Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-06 / 35. szám
1901. október 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. legmélyebb hálám kifejezését és tartsanak meg engem jóindulatukban. A második kerületben, amint előrelátható volt: Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter lett a képviselő. Németh Imrének, a miniszter ellenjelöltjének nem volt komoly talaja a kerületben. Ezt bizonyítja, hogy Németh összesen csak 164 szavazatot kapott. Ezzel szemben Darányira 1053 szavazott s csak azért ennyi, mert a párt nem akarta, hogy sokáig tartson a választás. De bizonyítja az is, Hogy amikor a miniszternek a mandátumot átadták, az ellenjelölt főembere is üdvözölte a minisztert. Darányi Ignác megköszönte megválasztását. A lefolyt küzdelem, úgymond, nem a személyek harca, hanem az elvek küzdelme volt és a kerület megállta helyét az elvek védelmében. Visszapillantást vetett azután arra az időre, amely lefolyt az alatt húsz év alatt, amióta először nyerte el a kerület mandátumát. E húsz év alatt magyarosodott meg a kerület nemcsak gondolkozásában, érzésében, szellemében, hanem nyelvében is. A bizalom, amely- lyel megválasztották, neki az ami a hajósnak az iránytű. Ezt az iránytűt meg fogja becsülni. Tapssal és éljenzéssel fogadták a beszédet, azután hosz- szu kocsisor Andrássy-uti lakására kisérte a minisztert. A harmadik kerületben ádáz küzdelem után Vészi József fényes győzelemmel kapta meg Sándor Pál, az V. kér. képviselője. a mandátumot. Hiába való volt minden terrorizmus. Hiába igyekeztek megbolygatni a kerületnek még felekezeti békéjét is Rossz szolgálatot tett Nagy Dezső Ő-Budának, hogy megbontotta a kerület békés társadalmát. Az ó-budaiak belátták a saját érdeküket, belátták, hogy a kerület fölvirágozását csak akkor remélhetik, ha olyan kiváló képességű és a kerület érdekeiért fáradhatlanul küzdő ember van a kerüVázsonyl Vilmos dr., a VI. kér. képviselője. let élén, mint Vészi József. A kerületben leszavazott 1269. Ebből Vészi József 741, Nagy Dezső 528 szavazatot kapott. Vésszi tehát 213 többséggel győzött. Stern József dr. választási elnök magasröptű beszédben üdvözölte Vészi Józsefet, aki a következőkben válaszolt: — Polgártársaim, barátaim, testvéreim! A választási elnök ur, szeretett barátom, a szabadelvüség- ért vívott szent harcban nemes fegyvertársam átnyújtotta nekem a mandátumot. Ez a megbízó levél, amelyet kezemben tartok, számomra mesés gazdagságot, gyémántokkal felérő értéket képvisel. Engem, aki magam küzdöttem fel magamat, nem érhet nagyobb és dicsőségesebb kitüntetés, mint polgártársaim bizalmának megnyilatkozása. Ezt a kitüntetést ujon- gással kellene fogadnom, de ehelyett komoly vallomást teszek. Nem élvezni akarom a mandátumban rejlő kitüntetést, hanem kiérzem belőle a súlyos becsületbeli kötelességet. Kijelentem, hogy igenis érzem a kötelezettség súlyát, de nem nyűgnek érzem, hanem édes tehernek. Ez a mandátum egy szegény kerület rám nézve nagyon becses bizalmának jele. ígérem, hogy szószólója, hü munkatársa leszek ennek a kerületnek és minden egyes polgárának. A küzdés izgatott napjaiban tett fogadalmat most, hogy a vihar elült, megújítom: Nemcsak barátjuk, de hálás segítőjük is leszek önöknek, tisztelt barátaim. Minden becsvágyam, energiám, két kezem minden munkája, lelkem minden gondolata feltétlenül az önök rendelkezésére áll Felszólítok mindenkit, híveimet úgy, mint eddigi ellenfeleimet, hogy ha áldozatkész segítőre, munkás-kézre, támogatóra jogos érdekeik harcosára szükségük van„ jöjjenek hozzám, az én aj
