Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-27 / 38. szám
1901. október 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 13. pez, fogyasztóinknak szükségkép alkalmazkodni ok kell az ezen cikkekért fizetett árak, a szokványok és a, minőség tekintetében, a kiviteli piacok szabta feltételekhez, sőt még Ízlésünket is ezek szerint kell majd megváltoztatnunk. Más szóval Budapestnek, mint olyan piacnak, mely e téren vezérszerepet nem visz, kell a világpiacokhoz alkalmazkodnia, ha nem akar ezekkel szemben mindinkább háttérbe szorulni és selejtes czik- kekkel megelégedni. A főváros lakosainak folvtonos szaporodása — (1891-ben 506.384, 1901-ben 729.383 lakos 10 év alatt 44 iszázalék szaporulat) is megköveteli, hogy az élelmezésre szolgáló cikkek behozatala a szaporulattal lépést tartson. i A vásárcsarnokok révén kitűntek azon hibák és hiányok, melyekben úgy a termelés, mint az érté- kesités -szenved. Tapasztalataink és statisztikáink megmutatták, hogy hol kell a dolgot megfogni. A földmivelésügyi kormány kiváló figyelmet is fordít a termelési ágakra. A többek között a vaj- és tojástermelés, illetve kivitel érdekében előmozdítja az értékesítési szövetkezetek létesítését. Szabadkán tojáskiviteli központot állított fel. — Tanulmá- nyoztatta a húskivitelt. — A csomagoló eszközök javítása lés a termelők kellő oktatása iránt intézkedik. Keletkezőben van egy gyümölcs (szőlő) értékesítő szövetkezet is. Mindez egyrészt azt bizonyítja, hogy a termelők áruikat Budapesten nem értékesíthetik mindig óhajtásuk szerint elég magas áron; másrészt nálunk nincsenek is kellő berendezések arra, hogy Budapesten valamely nagyobb szabású dolgot létesíteni lehetne. Ilyen vállalatok megteremtésének első feltétele az alkalmas elhelyezés (berendezés) a második feltétel pedig a kellő felkarolás. A következőkben felsorolom azon vállalkozál- sokat és a czélszerüség szempontjából teendő intézí- kedéseket, amelyek éppen a hely hiánya miatt eí- maradtak vagy elodáztattak. 1. A központi vásárcsarnokba jön néha Szerbiából sertéshús, teljes kocsirakományok. Ezek részére nejm vagyunk képesek alkalmas áruhelyet kijelölni. Jönne több is, ha a húskereskedés kizárólag a központi vásárcsarnokban volna összpontosítva. Hogy az érkezett szerb sertéshúst és később a Kőbányán vágott sertéshúst fedél alatt helyezhessük el: kénytelenek voltunk a baromfiárusokat az utczára, (csarnoktérre) kihelyezni. Jelenleg azonban Kőbányán sertéshússal, a marhavásártéren leölt borjukkal és bárányokkal is kereskednek. A hideg sertéshus-piacz is négy helyen van elosztva. 2. A helybeli tojásnagykereskedők számára egyáltalán nincsen hely. Ezek jórészt kivitellel foglalkoznak. 3. Az István-tért csarnokból a vágott liba vásár nem helyezhető át a központi vásárcsarnokba, pedig ez jelentékeny kereskedelmi ág. (1900-ban 527.614 darab tisztitoftt liba adatott el az István,-téri csarnokban.) A központi vásárcsarnokban a tisztított liba árusítás eddig csak kis mérvű volt; mert a fo- piacz az István-térien van, Emiatt a hatósági közvetítők ezen üzletágat nem karolhatják fel kellőleg. 4. Egyéb tisztit-ott baromfi árusítása sem fejleszthető. pedig csakis ennek fellendülésétől várható olcsóbb és jobb minőségű baromfi. 5. A hatósági közvetítők száma nem szaporítható. 6. Nyáron át a zöldség és gyümölcs nagyárusokat a Dunapartia kell kihelyezni (még a helybelieket js.) így a piacz meg van osztva és kétféle árak képződnek. Arra kell törekednünk, hogy az idény- piaczra csakis vidéki árusok kerüljenek. 7. A halárusok száma nem szaporítható. 8. A nagykereskedők a megfelelő helyek hiánya miatt a központi vásárcsarnok körül levő utczákban nyitnak üzleteket. 9. A vasúti kirakodó szűk. Emiatt a főidény alatt a vasúton, érkezett árukat többször a dumaparti teherpályaudvaron kellett a czimzetteknek átadni, a mi fuvarköltséget okozott. 10. Az országos borvásárok állandósítása a központi vásárcsarnok pinczéjében szintén hely hiányában aligha lesz megvalósítható. Az itt felsorolt hiányokhoz járul még az is, hogy az árusokat általában nem lehet megfelelően elhelyezni. Egyenetlenségek a nagy- és kis-árusok között, forgalmi nehézségek napirenden vannak stb. A központi vásárcsarnok imént vázolt hiányainak orvoslása tisztán pénzkérdés. Vannak azonban oly helytelenségek, amelyek csakis a kereskedelmi viszonyok, illetve a termelés tökéletesedésével szűnnek meg. Ilyenek a következők: A vásárcsarnok áruk termelése az országban minőség és mennyiség tekintetében hiányos. Akiket nagykereskedőknek nevezünk, azok csekély kivétellel, forgó tőkével nincsenek kellőleg ellátva, ennélfogva nagyobb vállalatokba nem bocsátkoznak. A főbb élelmiczikkek, úgymint vad, burgonya, vaj, tojás, füstölt és konzervált husnemüek, stb. kivitelére nincsenek specziális nagykereskedőink, kik a kereskedelemben is a munkamegosztás elvét követve, egész tehetségükkel csupán egy-egy fő élelmi- czikkel való kereskedést vennének kezükbe s igy azt egyenkint jelentékeny üzletággá emelnék. Az ismét eladók, (kisárusök) szintén a, forgó tőke hiánya miatt a konjunktúrákat nem használhatják ki, hanem a hitelre szorulnak. Egyes intézkedések, amelyek a közélelmezésre befolyással volnánák s amelyek részben a magas kormány közreműködésével, részben a főváros saját hatáskörében volnának megteendők, a következők: A fogyasztási adónak az illető áruczikk értékével való arányosítása. Kevésbbé értékes élelmi czikkek szállítására alacsonyabb vasúti tarifa megállapitása, különösen távoli vidékekről. A vasúti tarifák oly módon való megállapitása, hogy Budapest érintése az ország kiviteli forgalmára nézve előnynyel járjon. Olcsó közlekedési eszköz a vásárcsarnokokban vásárolt élemiczikkek hazaszállítására. A viczinális vasutak felhasználása a vásár- csarnokokba való közvetlen áru-szállitásra.
