Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-27 / 38. szám
1901. október 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 9. gádható. Megjegyzésre érdemes, bogy a javaslati előterjesztés kritikai része oly kitünően van szerkesztve, hogy szintén érthetetlen, miként tudott a kitűnő kritikus oly hamis konklnsiora jutni. Áttérek most arra, miként vélném én a szóban forgó bajok orvoslását legbiztosabban elérhetni. Első sorban szükséges, hogy teljesen megfelelő szállítási feltétfüzetek szolgáljanak a munkák és szállítások kiadásánál zsinórmértékül. Ha a feltétfüzetek az ipar és technika haladásának megfelelő módon és olyképen lesznek szerkesztve, hogy a szállítandó munkák kivitelének módozatait a legpontosabban megállapítják, azzal a vállalkozói furfangpak, nevezetesen a pótkövetelések érvényesítésére célzó taktikáját fogják a legbiztosabban kiküszöböltetni. Egyúttal a szakértelem nem egyenlő magas fokán álló hatósági ellenőrzést is úgy felfegyverezik, hpgy a correkt munka- kivitel — lelkiösmeretes ellenőrzés esetében — feltétlenül biztosittatik. — Tehát részletesen és alapos feltétfüzetek, és lelkiösmeretes ellenőrzés fogják biztosítani a munkák és szállítások megfelelő eszközlését, és a vállalkozói furfanggal összefüggő taktikák kiküszöbölését. Ezt parancsolja első sorban: a város érdeke, a munkák és szállításoknak vállalati utón való biztosításai eseteiben. Áttérünk most a másik fontos érdekre, hogy t. i. a város anyagi károsodását —• amint az előterjesztés mondja — kizárjuk. Itt is a remedium igen egyszerű. Mert mely esetben lehet szó a város anyagi károsodásáról? Csak akkor, ha valamit értékén túl fizet meg. Most már az a kérdés, vájjon csakugyan oly ördöngős mesterség-e a valódi érték kiszámítása, amire csupán a vállalkozók képesek! Hát épen ellenke zőleg íáll a dolog; mert éppen a város illetékes szakközegeinek áll legjobban módjukban a valódi értéket a legpontosabban kiszámítani. A város illetékes szakközegei ismerik legjobban a szállítási feltételeket. a kívánt munka minőségét, és rendelkeznek számos tapasztalati adatokkal az összes megelőző teljesítmények alapján. Főleg pedig ha az ellenőrzéssel megbízott szakközegek a vállaltba adott munkák kivitelénél. illetve szállításánál, a termelési önkötségek- ről állandóan pontos adatokat szereznek be — ami kétségtelenül módjukban áll — úgy bizonyos, hogy oly előirányzati költségvetés készíthető, mely a vállalat tárgyát képező teljesítmény valódi!'értékét a lehető legpontosabban megszabja. Szó sem lehet tehát a város anyagi károsodásáról, ha az árlejtés, illetve árverés eredményét az ily módon előirányzatilag megállapított értékhez képest irányítjuk; azaz a munkát ki nem adjuk, ha az értéket tetemesen meghaladó ajánlatok érkeznek. Amire alig lesz eset, és ha igen, úgy újabb versenytárgyalás bizonyára megfelelő eredménynyel fog járni. Ajánlatos volna Olaszországnak köztudomás szerint kitünően administrált egyik hatalmas vasúti társulatánál a »Rete Adriaticánál« divó rendszert is adoptálni. Ott a versenytárgyalásoknál a vállalkozók ajánlataival egyidejűleg felbontatik a központi vezérigiazgatásnak lepecsételt levele, melyben a legmagasabb és legkisebb egységár foglaltatik, amelyen felül, illetve alul a munka vagy szállítás ki nem adható. A magtas ár, melynél drágábban az igazgatóság nem hajlandó a beszerzést vagy munkát eszközölni, az alacsony ár, melynél olcsóbban az igázgiatóság kalkulusai szerint csak a munka rovására vagy egyéb sérelmek árán lehetne csak a teljesítményt eszközölni. Végül megjegyzem, hogy lehető legfontosabb volna a város érdekei megóvására az is, hogy az árlejtésekre, illetve árverésekre vonatkozó kihirdetéseket minél szélesebb körben, nemcsak hírlapok és kifüggesztés utján, hanem az összes illetékes vállalkozókhoz beküldött körözvények, illetve meghívók utján is terjeszteni. ügy vélem, hogy az itt előadottakban bennfog- laltátik válaszom az összes hozzám intézeti kérdő- pontokra. Kis Jenő okleveles mérnök és vállalkozó. Tekintetes Szerkesztőség! Midőn a tekintetes szerkesztőségnek köszönetét mondok azért, hogy véleményünk kifejezésével alkalmat. nyújtani szíveskedik, bátor leszek mielőtt a kérdésekre részletesen válaszolnék, általánosságban szerény nézetemet nem is annyiia a javaslat, mint inkább az ezzel ielvetett árlejtési módozatok vagy árverés felett röviden elmondani. Tény az, hogy a munka kiadásnak jelenleg divó módja nem felel meg, sem a munkaadó jelen esetben a székesfőváros, sem a vállalkozók és iparosok érdekeinek. A székesfőváros érdekeinek nem felel meg, mert nem képes ezen utón mindenkor a létező viszonyoknak megfelelőleg legjobb és legolcsóbb műdön munkáit, szállításait stb. biztosítani és igy anyagilag üzleti szempontból nem egyszer károsodik. Nem felel meg a vállalkozók, iparosok stb. érdekeinek sem, mert a tisztességtelen versenynek a legtágabb kapuját nyitja meg és a vállalkozókat ki- számithatalan eshetőségeknek teszi ki. Már most azt feltételezni, hogy mindezen bajt a vállalkozók összejátszásának lehetősége okozza, kissé merész állítás és hogy az ellen úgy a vállalkozók, mint az elfogulatlanul ítélni tudó és a viszonyokkal tájékoztatott közönség nem tiltakozik, azt, csak onnan lehet iné gmagyarázni, hogy élég sajnos Ima nálunk a vállalkozást úgy tekintik, mint a könnyű nem tisztességes meggazdagodásnak legegyszerűbb módját. Úgy, hogy maholnap egy tisztességes ember alig meri majd bevallani, hogy épit. vállalkozó. Nem érzek magamban hivatást a vállalkozók nevében ez ellen a tévesen terjesztett közhír ellen tiltakozni. De hogy mennyire hamis ezen feltevés, bátorkodom azon megdönthetetlen tapasztalati tényre hivatkozni, hogy; daczára a közvetlen középitésekben igazán bő 10 esztendőnek, melybe a kiállítási év is beleesik, —* a budapesti vállalkozók és iparosok között vajmi kevésre lehet ma rá mutatni, akik egyáltalán meggazdagodtak volna, és főképpen, akik a székesfővárosi vállalataikból gazdagodlak volna meg. Messzire vezetne a kartellekről itt általában beszélni, azok jogosult vagy jogosulatlan voltát az ipar-védelem szempontjából fejtegetni, kétségkívül tény az, hogy a székesfővárosnak ezek ellen véde
