Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-06 / 35. szám
8. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. október 6. válását, s komolyan törekszik a kultúra fejlesztésére. Az ügyosztály azonban más megoldást választói!. A közgyűlés helyett a tanácsnak vallotta meg. hogy nem tud boldogulni, mert a tárgyak csoportost fásához s más pedagógiai kérdések megoldásához pedagógusra van szüksége. A tanács megnyugodott ebben is és Ágotái iskolaigazgatót teendői alól mentesítette, s megbízta a szaktanitás végrehajtásával. Aki kultúránkat szereti, nem tehet kifogást az ellen, hogy szakemberek, pedagógusok is szóhoz jussanak a pedagógiai dolgok intézésében. Boldogult Szabó Károly, amikor a tanügyi osztályt vezette nyíltan megmondotta, hogy az iskolák pedagógiai ellenőrzésére pedagógus kell, s ezért akarta szervezni a szakfelügyelői állásokat. De hogy egy iskola igazgatótól azt követeljék, hogy hajtson végre egy határozatot, amelyet minden számottevő pedagógus az iskola veszedelmének mond, egy kissé mégis különös eljárás. A Magyar Székesfőváros annak idején a legilletékesebb szakemberek nyilatkozatát közölte. A nyilatkozatokból mindenki előtt tisztán állott a helyzet, hogy a szaktanitás merénylet a népoktatás, a kultúra, a nemzeti fejlődés ellen. Amit annak idején megmondottunk, csaknem szószerint bekövetkezett. Iskoláinkban elrémitő a rendetlenség. Az igazgató, a tanitó azt sem tudja, hogy mit csináljon, mert nemcsak az iskola iránt érzett szeretető háborodik föl, amikor látja, hogy nyesik, pusztítják nemzeti kultúránkat, hanem fizikailag képtelen a rá rótt kötelezettségnek megfelelni. De mindennek az a szegény szerencsétlen gyermek adja meg az árát, mert eltölti hiába az esztendőt, nem tanul, nem tanulhat semmit. Hinni akarjuk, hogy a főváros törvényhatóságának tagjai között akad a magyar nemzeti kultúrának egy őszinte* hive, igaz barátja, aki az ügyosztály helyett föl fogja világosítani a közgyűlést azokról a rettenetes állapotokról, amelyeket a szaktanitás fprszi- rozása az iskolákban előidézett. S ha akad, aki a közgyűlésnek bemutatja a mai állapot hü képét, meg vagyunk győződve, hogy az elemi iskolai szaki an i- tást, vagy hivatalos nyelven, megosztott tanítást egyszer és mindenkorra ki fogják űzni a főváros iskoláiból. Rossz üzlet Senki sem vádolhatja azzal a város urait, hogy valami kitűnő üzleti szellem vezérli működésüket. A városi közüzleteket értjük. A városházán urak vannak, akik nem szeretnek a számításokkal .sokat bíbelődni. Minek is. Hisz adóemelés nélkül úgy sem lehet már ezen a városon segíteni, ha pedig fölemelik az adót, még pedig jó alaposan, akkor lesz pénz, s nem keli garasoskodni. Nem érdektelen, hogy amikor a legszükségesebb JBközinunkákra, a mindennapi kenyérré sem kerül, a Mváros urai birtokot akarnak vásárolni. Háromszáz- a®j|ezer koronát akarnak adni egy birtokért, amelyért tggkavaly kétszázezer koronánál többet adni nem ^akartak. jgj A dolog története ez: SVj A fő varos a budakeszi erdőből megvásárolt ezer f~|holdat, hogy a fővárosi közönségnek alkalmas üdülő- helye legyen. Az erdőt „ melyért háromszázezer koro- Ú nát fizetett a város, nagy költséggel rendbehozták s igazán szép és kellemes üdülőhelyet csináltak belőle. A közönség nem igen szokta meg az erdőt, mert mesz- sze van s nem vitt oda semmiféle közlekedő eszköz. Tavaly nyitották meg a hűvösvölgyi villámost s a a közönség lassankint megkedvelte a budakeszi erdőt. Tavaly a budakeszi erdővel szomszédos Mária-Remete tulajdonosa megvételre ajánlotta a városnak a birtokot A 208 hold erdőért 27 hold szántóért és hét hold bányaterületért a tulajdonosa négyszázezer koronát kért A tanács meghallgatta a a mérnöki hivatalt és annak javaslata alapján kétszázezer koronát jgért a birtokért. A tulajdonos nem adta s az üzletet nem kötötték meg. Akkor alakult a budai munkásházé|)itő-egyesü- let, amely megakarta vásárolni a birtokot. Az egyesület nem tudott boldogulni s nemsokára budai tisz- viselők házépítő egyesületévé módosult. A címváltozás nem segített az egyesületen s mivel a házépítésből nem lett semmi, Mária Remetére sem volt szüksége. A tulajdonos újra a fővároshoz fordult. Újra a fővárosnak ajánlotta föl birtokát. A tanács ismét szóba állott vele s az erdőmestert bízta meg a birtok megbecslésével Az erdő- mester az erdő fáját 80.000 koronára, a birtokot a fával együtt 295,000 koronára becsülte. A tanács a becslési elfogadta, nem kereskedett tovább s a becsű alapján megindította a tulajdonossal a tárgyalást. A tanács már előterjesztést is tett a telekeladó bizottságnak, hogy járuljon hozzá, hogy Mária-Remetét 294 ezer néhány száz koronáért s 14 fillérért vásárolja meg. A telekeladó-bizottság azonban legutóbbi ülésén szerencsére megakadt a dolog s a bizottság fölhívta a tanácsot, hogy a birtokot az arra illetékes szakhivatalokkal is becsültesse meg. Érdekes, hogy milyen előkészületlenül akartak belemenni ilyen nagy üzletbe. Kétségtelen, hogy a fővárosnak hasznos, ha a budakeszi erdőbe ék alakjában behatoló Mária-Remetét megveszi s azzal a budakeszi erdőt megnagyobbítja Föltétien szüksége azonban nincs a városnak a birtokra s különösen a főváros mai pénzügyi helyzetében csak akkor köthet meg ilyen luxus üzletet, ha nagyon olcsón jut hozzá. S ha kiét évvel ezelőtt nem ért a fővárosnak többet kétszázezer koronánál, ma, amikor állandóan adóemeléssel fenyegetik a polgárságot, még kevésbé adhat, érte többet. A telekeladó-bizottság azonban nemcsak az ár miatt nem fogadta el a tanácsi, illetve ügyosztályi javaslatot. Hir szerint a birtok egyes részei bérletbe vannak adva, még pedig hosszú időre s a birtok megvételével ezeket a bérleti szerződéseket is át kellene vennie városnak. A legnagyobb baj azonban, hogy
