa legyen, ezért küzdött minden időben, minden alkalommal, mindenkivel szemben szóval és tettel és küzdelmének fényes sikere is volt. Ezen síremlék, melvről jóságos arca felénk tekint hirdesse a későbbi nemzedéknek az egyesített főváros első polgármesterének elévülhetlen és gazdag érdemeit ; tegyen tanúbizonyságot azon tiszteletről, szere- tetről és háláról, melylye! a székesfőváros polgársága néhai Kamennayer Károly emléke iránt viseltetik. Mi székesfővárosi polgárok pedig tegyünk ezen síremléknél erős fogadalmat arra, hogy az alatta porladozó nemes férfiú adott példáján felbuzdulva odaadással és szeretettel fogunk munkálkodni a székes- főváros emelésén és felvirágozásán. Legyen álldotf az ő emléke ! A Sárosfürdö. Hosszú tárgyalás és akadékoskodás után az utolsó pillanatban megvásárolta a főváros a Sárosfürdő forrását.. Megvette a forrást, miután a mérnöki hivatal és a számvevőség igazolta, hogy a közmunkatanács önköltségi áron számította s miután saját szakközegei azt bizonyították, hogy a forrásnak elegendő vize van. A törvény úgy rendelkezik, hogy a fürdő csak akkor kapja meg a harmincéves adómentességet, ha 1903. augusztusig elkészül. Tehát itt van az utolsó terminus. Nem lehel sokáig várakozni. Elég baj, hogy a mérnöki hivatal még nem állott (dő a kész tervekkel, hogy nem intézkedtek úgy, hogy az épitést az ősszel megkezdhették volna. Be ime előáll Szabó M. Eerenc egy inditvánv- nyal, hogy a város ne építsen semmit. A Sárosfürdő forrásvizét vezesse a Rudasfürdőbe. S ezt az indítványt pénzügyi szempontból okolja meg. Hát azt kérdezzük Szabó M. Ferenc úrtól, hogy a Rudasfürdő forgalmát csak egy koronával is nagvobbitani fogja-e az, ha bevezetik a Sárosfürdő vizét is. Ugy-e nem. A Rudasfürdőnek megvan a maga közönsége s az a jelentékeny pénzügyi eredmény amelvlyel a fürdődolgozik, azt bizonyítja, hogy a közönség meg is van elégedve a fürdővel. Más közönséget nem fog hódítani a Rudasfürdő akkor sem, ha bevezetik a Sáros- fürdő vizét. De honnan kapja meg a város a forrásért adott közel kétszázezer koronának a kamatját s a vizátvitel költségének az amortizációját. Sehonnan. Az kidobott, elveszett pénz lenne. Mint külön fürdő, különösen ha az intéző köröknek sikerülni fog s visszaszerzik a Sárosfürdőnek külföldön is elterjedt jó hírnevét, kétségtelenül jó üzleti vállalkozás lesz a Sárosfürdő. Hogy akar-e a város fürdőt építeni, arról azelőtt kellett volna vitatkozni, mielőtt a forrást megvásárolták. Most már megkésett indítvány Szabó M. Ferencé. Be ha nem igy állana is a dolog, akkor sem volna szabad ma lemondani a fürdő építéséről. Tudja-e Szabó M. Ferenc, hogy a jövő évi kölcsön- programmban a Sárosfürdő építése az egyetlen olyan középitkezés, amely a pangó iparra jótékony hatással lehet amely száz és száz munkátalannak munkát, éhezőnek kenyeret ad. A szerdai közgyűlésen sokat vitatkoztak a főváros iparfejlesztési kötelességeiről. — Nem is akadt senki, aki kétségbe vonta volna hogy a fővárosnak els őreiülű kötelessége a budapesti iparnak a támogatása. Csak a támogatás módjára volt véle-
