Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-28 / 4. szám
IV. évfolyam I9ÖI Budapest január 28. 4* szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP 6fizetési ára; Egész évre ................................... Félévre ....................................... Sze rkeszti és kiadja: 1 Kor. j dr- bartha Sándor. ßzERK E8ZTŐSEQ És KIADÓS IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A jóléti bizottság. Néhány napp 1 ezelőtt megkezdette működését a városházán az a legújabb, alapjában véve harmincz tagú bizottság, a mely a főváros idei költségvetésének tárgyalása során született meg a deficzit rémével viaskodó bizottsági tagok aggodalmának verejtékcsepjeiböl és a kedvezőbb jövő előidézése után sóvárgók ambi- cziójának görögtüzéböl. A bizottság keletkezésének története még élénk emlékezetében él mindenkinek. A főváros vezetői kénytelenek voltak átlátni azt, hogy a mesésen fejlődő főváros következetesen fokozódó igényeit a meglevő anyagi eszközökkel fedezni képtelenség. A fővárosnak épen ez a fejlődése olyan kiadásokat idéz elő, a melyeket a fejlődés meg- akasztásának bűne nélkül elmellözni nem lehet. Viszont pedig a jövedelem-források nem bővülnek a kiadások növekedésének arányában s igy kétségtelen dolog, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítása elkerülhetetlenül radikális intézkedéseket tesz szükségessé. A mutatkozó deíicziten a közterhek emelésével akartak segíteni, ez a népszerűtlen terv azonban nem ment keresztül, a minek egyik íöoka valószínűleg a megválasztott kevésbbé szerencsés formában kereshető. A deficzitet sikerült, mint tudjuk, a kiadás tételeinek bizonyos, valljuk meg, némileg erőszakos apasztása utján eltüntetni, ezzel azonban a pénzügyi-egyensúly helyreállításának kérdése megoldást nem nyert s a fedezetlen szükségletek árnya ott maradt a jövő évi költségvetésen, valmint a közelebbről következendökön egyaránt. A törvényhatósági bizottság ekkor „tudatára ébredt“ fontos és lelkiismeretbeli feladatának s elhatározta, hogy rövidesen rendbeszed a főváros dolgát, a mely czélra megtette az első lépést s az ősi szokáshoz híven kiküldött egy szükebb bizottságot. A harminczas bizottság, a melyet általánosan csakhamar az ismeretes njóléti bizottság“ névvel díszítettek fel, tehát feladatául nyerte, hogy a főváros ingatag pénzügyi helyzetét megszilárdítsa s e czél érdekében szükséges intézkedések felöl javaslatot dolgozzon ki. Vizsgálja meg a főváros egész közigazgatását, hivatalainak működését, munkaanyagát s állapítsa meg, hogy hol lehetne takarékoskodni, hol élveznek túlságos díjazásokat és hol dolgoznak túlságosan keveset. A jóléti bizottság összeült. Első ülésének tanú sága, hogy ágas-bogas feladatába belemélyedni aligha tudhat akár most. akár később. Munkaprogram injának az óriási anyag feldolgo- zása-módjának megállapítása, egymaga meddő vitát idézett elő. Vájjon mi lesz tovább?. . . Azok a feladatok, a miket a harminczas bizottság maga elé tűzött, a főváros vezető tisztviselőinek és a fővárost kormányzó szükebb testületnek: a tanácsnak munkaprog- rammjában kezdettől fogva bentfoglaltatik. Azok a törekvések, kutatások és próbálgatások, a miket a bizottság foganatosítani akar, a főváros tényleges vezetői számára nem újak, nem ismeretlenek és nem idegenek. A bizottság nem akar mást, mint a mit a főváros már régen tesz, azzal a különbséggel, hogy a bizottság terjedelménél és tehetetlenségre kárhoztató szervezeténél fogva eredményes működést kifejteni képtelen, inig ellenben a tanács,
