Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-06 / 35. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. október 6. tóm s az én szivem minden polgártársam előtt nyitva áll. (Riadó éljenzés. Taps.) Én nem a kitüntetést kerestem, nekem a munka kell. A diadal dicsősége a párté, én ebből a harcból csak a reám háramló terhet vállalom, örömmel, becsülettel, gyönyörűséggel. Ma délelőtt még arról volt szó, hogy kié lesz ez a kerület. Most arról van szó, hogy ki lesz ezé a kerületé. Hát én leszek ezé a kerületé. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Szeretett barátom, az önök választási elnöke rámutatott azokra a támadásokra, melyek bennünket értek. Ezeknek az ellentéteknek a mai nappal végük kell, hogy legyen. Az összetartást, békét és testvériséget hirdetem. Én nemcsak az önöké vagyok, én a az ellenfél képviselője is vagyok, én az egész kerületet képviselem! (Taps.) Morzsányi Károly dr., a VII. kér. képviselője. A szabadelvüpárt érdemekben megőszült elnöke babért hozott nekem Én olajágat hozok önöknek. Most vége a háborúnak, jöjjön a béke és a,szeretet! Cserébe a mandátumért itt hagyom önöknél el nem múló és soha nem lankadó hálámat. (Éljenzés.) A hölgyek előtt, akik virággal tiszteltek meg, kalapot emelek és fejet hajtok. Köszönöm szeretetüknek bájos megnyilatkozását. Minden tehetségemet tekintsék a kerület polgárai póráznak, melynél fogva az^ érdekeikért való nemes küzdelemben vezessenek. Én követni fogom önöket. Az elmúlt három év emléke az eljövendő öt év munkájára hiv. Hogy ezt a munkát minden energiámmal, szivem minden érzésével, lelkem minden gondolatával szolgálandom, azt becsüléssel fogadom. S e fogadalmat meg fogom tartani, most és mindha, amen! A negyedik kerületben Podmaniczky Frigyes bárót választották meg 242 szótöbbséggel. Ellenfele Madarász József volt. A belvárosiak olyan biztosra vették Podmaniczky győzelmét, hogy nem is igen törődtek a választással így történt meg, hogy a Belvárosban összesen csak 1528 választó szavazott. Ez az elbizakodottság csaknem megboszulta magát. A Madarász párt komolyan végezte a dolgát, a Podmaniczky pártiak közül pedig nagyon kevesen szavaztak le. Az eredmény azért nem lehetett kétséges. Podmaniczky kész örömmel fogadta a mandátumot. Ha nem is tehetett mindent úgy. ahogyan akarta — úgymond — mégis igyekezett és igyekszik ezután is a meglevő körülményekhez képest hazájának, a fővárosnak s a Belvárosnak javát elősegiteni. KoBerzevlczy Albert dr., a VIII. kér. képviselője, moly időket élünk, igen komoly időket s ezért nagy szükség van a szabadelviipárt tömör összetartására, nehogy az események alakulása készületlenül találja a valódi szabadelvüség hiveit. Ő testestül lelkes- tül szabadelvű s mindig meg fogja áliani a jövőben is helyét, ha a szabadelvüséget veszedelem fenyegetné. Lelkes éljenzésben zúgott fel a jelenlevők lelkes sokasága, amikor Podmaniczky Frigyes báró beszédét befejezte s még egyszer megköszönte választóinak bizodalmát. Az ötödik kerületben nem a polgárok, hanem a két jelölt: Mezei Mór és Sándor Pál küzdöttek egymás ellen. Erős és heves volt a küzdelem^ A Lipótvárosban vágtattak a fiakkerek és az automobilok s hozták a választókat. A lipótvárosi
