Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-10-06 / 35. szám

7. Í901. október 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. választás megmutatta, hogy tiszta választáson is mennyi pénzt ellehet költeni. Az eredmény, hogy Sándor Pál kapott 2176, Mezei Mór 1607 szavaza­tot. Tehát Sándor Pál 569 szótöbbséggel győzött. A hatodik kerületben a lelkesedés győ­zött. A polgárok határtalan lelkesedéssel vették kö­rül jelöltjüket Vázsonyi Vilmost, aki vállalkozott a a klikk képviselőjének Radoca Jánosnak megbuktatá­sára. Sikerült is, még pedig fényesen. Vázsonyi Vil­mos 3267 szavazatával szemben Radoca János csak 1795 szavazatot kapott. Vázsonyi Vilmos tehát 1472 szótöbbséggel győzött. A hetedik kerületben még szilárdan állott a klikk. Morzsányi Károlynak három ellenjelöltje is volt. De a három jelölt együtt 469 szavazatot kapott, mig ezzel szemben Morzsányi 3569-et. A nyolcadik kerületben is csöndes volt a választás Csepreghy János hiába hirdette, hogy ő az iparosok és kereskedők jelöltje, mert az iparosok és kereskedők tüntetőleg szavaztak Berzeviczy Al- bertre, akit óriási többséggel választottak meg. A kilencedik kerületben pótválasztás lesz. A többséget Rock János kapta s előrelátható, hogy Hock János a pótválasztáson nagy többséggel fog győzni. A népoktatás veszedelme. A tavasszal köztudomás szerint hamis jelszó­val fölfegyverkezve irtó háborút indítottak a város­házán a főváros népoktatása ellen. Abban a nagy ta­karékossági hajszában, amelyet a jóléti bizottság tá­masztott, Budapest óriási adminisztrációjában nem talátak más áldozatot, mint a kultúrát. A tanügyi osztály volt vezetője beadta a derekát s megtette a javaslatot a népiskolában a szaktanitás behozására. A közgyűlésnek nem tetszett nagyon ez a kultúra ellen intézett támadás, de nem volt elég- bátorsága, hogy férfiasán visszautasítsa. Nem volt bátorsága, hogy megmondja, hogy nem engedi meg a kultúra tönkretevését csak azért, hogy a jóléti bi­zottság leplezhesse működésének csúfos kudarcát. Te­hát egy esztendőre ideiglenesen adott hajlékot az is­kolákban a szerencsétlen szak tanításnak. Az ügyosztályt vezető tanácsos a határozat meg­hozatala után más osztályba vonult s a határozat vég­rehajtását a közoktatási ügyekben járatlan és tapasz­talatlan utódjára hagyta. Ezzel teljes lett a kausz. Az uj tanácsosnak a föllehbezésekből és interpellá­ciókból ismeretes választásokat kellett végrehajta­nia, s még megmaradt idejét lefoglalta a vállalkozók­nak a hivatali tekintélyre rendőri asszisztenciával való kioktatása. Nem érdektelen, hogy a közgyűlésen az ügyosz­tály vezetője a szaktanitás ellen szavazott. Jogosan föltételezhettük tehát, hogy ha nem is változtatja meg a közgyűlés határozatát, a végrehajtásban fog gon­doskodni arról, hogy minél kisebb pusztítást vigyen végbe népoktatásunkban, az általa is károsnak minő­sített szaktanitás. Nem úgy történt. Az igazgatók előterjesztéseik­ben hiába magyarázták meg, hogy iskolájukban a szaktanitás! meghonosít')ni nem lehet, mert elegendő munkaerő sincsen, az ügyosztály kérlelhetetlen szi­gorral, a kultúra és népoktatásunk érdekeinek teljes figyelmenkivül hagyásával akarta a határozatot vég­rehajtani. így történt meg, hogy egyik-másik isko­lában a szegény elemi iskolás gyerek, aki alig tudja még egy tanítónak a magyarázatát is követni, most kilenc-tiz, sőt tizenegy tanítót is kapott. Erre ugyan a szaktanitás legelkeseredettebb hívei sem gondol­tak. Meg vagyunk győződve, ha a közgyűlés látta vol­na, hogy milyen az ő határozata a végrehajtásban, megdöbbenve utasította volna vissza a javaslatot, s még a jóléti bizottság is más takarót keresett volna a kudarc leplezésére. Immár októberben vagyunk s az iskolák jó ré­szében még ma sincsen rend, még ma sem végezhetik rendszeresen a tanítást. Ez az eredménye, hogy hozzá nem értő, barbár kezekkel törtek be az iskola szen­télyébe. Sok hiába való kísérlet után az ügyosztály kény­telen volt belátni, hogy a szakoktatással nem tud boldogulni, hogy minden eredmény nélkül zavarta meg a népoktatás rendjét. Jogosan elvárhattuk volna, hogy annyi hiába való kísérlet után, az ügyosztály a következő javaslattal áll a közgyűlés elé: — Megpróbáltuk végrehajtani a közgyűlés ha­tározatát. Megtettünk mindent, hogy a szaktanitást meghonosítsuk. Egy hónapot vesztetlek az iskolák a rendszeres tanításból. Fáradozásunk azonban hiába­valónak bizonyult, mert a szaktanitást megvalósíta­ni nem lehet. Nem is szólva arról, hogy a szaktanitás már elvileg is káros, kérészi ül vitele lehetetlen. Ha a közgyűlés talán kételkedik a határozat végrehajtá­sára irányult törekvésünk őszinteségében, ám tessék kiküldeni egy szakbizottságot a törvényhatóság ke­beléből, próbáljon az szerencsét; mi- azonban, akik­nek az a hivatásunk és feladatunk, hogjy a főváros köz- oktatásügyét előbbre vigyük és fejlesszük, nem vál­lalkozhatunk tovább a pusztítás munkájára. Kísérel­je meg maga a törvényhatóság, mi azonban a fele­lősséget nem vállaljuk el. Már is szétdultuk az iskolák életét, s elég munkát fog adni, mig az iskolák a taní­tást rendszeresen folytathatják. Nem kételkedünk benne, hogy a közgyűlés teljes elismeréssel fogadta volna ezt az előterjesztést, mert azt látta volna belőle, hogy az ügyosztály átérzi hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom