Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-03 / 39. szám
1901. november 3 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. Üt ruharaktárhoz vezető ut hatvanezer koronás költségét. Ezzel az utolsó és egyetlen közmunka is kikerült a büdzséiből. Hova lett a törvény intenciója, amely arra kötelezte a várost, hogy jövedelmének felél közmunka alakjában adja vissza a közönségnek. A törvény igen helyesen azért kötötte meg a város kezét az ötven százalékkal, hogy az önkormányzat is járuljon az általános gazdasági viszonyok fejlesztéséhez. A törvény szellemével ki törődik. íme egyetlen egy közmunka sincsen a büdzsetben, egy kapavágásra való sem és mégis 0.24 százalékkal túlhaladja a rendes bevételeknek 50 százalékát. Vagyis, amikor tényleg egy fillérára közmunka nincsen, akkor is ki lehet mutatni több mint tizennyolcz millió korona közmunkát. Kár, hogy a büdzsét nem részletezi ezt a közmunkát. De ismerjük a múltból s biztosan tudjuk, hogy pontos a számítás. A dolog igen egyszerű. Miután az 1870. X. törvény, amely az 50 százalék közmunkát elrendeli föntartásról is szól, régi hagyomány a városházán, hogy közmunka címén számolják el a kölcsönök kamatait, a mérnöki hivatal nagy részének személyi költségét stb. Tavaly, amikor a közgyűlés a kétmilliós deficitet úgy tüntette el, hogy a közmunkákat törölte, az egyik városatyának eszébe jutott, hogy a törvény azt rendeli, hogy ötven százaléka a bevételeknek közmunkára menjen, nagy aggodalommal mondta el, hogy megfogja a város szegni a törvényt. — Ne tessék attól félni, válaszolta a főszámvevő általános megnyugtatásra. Nem olyan veszedelmes az. Az ötven százalékot ki fogják mutatni akkor is, ha egy fillért sem adunk közmunkára. Negyedszázados praxis van már erre. ügy is történt. Itt van bizonyságul a főszámvevő igazságának a jövő évi büdzsét, amelyben egy fillér közmunka sincsen mégis 0.24 százalékkal meghaladja a bevételek felét. Mi pedig nem azért bolygatjuk ezt a kérdést, hogy elvi dolgokat firtassunk. Ha áz általános közgazdasági válság, s annak nyomán a nagy munkátalanság nem fenyegetné a fővárost, mi is megnyugodnánk abban, hogy formailag eleget lehet tenni a törvény betűjének. De a legnagyobb aggodalommal gondolunk a télre. S hogy nem fölösleges ez az aggodalom bizonyítja az expozé is, amely igy akarja menteni, hogy a kölcsönpénzből végrehajtandó közmunkákat is a minimumra redukálták: Ámbár nem szenvedhet kétséget, hogy általános keresethiány idején éppen a hatóságokra hárul a föladat, hogy lakosságuk munkásrétegeit tőlük telhetőén foglalkozáshoz juttassák és ámbár az ideig-óráig tartó, nem minősített ínapszámosmunka (utcaseprés, árokásás, földegyen- getés), amelyet inségmunkaszámba hajtat végre a főváros, ezt a kérdést távolról sem oldja meg, mégis a székesfőváros jelen pénzügyi helyzete a jövő évre tervezett köl- csön-programmnak legmesszebb menő leszállítását követeli, mert a 100 millió koronás kölcsön teljes felhasználása igen rövid idő alatt be fog következni, a nélkül, hogy mindama beruházások, amelyek annak idején a programúiban szerepeltek, tényleg megvalósultak volna. Ezért a jövő évi kölcsönprogramm 5,407.176 koronában állapíttatott meg. A kérdés csak az, hogy az éhező és nyomorgó munkásokat megfogja-e nyugtatni, hogy a város pénzügyi helyzete nem engedte meg, hogy a büdzsetbe, s a köl- csönprogrammba kenyeret adó közmunkát vegyenek föl. Kamermayer Károly. Budapest székesfőváros első polgármesterének, Kamermayer Kárólynak síremlékét a héten leplezték le. Díszes emlék fogja hirdetni az utódoknak, hogy hol nyugosznak hamvai annak a férfiúnak, aki negyed századon át kitartó munkával, fáradhatatlan buzgalommal dolgozott azon, hogy Budapest hatalmas, virágzó metropolissá legyen. Kétségtelen, hogy hervadhatatlan érdemei vannak Kamermayer Károly- nak, a Vezérnek abban az óriási munkában, amelynek köszönhetjük, hogy Budapest méltó helyet foglal el a világvárosok sorában. De nemcsak a paloták ezrei, bulevardok, középületek hirdetik a nagy fejlődést. Nagyobb munka volt ennek a városnak a megmagyarositása, minden izében magyarrá tétele. Hogy a három német faluból magyar főváros lett, amely nemcsak magyarul érez hanem mgyarul beszél is főérdeme annak a férfiúnak, akinek pihenő teteme fölött a síremléket a héten leleplezték. A gyászos ünnepet nagy mértékben emelte az a nagyszabású beszéd, amelyet Halmos János polgármester a sir előtt mondott. A beszéd minden szava bizonyítja, hogy a mostani polgármester, akinek osztályrészéül jutott a munka folytatása, legjobban át tudja érezni, hogy micsoda hálával tartozunk valamennyien annak a férfiúnak az emléke iránt, aki negyedszázadon át dolgozott fővárosunk nagygyá hatalmassá tételén. A beszéd, amely mindnyájunk háláját olyan ékes szólóan tolmácsolja ez : b %\á' Budapest székesfőváros törvényhatósága 1898. évi március hó 23-án tartott ülésében elhatározta, hogy néhai Kamermayer Károlynak a székesfőváros volt polgármesterének és diszpolgárának a kerepesi- uti temetőben nyugvó hamvai fölé díszes síremlék
