Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-03 / 39. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. november 3. ezt a deficitet másból, mint a közjövedelmek szaporításából fedezni nem lehet. A közjövedelem szaporításának olyan módját kell tehát keresnünk, amely az által, hogy arányosan — már amennyire a mi szerencsétlen adórendszerünk mellett arányosságról egyáltalán beszélni lehet — megoszlik, a legelviselhetöbb. Nem sújt túlságos erősen senkit, egy néposztályt sem s amellett kivetése is méltányos, mert közvetetten ellenszolgáltatást ad érte a város Ilyen jövedelmi forrásnak mi egyedül az iskolaadót látjuk, amelynek ötszázalékos kivetésére törvény hatalmazza föl a községeket. Az ország számos községében ki is vetették az iskolaadót. Budapest olyan anyag' áldozatokat hozott az iskolaügynek, amelyhez hasonlót sehol nem találunk. Nem is számitva azt a sok milliót, amibe az iskolaépitések kerültek, a büdzséiben is több, mint négy millió koronát emésztenek meg az iskolaügyi kiadások. Ezzel szemben az elemi iskolákban csak az fizet tandijat, aki akar, a felsőbb iskolákban sem sokkal jobbak a viszonyok, mert csak a héten engedte el a tanács a tandijat közel ötezer tanulónak. Hogy a törvényhatóság is belátta, hogy az iskolaadó az adott viszonyok mellett a legigazságosabb módja a közjövedelmek szaporításának legjobban bizonyitja, hogy akkor, a midőn semmiféle más adójavaslatról hallani sem akart, az iskolaadót csaknem egyhangúlag megszavazta. Csak egy kikötést fűzött hozzá: hogy az iskolaadót minden bupapesti polgár fizesse. Hogy mennyire igazságos volt ez a kikötés, mi sem bizonyitja jobban, minthogy a tandijmen- tességet kérő tanulók jelentékeny százalékának apja a községi terhekhez semmivel sem járul. Ismeretes, hogy a belügyminiszter a közgyűlésnek törvényen alapuló határozatát nem hagyta jóvá. Nagy hiba volt, hogy akkor egyszerűen megnyugodtak ebben. De ha megtörtént a hiba, meg kell korrigálni most. A módja pedig ez volna : Állitsák vissza a budzsetbe a törölt közmunkákat s a mutatkozó hiány fedezetéül jelöljék ki s állitsák be a budzsetbe az iskolaadó bevételét, úgy a hogyan annak idején a közgyűlés az iskolaadót megállapította. Azután tegyen vele a belügyminiszter ur amit akar. Küldjön kormánybiztost, akár egy tucatot, ha nem tetszik neki, de a háztartási zavarokért vegye magára a felelőséget. Igazán valóságos komédia, hogy a belügyminiszter minden alkalmat megragad, hogy atyai tanácsokkal figyelmeztesse a várost a takarékos kodásra, de a legridegenben elzárkózik, amikor arról van szó, hogy ne rakjon az állam olyan terheket a község vállára, a melyeket az meg nem bir. A kormánybiztos is megszűnt mumusnak lenni. A tanács érdeke, hogy hadd jöjjön minél előbb. A kormánybiztos is csakhamar a jóléti bizottság sorsára jut. Elkerülni pedig alig fogjuk. Az átmeneti éveket sokszor megismételni nem lehet s nincs rá semmi kilátás, hogy a közel jövőben akár a közgazdasági életben, akár a városi háztartás ban javulás álljon be. A budzsetben nőni fog a deficit, mert a kiadások természetszerűen növekedni fognak, mig a bevételek csökken nek. Községi adót, házbérkrajcárt emelni nem szabad, a fogyasztási adóra rátette az állam a kezét, az önálló községi progreszivadóról az az állami adóreform megvalósitása előtt szó sem lehet. Vagyis magyarul szólva : pénzt szerezni nem szabad. Ám tessék jöjjön a kormánybiztos, próbálja meg ö, hogyan lehet pénz nélkül gazdálkodni. Addig a bizalom, a hit úgy sem erősödik meg, a mig a kormány képviselője is el nem mondja ugyanazt, amit a jóléti bizottságról volt kénytelen elmondani annak megteremtője . Polónyi Géza. Polónyi is sok jóakarattal, nagy reményekkel ment be az ütközetbe, de csakhamar kénytelen volt konstatálni, hogy az administrációhoz is ugyanaz a három kellék szükséges, mint a háborúhoz: pénz, pénz, pénz ! Jöjjön hát a kormánybiztos. Szívesen látjuk. Csak elegendő pénzt hozzon magával. Az egyetlen közmunka. Megemlékeztünk már arról, hogy a pénzügyi osztály a jövő évi büdzsetben összesen hatvanezer koronát irányozott elő közmunkára. Szerencsétlen keze volt a közmunka megválogafásában, s olyan utépitést tervezett, a melyre egy katonai vállalaton kivül senkinek nincsen szüksége. A tanács már törölte is a büdzséiből a katonai
