Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-10-27 / 38. szám

iV. évfolyam.

Budapest, 1901. október 27.

38. szám.

^ g^ekßsfövaros

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

Jilöfizetesi ára;

Egész évre

....................... 12 Kor.

Fé

lévre.....................................6 Kor.

^Szerkeszti és kiadja :

DR- BARTHA SÁNDOR.

^Szerkesztőség kiadó;

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Az expozé.

A pénzügyi osztály Összeállította a jövö évi büdzséiét. A budzsettervezetben 472,967 korona a deficit. A napi sajtó bőségesen foglalkozott a budzsettel, de nem ismertette a büdzséinél sokkal fontosabb és jelentősegében nagyobb expozét, minek oka, hogy a büdzsét előbb jelent meg mint a kísérő jelentés. Az expozé nemcsak a budzsetet magyarázza meg, hanem képet ad a főváros egész pénzüyvi helyzetéről. Az expozé igy szól;

Mielőtt a költségvetési tervezetben foglaltak részletes ismertetésére áttérnénk, elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a főváros pénzügyeinek eddigi alakulását és jelen állapotát ez alkalommal is a köteles nyiltsággal feltárjuk.

A költségvetési hiány a székesfőváros háztartásában nem mai keletű és annak keletkezési idejét és okait részletesen kifejtette a pénzügyi osztály úgy a székesfőváros közjövedelmeinek szaporítása ügyében még 1897. évi november hó 8-án bemutatott terjedelmes emlékiratában, valamint az azóta ismételten a költségvetési előirányzatok beterjesztése alkalmával.

És bár az ismétléseket tőlünk telhetőén kerülni óhajtjuk, még sem mulaszthatjuk el, már annál a súlyos felelősségnél fogva sem, mely a pénzügyi osztályt terheli hogy ez alkalommal is és pedig nyomatékosan reá mutassunk azokra a körülményekre, a melyek pénzügyi bajaink kutforrását képezik.

Az 1870. évi X. törvényczikk intézkedései indították meg tulajdonképen Buda és Pest városok modern értelemben vett fejlődését, Ez a fejlődés az érdekelt városokra is nagyarányú terheket rótt és ama kor lelkesedése és jövőbe vetett bizalma nem tért ki az áldozatok elől. Pest szál), kir. városa vízvezetékének, csatornahálózatának és közvágóhidjának kiépítésére, valamint az 1868. évi XXXVÍ1I. f,-ez. értelmében reáháruló népoktatási kötelezettségből folyó iskolaépitkezésekre 1870. évben 3, az 1871. évben pedig 5 millió forintos kölcsönt vett föl, 1873. évi költségvetésének megállapitása alkalmából pedig az addig 20 éven át 20 százalékos községi adópótlékát

25 százalékra emelte és egyúttal behozta a 3 százalékos házbérkrajczárt. A fővárosnak még ez évben bekövetkezett egyesítése ezeket az adókulcsokat a főváros egész terüli'téré érvényre juttatta, de inig ezzel szemben a balparti városrész folyton nagy arányokban gyarapodó forgalma teljesén jogos igényeket támasztott a közigazgatás irányában, ezekkel az igényekkel oly vidékek érdekeltsége is föllépett, a melyek ritka lakottsága, kezdetleges viszonyai azt megokolná nem tették.

Nem szándékunk, hogy közállapotaink minden várakozási felülmúló javulását, a fővárosnak város- fejlődési tekintetheti való újjáalakulását a közlekedési viszonyoknak hihetetlen fejlődését itt bővebben ismertessük, — hisz ez felesleges — csak azt a módot tartjuk szükségesnek megvilágítani, ainelvivel mindez lehetségessé vált, Huszonnyolc év alatt a székesfőváros nem emelte egyenes adókulcsát, a házbérkrajczárt csak csekély 0.4—-0.5 százalékos szemétkihordási pótlékkal fejlesztette, egyébként mindenkor és következetesen ellenállott az egyenes adók emelésének. Tehát nagy sikerekét, nagy eredményeket követelt anélkül, hogy a közszolgáltatások emelésével a szükséges anyagi eszközöket megadta volna. És ha a sikerek mégis jelentkeztek s a fővárosra háruló föladatoknak a közigazgatás mindig eleget tehetett, ezt kiválóképpen két körülmény tette lehetségessé. Az egyik az állami adókedvezésekkel és az egymással versenyző épitőkölcsönökkel mesterségesen előmozdított rohamos építőtevékenység, amely a nyolczvauas évek közepén indult meg és a mely a főváros lakosságszámát százezrekkel gyarapította, kültelkeit és a főváros közvéttetlen környékét bené- pesi tette, a másik pedig a székesfőváros hatóságának az a végzetes tévedése, hogy a nagyobb arányú improduktív munkákat következetesen a kölcsönpénzek terhére utalta.

Az építőipar oly munkástömegeket terelt Budapestre, amelyek a lakosság számát nagy arányban fel szöktették. Ez csak fokozta a lakásszükségletet és újabb táplálékot adott az amúgy sem egészséges processzusnak. Midőn azután a hazai értékpapírok elhelyezése a külföldön nehézségekre talált, midőn az egymást tulkináló jelzálogintézetek hiteleiket kéz-