Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-06 / 35. szám
7. Í901. október 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. választás megmutatta, hogy tiszta választáson is mennyi pénzt ellehet költeni. Az eredmény, hogy Sándor Pál kapott 2176, Mezei Mór 1607 szavazatot. Tehát Sándor Pál 569 szótöbbséggel győzött. A hatodik kerületben a lelkesedés győzött. A polgárok határtalan lelkesedéssel vették körül jelöltjüket Vázsonyi Vilmost, aki vállalkozott a a klikk képviselőjének Radoca Jánosnak megbuktatására. Sikerült is, még pedig fényesen. Vázsonyi Vilmos 3267 szavazatával szemben Radoca János csak 1795 szavazatot kapott. Vázsonyi Vilmos tehát 1472 szótöbbséggel győzött. A hetedik kerületben még szilárdan állott a klikk. Morzsányi Károlynak három ellenjelöltje is volt. De a három jelölt együtt 469 szavazatot kapott, mig ezzel szemben Morzsányi 3569-et. A nyolcadik kerületben is csöndes volt a választás Csepreghy János hiába hirdette, hogy ő az iparosok és kereskedők jelöltje, mert az iparosok és kereskedők tüntetőleg szavaztak Berzeviczy Al- bertre, akit óriási többséggel választottak meg. A kilencedik kerületben pótválasztás lesz. A többséget Rock János kapta s előrelátható, hogy Hock János a pótválasztáson nagy többséggel fog győzni. A népoktatás veszedelme. A tavasszal köztudomás szerint hamis jelszóval fölfegyverkezve irtó háborút indítottak a városházán a főváros népoktatása ellen. Abban a nagy takarékossági hajszában, amelyet a jóléti bizottság támasztott, Budapest óriási adminisztrációjában nem talátak más áldozatot, mint a kultúrát. A tanügyi osztály volt vezetője beadta a derekát s megtette a javaslatot a népiskolában a szaktanitás behozására. A közgyűlésnek nem tetszett nagyon ez a kultúra ellen intézett támadás, de nem volt elég- bátorsága, hogy férfiasán visszautasítsa. Nem volt bátorsága, hogy megmondja, hogy nem engedi meg a kultúra tönkretevését csak azért, hogy a jóléti bizottság leplezhesse működésének csúfos kudarcát. Tehát egy esztendőre ideiglenesen adott hajlékot az iskolákban a szerencsétlen szak tanításnak. Az ügyosztályt vezető tanácsos a határozat meghozatala után más osztályba vonult s a határozat végrehajtását a közoktatási ügyekben járatlan és tapasztalatlan utódjára hagyta. Ezzel teljes lett a kausz. Az uj tanácsosnak a föllehbezésekből és interpellációkból ismeretes választásokat kellett végrehajtania, s még megmaradt idejét lefoglalta a vállalkozóknak a hivatali tekintélyre rendőri asszisztenciával való kioktatása. Nem érdektelen, hogy a közgyűlésen az ügyosztály vezetője a szaktanitás ellen szavazott. Jogosan föltételezhettük tehát, hogy ha nem is változtatja meg a közgyűlés határozatát, a végrehajtásban fog gondoskodni arról, hogy minél kisebb pusztítást vigyen végbe népoktatásunkban, az általa is károsnak minősített szaktanitás. Nem úgy történt. Az igazgatók előterjesztéseikben hiába magyarázták meg, hogy iskolájukban a szaktanitás! meghonosít')ni nem lehet, mert elegendő munkaerő sincsen, az ügyosztály kérlelhetetlen szigorral, a kultúra és népoktatásunk érdekeinek teljes figyelmenkivül hagyásával akarta a határozatot végrehajtani. így történt meg, hogy egyik-másik iskolában a szegény elemi iskolás gyerek, aki alig tudja még egy tanítónak a magyarázatát is követni, most kilenc-tiz, sőt tizenegy tanítót is kapott. Erre ugyan a szaktanitás legelkeseredettebb hívei sem gondoltak. Meg vagyunk győződve, ha a közgyűlés látta volna, hogy milyen az ő határozata a végrehajtásban, megdöbbenve utasította volna vissza a javaslatot, s még a jóléti bizottság is más takarót keresett volna a kudarc leplezésére. Immár októberben vagyunk s az iskolák jó részében még ma sincsen rend, még ma sem végezhetik rendszeresen a tanítást. Ez az eredménye, hogy hozzá nem értő, barbár kezekkel törtek be az iskola szentélyébe. Sok hiába való kísérlet után az ügyosztály kénytelen volt belátni, hogy a szakoktatással nem tud boldogulni, hogy minden eredmény nélkül zavarta meg a népoktatás rendjét. Jogosan elvárhattuk volna, hogy annyi hiába való kísérlet után, az ügyosztály a következő javaslattal áll a közgyűlés elé: — Megpróbáltuk végrehajtani a közgyűlés határozatát. Megtettünk mindent, hogy a szaktanitást meghonosítsuk. Egy hónapot vesztetlek az iskolák a rendszeres tanításból. Fáradozásunk azonban hiábavalónak bizonyult, mert a szaktanitást megvalósítani nem lehet. Nem is szólva arról, hogy a szaktanitás már elvileg is káros, kérészi ül vitele lehetetlen. Ha a közgyűlés talán kételkedik a határozat végrehajtására irányult törekvésünk őszinteségében, ám tessék kiküldeni egy szakbizottságot a törvényhatóság kebeléből, próbáljon az szerencsét; mi- azonban, akiknek az a hivatásunk és feladatunk, hogjy a főváros köz- oktatásügyét előbbre vigyük és fejlesszük, nem vállalkozhatunk tovább a pusztítás munkájára. Kísérelje meg maga a törvényhatóság, mi azonban a felelősséget nem vállaljuk el. Már is szétdultuk az iskolák életét, s elég munkát fog adni, mig az iskolák a tanítást rendszeresen folytathatják. Nem kételkedünk benne, hogy a közgyűlés teljes elismeréssel fogadta volna ezt az előterjesztést, mert azt látta volna belőle, hogy az ügyosztály átérzi hi-
