Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-27 / 38. szám
1901. október 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS li. ga magának a helyzetet és nem fizet vizmeritést, a mikor ott nincs is viz. Azonkívül egyformává teszi a feltételeket a vállalkozónak és nem enged tért a találgatásra, a miből azután a nagy eltérések állanak elő az árlejtésnél. 3d Kerülni kell a kiírásban bármely anyag nyílt vagy rejlett prelegálását az által, hogy előre bekíván- tatik csak bizonyos helyről származó anyagnak a mintája. A minőség körülírásával és a követelmények munkát végeztek, vagy silány anyagot szállítottak, érhető. -> ^ 4.i A munkaadó azon feltétlen joga, hogy tekintet nélkül az ajánlott összegre, a munkát bárkinek oda adhatja a legtágabb értelemben fenntartandó. Ezen jog mikénti gyakorlására szabályokat nem lehet felállítani, mértéül in den legyesi esetben más1 szempontok lehetnek mérvadók. De ki lehetne mondani, hogy ki nem kaphat munkát vagy szállítást, a fővárosnál: igy nem szakértők — vagy az olyanok, kik rosszhiszemüleg rossz munkát végeztek, vagy silány anyagot szállítottak, ha csak egyszer is, ki volnának zárandók. 5.) A kereseti kimutatások és végszámolás, az előre megállapítandó legrövidebb időn belül kifizetendők, vagy késedelem esetén a kamat veszteség megtérítendő. Már nem igazságos dolog, hogy a tekintetben éppen az erősebb fél — tisztán adminiszb rativ okokból nem tesz eleget szerződésbeli kötelezettségének — és a másik félt károsítja. Consolidált állapotok előteremtésével azt hiszem a székesfőváros anyagi érdekét legjobban fogja megvédeni, mert nem lesz majd szüksége senki ellen sem védekeznie. Budapest, 1901. október hó 23-án. Kondor és Feledy építőmesterek. Tekintetes Szerkesztőség! Nagybecsű felszólitásának megfelelve, alábbiban van -szerencsénk véleményünket közölni, megjegyezvén, hogy csakis a saját speciális szakunkra, t. i. a magas-épitésre terjeszkedünk ki. ad. 1.) Építőmesterek összejátszása nem igaz, a tervezett javaslatra szükség nincsen, hanem szükség van olyan javaslatra, mely lehetetlenné leszi nem qualifikáll egyének vállalkozását, szóval mely javaslat az úgynevezett «építő vállalkozókat» az árlejtésből kizárná. ad. 2.) Eredmény a javaslattól nem várható, mig ad 1.) keresztül nincs vive. ad. 3.) Nem helyes, mert ez egyes vállalkozóknak a tönkre tételét okozhatja - t. i. valamely jómódú és rosszakaratú concurrens, egyszerűen 5 százalék költséget, rászán és ezzel megdönti az árlejtést —- és hiába való lesz az eredetileg legolcsóbb pályázó munkája, mit a pályázatra fordított, holott érdem szerint őt illetné, szóval ez a tisztességtelen versenyt elősegítené. ad. 4.) Felelet ad. 1.) alatt. ad. 5.) Mai rendszer ellen a panasz az, hogy mint ad. 1.) alatt megírtuk, magasépítéseket nem quaIifikáit egyének is vállalhatnak. Az épitőmesterség miniszteri rendelet szerint egész helyesen képesítéshez van kötve, mert ezen iparág természete már általános nemzetgazdasági szempontból is megköveteli, hogy ezzel foglalkozó egyén munkájára rátermett legyen, lévén ezen munka az emberek élet biztonságával is és nem tisztán anyagi érdekeivel kapcsolatos. Fentiek alapján minden árlejtés első feltételéül a qualificatio beigazolása volna kívánatos. Hátrányos a mai rendszernél, hogy az árlejtések eldöntése igen hosszadalmas s az ajánlattevő iparosok bánömpénzét csak nagy sokára adják ki — s igy kisebb tőkéjű iparos, mig bánömpénzét vissza nem kapta, más árlejtésben részt nem vehet. Különösen sérelmes a bánompénz visszatartása akkor, ha az ajánlattétel egységárakkal kitöltött költségvetés alapján történik, mert ez esetben a százalékos engedmény v. felülfizetés alapján azonnal eldönthető, hogy melyik a legkedvezőbb ajánlat. Ezekben adtuk meg a szóban levő ügyről véleményünket. A legsürgősebb közmunka. A jövő évi budgetben közmunkára összesen hatvanezer korona van előirányozva. Édes kevés ez, amikor a munká tálán ok ezrei nyomorogva és éhezve várják, hogy a télen egy kis inségmunkát kap, hogy a város nem alamizsnát fog osztogatni, hanem a munkaképes és dolgozni akaró embereknek lehetővé teszi, hogy legalább egy pár fillért keressenek. A pénzügyi osztály azonban azt mondja, hogy a város maga is koldus,, hogy a mai pénzügyi viszonyok mellett kénytelen volt a budgetből mindent tökölni s csak a legégetőbb, legsürgősebb közmunkát vehette föl. Nézzük hát, hogy mi az a legsürgősebb közmunka. A budget szerint az, hogy a város a kelenföldi ruharaktárhoz utat építsen. Tehát nincsen sürgősebb dolga a városnak, minthogy egy katonai vállalkozáshoz az utat megépítse. Már a tavaszszal elhatározta a város az útépítést. Akkor természetesen még nem tudta, hogy milyen kiépe lesz a jövő évi budget- nek. A belügyminiszter előrelátóbb vof'í s a közgyűlés határozatát megsemmisítette. A lecke nem használt. Az útépítés ott van, mint egyetlen szükséges közmunka a jöv őévi budget tételei között. Azt mondják, legalább úgy referálták a pénzügyi bizottság ülésén, hogy az utat meg kell építeni, mert különben a katonai kincstár a város.határán kívül építi meg a ruharaktárt. Hogy mi az értéke ennek a íenyegetődzésnek, kitűnik abból, ha az építés előzményeit vizsgáljuk. A városi tanács függőben tartotta a ruharaktár építési enge de lm ét, amíg az ut és csatorna sorsa eldől. A katonai kincstár fölebbezésére a közmunkatanács az építési engedelmet. megadta azzal a megindokolással, hogy a katonai kincstárnak számolnia kellett azzal az eshetőséggel, hogy a várostól nem kap utat, meg csatornát, ha mégis építeni akar, a maga rizikójára teszi. A katonaság teljes erővel megkezdte a munkát
