Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-20 / 37. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. októbe 20. oldják meg. Fölhívjuk a 45-ös választmány tagjait, használják föl a rí lka s kedvező alkalmat, amikor személy és érdek nélkül komolyan határozhatnak egy fontos elvi kérdésben s szüntessék ímeg a rríai állapotot, amely neim praktikus, nem méltányos és nem igazságos. A közgyűlésből. A tárgysorozat megint üres. A városatyák mégis csak ugy tódultak a közgyűlésre. /Miért e nagy buzgalom. Csakhamar kitünt az is. Az Erzsébet-téri kioszk bérlőjének ötezer koronát 'engedtek el a szerződésben megállapított, bérből. Hire ment, hogy ellenezni fogják a bérleszállitást, már pedig azt le kellett szállítani. Hiszen olyan jók a város pénzügyi viszonyai, hogy kön yen ajándékozhat ötezer koronákat. Nem tudjuk, hogy a bérlő milyen üzleteket csinált. Nem is törődünk vele. Ez kizárlóag a vállalkozó dolga. A tény az, (hogy a vállalkozó évi húszezer korona bért Ígért a .kioszkért, s mindjárt a következő évben ötezer korona leszállítást (kapott egy esztendőre. Most már állandósítani akarja a leszállítást. Igaza van. Ha a tanács és a közgyűlés olyan köny- nyen loinond egy vállalkozó gavára ötezer koronáról, nem lenne praktikus vállalkozó, 'ha föl nem használná a maga javára a hatóságnak ezt gyengeségét. De ha a városnak annyi ajándékozni tvalója van, miért fenyegetődznek folytonosan uj adóemeléssel. tEnnek az ötezer koronának erkölcsileg is nagy súlya van. Tönkreteszi a városi bérletek komolyságát. Olyan vállalkozó, aki meg is akar felelni az elvállalt kötelezettségének, nem pályázhatik fővárosi bérletre, mert ne'm tudja megfizetni azt a bért, amit a másik abban a tudatban ígér, hogy elég jó ösz- szeköttetése van a bérleszállitásra. Egy másik vállalkozó cég a Svábhegyre vasutat akart éptieni. A szerződést meg is kötötte a várossal, s á szerződés biztosításául ötvenezer korona bizto- tékot tett le. A vállalkozó cég a vasutat nem tudta megépíteni, tehát a szerződés felbontását s a biztosíték visszadását kérte. A tiszti ügyészség azt mondta, hogy a biztosítékot vissza .kell adni, s a közgyűlés visszadta. Nem akarunk a dolog jogi természetének a vitatásába bocsátkozni, de nagy mulasztásnak tartjuk, hogy olyan jogi kérdésben, amelylyel ötvenezer korona sorsa van összekötve, taz arra illetékes jogügyi bizottságot meg sem hallgatták — Nem kételkedünk az ügyészség jogi véleményének helyességében, mert a tiszti ügyészség 'mindenkor kimerítő és helyes információt adott a tanácsnak, de már a forma kedvéért is meg kellett volna hallgatni a jogügyi bizottságot. Végül nem azért szervezték a jogügyi bizottságot, hogy törvényes nyugdíjazásokról konstatálja, hogy a számítás helyes. * Legérdekesebb, a város adminisztrácziójára a főváros és a közmunkatanács közötti viszony tarthatatlan voltára jellemző dolog, a Lehel-tér sorsa. A Hungária-körut és a Mohács-utca sarkán a város teret akart csinálni, amikor azonban a szükséges ingatlanokat ki akarta sajátítani, akkor látta, hogy a tér megvalósítására niincsen pénze. Kénytelen volt tehát lemondani róla. Ámd<> a közmunkatanács kijelentette, hogy ő követeli a tér 'kiképzését. A város azt felelte, hogy szívesen megcsinálja a teret, ha a költségekhez a közmunkatanács hozzájárul. A közmunka- tanács erre röviden kijelentette, hogy a t ér rendezését követeli, pénzt azonban nem ád. Hogy honnan veszi a város a pénzt, ahhoz semmi köze. Oda jutottunk tehát, hogy a közmunkatanács diktátori \hatalommal ráparancsol a városra, hogy ezt, vagy azt a költséges kisajátítást hajtsa végre. A városi adminisztráció gyengeségének a jele, hogy ezt nyugodtan tűri. s elvi vitatkozásokkal megelégszik. A város már meggyőződhetett, hogy közigazgatási utón nem boldogul a közmunkatanácscsal. Radikálisan kellene eljárni. A városnak meg kellett volna .adni a Lehel-térre az építési engedőimet. Ha a iközmunkatanács ellenezi az engedelmet, ám döntsön a biró. A független és pártatlan biróság ítéletét kellett volna mindenáron provokálni. Nem hisszük, hogy akadjon biróság, amely a fővárost marasztalná el (olyan kár megtérítésében, amelvet a félnek, a főváros határozott ellenzésére a közmunkatanács okozott. De hát nálunk nem szeretik a radikális dolgokat. A jelszó, hogy mindent csak simán, s a város most 'majd körülbelül háromszáz- ezer koronát fizethet olyan kisajátításért, amelyre nincsen szüksége. Néhány szemelvény ez, a város gazdálkodásából. Szeretnénk tudni, hogy hol az az óriási jövedelem, amely ezt a gazdálkodási rendszert meg- birja.
