Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-13 / 36. szám
8. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. október 13. említjük ama tapasztalatot, melyet e részben az árlejtések megtartásakor szerezni módunkban állott. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy az összebeszélés rendszerint közvetlenül az árlejtés előtt történik, sőt vannak ismert alakok, akik csak azért, hogy a munkát, vagy vállalatot az kapja meg, akiben megegyeztek, ennek a válallkozónak ajánlatát úgy támogatják és annak realitását úgy teszik valószínűvé, hogy annál jóval drágább ajánlatot nyújtanak be, s ezen szolgálatukért a győztes vállalkozótól honoráriumot kapnak. Ra az ajánlatot százalékokban teszik meg, akkor ez az eljárás rendkívül könnyűvé válik, meri így az ajánlat benyújtására kitűzött időnek utolsó pillanatában is kitölthető, ellenben ha az egységárakat a válallkozóknak kell a költségvetésbe irniok, erre közvetlenül az árlejtés határideje előtt már képtelenek, sőt az idő rövidségénél fogva a válalati összegnek megfelelő részletes egységárakat sem képesek kiszámítani. Ez a mód sem ment ugyan meg teljesen az összejátszás lehetőségétől, de legalább a védekezésnek egyik alkalmas és erősebb fegyvere, amelyet esetleg még súlyosabbá lehet tenni, hogy az összejátszásra még kevesebb alkalom kínálkozzék. Ha a vállalkozó Írja be a költségvetésbe az egységárakat és azok eredménye szerint írja alá végösszegképen a vállalati összeget, még mindig lehetséges az utolsó pillanatban is az összejátszás, ha megengedtetik, hogy az egységárakból kalkulált végső összeg százalékos ráfizetés kívánatéval, vagy engedmény felajánlásával megváltoztassék. Mert, ha az árlejtésből — nem a vállalat elnyeréséből — hasznot huzó hamis vállalkozó az általa kiszámított költségvetési egységárak szerint eredményezett vállalati összeget, a vállalatért komolyan pályázó vállalkozóénál kisebbnek találja, egyszerűen oda írhatja, hogy erre a végösszegre X. százaléknak ráfizetését, vagy ha a helyzet úgy kívánja — pl. árveréseknél — X százalékkal való leszállítását kéri. Ennek a lehetőségét eleve kell kizárni az állal, hogy az ilyképen kiállított ajánlatok, mivel bizalmatlanságot keltenek, egyszerűen visszautasi- tandók. Az árlejtés kiírása. Arra kell törekedni, hogy az árlejtéseket és árveréseket oly időben írják ki és tartsák meg, hogy a vállalatnak, niunkának stb. biztosítása akadályokba ne ütközzék. Mindent idejében ! Ennek az elvnek megtartása a takarékosságnak és a pénzügyi sikereknek biztos záloga. A közszükségletek — elemi csapásokat kivéve — nem jelentkeznek márol-holnapra, ennélfogva egy általában nincs akadálya annak, hogy az árlejtések és árverések a székesfőváros érdeke által követelt időben tartassanak meg. De szükséges ez más szempontból is. A közmunkák vállalatba adásánál, vagy szállítások biztosításánál igen gyakran történik meg, hogy akár azért, mert az ajánlatok felettébb drágák, akár azért, mivel utóbb kedvezőbb ajánlat tétetett, újabb árlejtést, vagy árverést kell tartani, s bár a székesfőváros az árverési, vagy árlejtési hirdetményben világosan kikötötte, hogy utóajánlatokat elfogadni nem fog, mégis oly kényszerhelyzetbe jut, miszerint ha nem is fogadja el az utóajánlatot, az árverés vagy árlejtés eredményét vissszautasitani és újabb versenytárgyalást tartani kénytelen. Nehogy ily esetekben az újabb árlejtés, vagy árverés eredményét az idk> rövidsége kedvezőtlenül befolyásolja, az első versenytárgyalást már oly időben kell megtartani, hogy az esetleges második eljárásra is elegendő idő álljon rendelkezésre. Az a tapasztalat, hogy gyakrabban kell a kényszerítő helyzet következtében újabb versenytárgyalást tartani, nemcsak figyelmünket hívja fel arra, hanem egyenesen arra késztet bennünket, hogy az utóajánlatokkal és az újabb eljárás megtartásának kérdésével foglalkozzunk és pedig abból a szempontból- hogy mily hatással lehetnének ezek a vállalkozók ösz- szejátszásának megakadályozására. Nézetünk szerint, ha utóajánlat tehető, vagy újabb árverés, illetőleg árlejtés, tartható, akkor az összejátszás kevésbhé valószínű, mert nem tudhatni, hogya pótajánlat, vagy árverés illetőleg árlejtés nem hiusitja-e meg a válallkozók szándékát, mely esetben a vállalattól, vagy munkától teljesen elesvén, jelentékenyebb haszon siklik ki kezeik közül. Amellett azoban mi sem volnánk, hogy az utó- - ajánlat egyszerűen elfogad tassék, hanem, ha az alkalmas arra, újabb árlejtés, vagy árverés volna hirdetendő. Ha utóajánlatot adnak be, valószínűnek vehető, hogy a megtartott árverés, vagy árlejtés eredménye az általános viszonyoknak nem felel meg és az a székesfővárosra nézve kedvezőbb lehet; smivel ezt feltételezni lehet, újabb alkalmat kell adni a versenyre: Ezt az eljárást nem szabad és nem is lehet úgy felfogni, mintha ezzel a székesfőváros az árverésen, vagy árlejtésen elért eredményt magára nézve erőszakosan kedvezőbbé akarná tenni, mert ez tévedés lenne, mely figyelmen kívül hagyná ama erkölcsi kötelezettséget, amely a székesfővárost polgárai irányában terheli. Ha kedvezőbb utóajánlatot tesznek, úgy ez esetben a székesfővárosnak szinte kötelessége újabb eljárást tartani, mert ellenkezőleg védtelenül szolgáltatja ki magát a vállalkozók üzérkedéseinek, ezt pedig tennie nem szabad azért, mert a közterhekből létesítendő közmunkákat és szállításokat, úgy kell vállalatba adnia, hogy abból indokolatlanul sem nagyobb teher, sem kár a székesfővárost ne érje. Ami pedig azt a felfogást illeti, hogy a székesfőváros méltóságával az üzletszerű elbánás nem fér össze, ezt egyszerűen tegyük félre, mert ez üres frázis, amely csak arra alkalmas, hogy a székesfőváros bizonyos közmunkákat, vagy szállításokat drágábban fizessen meg. A székesfőváros közjogi állásának és méltóságának semmi köze sincs üzleteihez, melyeket önkormányzati hatáskörében visz; azoknak mértéke és értéke nem a közjogi állástól, sem a méltóságtól nem függ, hanem igenis függ az üzlet tisztességétől és szolidságától és realitásától. Tisztességes legyen az üzlet, ne méltóságos! A székesfővárosnak a tisztességes üzlet határvonalain belül mindent szabad, sőt kell is elkövetnie, hogy az üzérkedésnek magát ki ne szolgáltassa és szerény nézetünk szerint, ha komoly, alapos és el- fagádhatónak látszó pótajánlat tétetik, amaz eljáráss, hogy a székesfőváros ezen pótajánlat következtében újabb árverést, vagy árlejtést tart, egyáltalában nem tartozik azon eszközök közé, amelyeket a szolid ipar és kereskedelem, szóval a tisztességes üzlet kizár.
