Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-06 / 35. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. október 6. a városházán is megtörje. A mig a városházán a klikk uralkodik, addig csak fél munkát végeztek. Vészi József, a III. kér. képviselője. De még más munka, más fö'adat is vár Vázsonyiékra. Nem szabad megállaniok a Terézváros határainál. Eri öl különben máskor fogunk szólani. Most a választások képét akarjuk olvasóinknak bemutatni. Az első kerületben Fáik Miksa és Bernét István küzdöttek a mandátumért. Mind a két jelöltnek tekintélyes pártja volt s szerdán reggel mind a kettő erősen bízott a győzelmében. A mandátum Fáik Miksának jutott. A kerületben leszavazott 1816, amiből Faikra 1062, Bernátra 754 szavazat jutott. Fáik Miksa tehát 308 szótöbbséggel győzött. Az eredményt mind a két párt megnyugvással fogadta. Rónay Károly választási elnök p következő beszéddel értesítette Fáik Miksát a megválasztásáról: Lelkem mélyéből meg vagyok győződve arról, hogy ezen mandátummal igen súlyos terhet rakunk Méltóságod munkabiró vállaira. Nem nagyon rózsásak a viszonyaink. Elmondhatjuk a költővel: »Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak.« Országszerte és a nemzet minden társadalmi rétegében nagy pusztítást visz véghez a gazdasági válság s a politikai 'helyzetünk is, akár azt tekintjük hogy nemzeti államiságunk árva, még nincsen teljesen kiépitve, akár azt hogy számos ellenséges érdekű és érzelmű nemzet környékez, nagyon bonyolult Szinte önkéntelenül sóhajtunk fel a költővel: »Isten óvja nagy csapástól a mi magyar hazánkat. Mi azonban, midőn képviselőnkké megválasztottuk Méltóságodat, bizunk abban, hogy nagy tudása, bő tapasztalata, kiváló tapintata és kipróbált hazafisága által e sok bonyodalomból is csorbitatlanul kimenti hazánk érdekeit. Szívből kívánjuk tehát valamennyien, hogy e fárasztó munkához az ég áldja meg szívós jó egészséggel. (Lelkes ,éljenzés.) Fáik Miksa erre a következőképen válaszolt: Nagyságos Elnök ur, igen tisztelt uraim! Valóban mély meghatottsággal fogadom bizalmuknak ezen legújabb nyijvánulását. Amit néhány nappal ezelőtt baráti körben mondtam, önök csakugyan ma az arany lakodalmat voltak szívesek velem megünnepelni s engem harmadszor bizalmukkal kitüntetni. Én ezen kitüntetést teljes mértékben tudom méltányolni. Tudom, hogy a küzdelem ma nehéz volt. de annál fényesebb a győzelem. De még azon esetre is, ha a számbeli eredmény nem mellettem, hanem ellenem döntött volna, két d< lcgra mindenesetre örökké büszke lettem volna. Az egyik az, hogy az első kerület polgárságának ily tekintélyes része és azoknak sorában ily igazán kitűnő államférfiak szívesek voltak az én zászlóm alá sorakozni s az én lügyemet a magukévá tenni, a másik pedig azon igazán nemes és előkelő modor, mellyel ezt az ügyet védelmezték, mellyel az ellenfélnek minden sértését mellőzték és egyedül a saját méltóságukat s — engedjék meg hozzátenni — az enyémet is szemmel tartották. (Lelkes éljenzés.) T. elnökünk szives volt a költő szavaira hivatkozni. Én is hivatkozom ©gly költő szavaira, aki azt mondotta, hogy: »minden ajándékot úgy kell elfogadni és úgy kell adni, mintha az! az utolsó Cvolna.« Én ezt a mandátumot is úgy fogadom el, mintha áz az utolsó volna. (Zajos felkiáltások: Az Úristen soPodmanitzky Frigy eg báró, ajjlV. kér, képviselője. " káig éltesse!) Ebben a körülményben azonban én csak újabb indító okot látok arra, hogy a mandátummal járó bötelessségeket annál teljesebben és lelkiismeretesebben teljesítsem. Fogadják még egyszer
