Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-27 / 38. szám
1Ö. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. október 27. kezni és anyagi érdekeit minden rendelkezésre álló tisztességes üzleti eszközzel megvédeni mnlaszthatatlan kötelessége. Mint ahogy kötelessége minden vonalon anyagi érdekeit megvédeni és oda hatni, hogy építkezéseit, szállításait stb. mint jó éskörültekintő gazda, a legjobban és leggazdaságosabban végrehajtani, illetőleg megszerezni legyen képes, szem előtt tartva mint a javaslat is mondja: hogy tisztességes legyen az üzlet, ne méltóságos. En magam részéről, mert hisz csakis magamról beszélhetek, —- őszintén örvendek, hogy ezen kérdés napi rendre került — jóllehet már 6 év óta nem voltam a székesfőváros vállalkozója s ma »hors con- cours« vagyok. Örülök azért, mert hiszem, hogy ezen kérdés felvetésével felszínre fognak kerülni mindazon kérdések, melyek a nmrkák kiírása és végrehajtása körül a székesfővárosra éppúgy, mint a vállalkozóra a kölcsönös szolidság szempontjából sok kívánni valót tartalmaznak és ennek meg lesz a jó visszahatása más közmunkák és szátlifásoknál is. Ami az egyes kérdéseket illeti, arra a következőket válaszolhatom: Igaz-e a vállalkozók összejátszása és szükség van-e a javaslatra ? Igenis, vannak esetek, midőn a vállalkozók ösz- szejátszanak. Hogy szüksége-e ez ellen védekezni a székesfővárosnak ? —- n ézetem szerint szükséges, még akkor is, ha ezen esetek szórványosak. Ha szükség van intézkedésre, várható-e az eredmény a javaslattól? Intézkedésre szükség van, de ha a ezé) a fővárost anyagi károsodástól üzleteinél megóvni és az építést, ipari vállalkozást, szállítást stb. szolid alapokra fektetni, a tisztességtelen versenyt és a vállalkozók kartellirozását megakadályozni; akkor a ja vaslattól eredmény nem várható. Helyesbe, hogy a javaslat az utóajánlat beadásál megengedi ? A leghatározottabban nem. És pedig csak azért nem helyes, meri erkölcstelen, hanem a várható eredményt illetőleg nevetséges azt hinni, hogy ez az ösz- szejátszás ellen segít — és a versenyt tisztességesebbé teszi. Vájjon melyik komoly és tisztességes vállalkozó fog —• bocsánat a triviális kifejezésért — próba-cső- dörnek beállani. Naivság azt hinni, hogy lehetséges általában bármely építés költségét — amelynél annyi mesterségesen előkészített eshetőséggel — kockázattal — kell ma a vállalkozónak számítani (mire különben még visszatérek, de amelynél az időjárás maga is egy lényeges és kiszámithatlan factor — oly pontosan kiszámítani, hogy 5 százalék változást meg ne engedne: nem is számítva az egyesek specilis felfogását a kivitelről, és a változó üzleti conjuncturákat. Már most nem természetes-e, hogy mindig lesznek lesi puskás vállalkozók, kik az első árlejtés eredményéből bele látván a kártyába, olyan ütőkártyával fognak játszani, mely a játszmát nem mindig a székesfőváros részére fogja biztosítani. Épen az ellenkező czél lesz a mostani állapottal szemben is elérve, mert eddig csak az volt megtudható, hogy ki pályázik, a javaslat elfogadása esetén már az is, hogy ki hogyan számit. Minthogy pedig valószínű az is, hogy kiki tudva azt, hogy az első árlejtésből sokan tudni kívánják, hogyan számit, nem fog úgy számítani, hogy elárulja magát; mint ahogy például ma a caüt.iót sem teszi senki sem pontosan előirányzatainak 5 százalékában le —- a hogy előírva van. mert nem lesz senki oly buta, hogy elősegítse concurensének számításait. Ennek azután az lesz a következménye, hogy az első árlejtés egyáltalán felesleges munkát és költséget okoz csak mindkét félnek. Fejleszteni fogja a papír és tenta ipáid, no még a bélyegfogyasztást is elősegíti, tehát állami jövedelem mégis lesz ebből, kárpótlásul a közigazgatás egyszerűsítéséért A 4. kérdés előtt az 5-ik kérdésre kívánok válaszolni. Mely úgy van feltéve, hogy mi a panaszuk a szakképzett iparosoknak és vállalkozóknak a mai rendszer ellen ? A mint én ismerem a viszonyokat a panasz 3 főpontban foglalható össze: 1. A kiírási műveletekben az előmunkálatok hiányossága folytán igen sok a határozatlan factor és a vállalkozó kénytelenittetik. —- minden risikót azt is, mely természetszerűleg a munkaadót illetik blindre magára vállalni. II. A munkák végrehajtása rendszerint a bizonytalan évszakokra esik és sokszor minden különös ok nélkül rövid terminusok adatnak. A kereset és végszámlák kiutalványozása hosszadalmas. III. Nem szakértő iparosok és vállalkozók is concurálhatnak bárminő munkára. Az első 2 pontban foglalt panaszok a munkákat ok nélkül drágítják és igy a székesfőváros anyagi károsodását okozzák. A 3-ik pontban foglalt panasz pedig a tisztességtelen versenyt fejleszti. Ezek után az 5-ik kérdést: hogyan lehetne rendezni az árlejtéseket? az ipar szempontjából kibővítem és úgy állítom fel: hogyan lehetne rendezni az árlejtéseket, előkészíteni a kiírási műveletet, lebonyolítani az üzletet úgy a székesfőváros, mint a vállalkozók, iparosok és szállítók szempontjából? Ezen kérdésre tüzetesen csak részletes javaslattal lehet felelni, melynek előterjesztésére azonban nem érzek magamban hivatást. Csak az irányelveket kívánom tehát megjelölni, amelyeket én ezen kérdés helyes megoldásánál betartani szükségesnek tartok. És plédig 1.) tekintessék minden ilyen kiírás annak, ami, t. i. tisztán két tisztességes üzlet-fél közötti tisztességes ügyletnek, a melynél mindkét félnek — úgy a munkaadónak, mint a munka vevőknek kölcsönösen meg vannak a jogai és kötelességei állapítva, amely alól egyik fél sem bújhasson ki. 2. ) Minden végrehajtandó munka előzőleg alaposan tanulmányoztassék és minden irányban alapos, tüzetes és pontos kiviteli művelet bocsájtassék kiírásra, melyben a munkaadót terhelő, a dolog természetében rejlő kockázatok semmi szíri alatt ne ruháztassanak a vállalkozóra. így pl. alapozás tekintet nélkül az anyag minőségére, ducolással, esetleges vizmeritéssel stb. — igy ne kerülhessen kiírásra; mert a vállalkozó sem láthat bele a földbe, de neki nincs is joga próbakutatásokat eszközölni. Sőt még ha módjába is volna, ezen költség tulajdonképen a munkaadót illeti s neki csak egyszeresen kell ezen költséget kiadni, a mivel szemben tisztázza ma
