Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-03 / 39. szám
1901. november 3. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7. ménykülönbség. Mi a közgyűlés többségével együtt nem abban látjuk a támogatásnak a helyes módját, hogy egyes vállalatoknak ingyen telket ajándékoz- gasson a város, hanem, hogy amennyire csak lehet munkát adjon a meglevő iparvállalatoknak. A mai válságos közgazdasági helyzetben azt az összeget, amit telkekben egyes vállalkozóknak adnának, áldozzák az ipar összességének azzal, hogy amikor a magánvállalkozás csaknem egészen szünetel, a törvényhatóság adjon munkát. Olyan motívum ez, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Akárhogyan gondolkodik a tanács és a közgyűlés, nem fogja elkerülhetni, hogy munkát ne adjanak. Ma még csak lehet ellene érvelni, de ha a téli hideg, a nyomor és az éhség megszólaltatja azt a sok-sok ezer mun- kátalant, annak a jajkiáltása utat fog találni a díszes közgyűlési terembe is. Egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy a tanács és a közgyűlés a leghatározottabban tiltakozni fog az indítvány ellen. Az sem aggaszt bennünket, hogy végig kell majd hallgatnunk egy pár üres frázissal bélelt szónoklatot. De igenis komolyan aggaszt bennünket, hogy az ilyen ötletszerű inditványnyal megakasztják és hátráltatják a munkát. Aggaszt bennünket, az, hogy a hiábavaló tárgyalásokkal és formalitásokkal töltik el az időt s a szónoklatokkal elveszítjük a rendkívüli adókedvezményt. Már pedig azt még Szabó M. Ferenc ur is akceptálni fogja, hogy a főváros jól felfogott érdekében többet ér a rendkívüli adómentesség, mint bárom közgyűlésen át tartott szónoklatnak az összessége.Nagyon helytelen s veszedelmes eljárásnak tartjuk, hogy elhatározott munkákat a végrehajtás stádiumában föltartsanak ilyen ötletszerű indítványokkal. A segédfogalmazók. Méltányosabb s igazságosabb határozatot nem igen hozott még a törvényhatóság, mint amikor elhatározta a segédfogalmazói állások szervezését. Huszonhét fogalmazó gyakornoka van a városnak, csaknem kivétel nélkül derék ambiciózus tehetséges fiatal emberek, akiknek azonban munkakedvét lelohasztja, ambícióját megtöri, tehetségét megbénítja a mai rendszer. Nem csoda. A legtöbb olyan anyagi bajokkal kénytelen küzdeni, amelyek nem engedik meg, hogy igazán hivatásuknak, a főváros szolgálatának éljenek. A mai drága megélhetési viszonyok mellett csak természetes, hogy hatszáz forint fizetésből a fogalmazó gyakornokok meg nem élhetnek. Akárhánynak családját is segítenie, támogatnia kell. S mindezt a hatszáz forint segély- dijból. Fölösleges bizonyítanunk, hogy ez lehetelen, s az eredménye az, hogy a fogalmazó gyakornokok kénytelenek adósságcsiHálással javítani a helyzetükön. Még szerencsés, aki legalább tisztességes kamatra tud adósságot csinálni, s nem kerül az uzsorások körmei közé. Akárhány tisztviselő van, aki a fogalmazó gyakornok korában csinált adósságától, a legszolidabb életmód mellett sem tud soha szabadulni, s még tanácsos korában is megsínyli a. fogalmazó gyakornoki éveket. A fogamazó gyakornoki állásokat csak átmeneti állásoknak szervezték, s azért nem is kap rendes fizetést, hanem csak segélydijat, Egy gondolták a szervezéskor, hogy egy-két esztendeig gyakornokoskodik a jogvégzett bídal ember s azután bekerül a fogalmazói státusba. Az előleptetési viszonyok azonban az idők folyamán annyira megróni látták, hogy néha nyolc-tiz évig kell gya- kornokoskodniok, amíg másodosztályú fogalmazóvá lehelnek. Ennek oka az, bogy a gyakornokok száma a nagyobb állásokhoz arányitva nagy. A szegény fogalmazó gyakornokok egy a tanácshoz intézett memorandumban őszintén és nyíltan föltárták helyzetüket. A közgyűlés belátta, hogy igazuk van, hogy a legnagyobb igazságtalanság az, hogy minő helyzetbe sodorják a fogalmazó gyakornokokat, s javítani akart a sorsukon. Fényi Dezső főjegyző vállalkozott a kérdés megoldására. Számot vetell a főváros pénzügyeivel, s begy senkinek Aggodalma ne legyen, úgy szervezte meg a se gédfogalmazói állásokat, hogy a fogalmazó gyakornokok sorsán segítve legyen s emellett még a város meg is takard valamit. A pénzügyi bizottság, a tanács és a közgvü lés el is fogadták a javaslatot. A szegény fogalmazó gyakornokok pedig nagy reménységgel lesték, mikor jön meg a miniszteri jóváhagyás. Arra, hogy a miniszter nem fogja jóváhagyni, nem gondoltak. A héten meg is jött a miniszteri leirat, de keserves csalódást hozott. A miniszter nem hagyta jóvá a segédfogalmazói állások szervezését. Miért nem? A miniszteri leirat szerint a főváros pénzügyi helyzete nem engedi meg. Ennek a kijelentésnek őszinteségében nem ’ tudunk hinni. Hisz a főjegyzői javaslat világosan kimutatja, hogy a segédfogalmazói állások szervezése a városnak egy fillér több kiadásába sem kerül. A miniszteri leirat pedig azt ajánlja, hogy személyi pótlékokkal segítsen a város a fogalmazó gyakornokok sorsán, mert azt a miniszter is kénytelen elismerni, hogy a mai állapotot fön- tartani nem lehet. Csakhogy a leirat által ajánlott mód a városnak sok pénzébe kerül, a fogalmazó gyakornokokon pedig nem segít. Ha keressük az okot, amely a közgyűlési határozat megsemmisítését eredményezte, nem találunk mást, mint azt a nagyfokú gyűlöletet, amelylyel a belüggyminiszté- riumban a fővárosi dolgokat kezelik S ennek most a sze
