Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-09-29 / 34. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. szeptember 29 vei tud közbenjárni s a főváros számára töb­bet tud kieszközölni. Nem tagadjuk másrészt, hogy az egész országra nagy veszteségnek tar­tanánk, ha olyan munkaerő és tehetség, mint Bernáth István ki maradna a parlamentből. A második kerület csöndes. Csak egy ko moly jelöltje van : Darányi Ignác földmivelési miniszter. A főváros szempotjából örömmel fo­gadjuk, ha a kormányban is képviselve van a főváros, ha Budapest képviselői közül legalább egy, tagja a kormánynak is. Minden tekintetben nagy szükségünk van jóakaratu támogatására. Most a választások küszöbén Budapest közön­ségének névében kérjük a miniszter képviselő­jelöltet, hogy minden befolyásával és hatalmával segitse előre ennek a csillogó, de szerencsétlen fővárosnak boldogulását. A harmadik kerületben Vészi József és Nagy Dezső küzdenek a mandátumért. A küz­delem komoly és heves, amit az óbudaikon kivül más fővárosi ember meg nem ért. Ó-Buda mandátuma Vészi József kezében kitűnő kezekbe jut. Vészi József már több Ízben bizonyítékát adta, hogy őszinte igaz szeretettel gondoskodik a főváros érdekeiről, mint publicista élénk részt vett a főváros dolgaiban s fáradhatlanul dolgo­zott Ó Buda előrehaladásán is. S ha van ke­rület a fővárosban, amelynek kétszerese . szük­sége van egy kipróbált, derék harcosra, Ó-Buda az. A kerület szegény, a többi kerülettől csak­nem elszigetelve van s bizony igaza volt Vészi Józsefnek, hogy Ó-Buda csak azért tartozott eddig a fővároshoz, hogy elvigyék a többi ke­rületbe amije van. Ó-Budának egész erejével törekednie kell, hogy ezeket az állapotokat meg- változtas.a s Ó-Budát legalább is oda fejlessze, ahol a főváros többi kerülete van. S amikor ebben a nagy küzdelemben olyan kipróbált harcos kezébe jut a zászló, mint Vészi József, nagy szerencsétlenség lenne a kerületre, ha a családi összeköttetések s egyéb érdekek miatt kivenné a megbízható kézből a lobogót s uj ember kezébe adná. Nagy szerencsétlenség lenne ez, mert Ó-Buda csakk akkor fog előbbre juthatni, ha a jövő nagy küzdelmében olyan bátor, önfeláldozó s fáradhatatlan munkás ve­zére lesz, mint Vészi József. A neggedik kerületben az öreg Podmanitzky Frigyes báró ellen a még öregebb Madarász Józsefet léptették föl. A Belvárosban kizárólag a közjogi politika küzd. Abba tehát nem szó­lunk. Különben is csak a . ászló becsületéért léptették föl Madarászt. Csakkogy éppen egy­hangú ne legyen a választás. De még csak ko­moly küzdelemről sem beszélhetünk. Podma- nitzkyt óriási többséggel fogják megválasztani. Ebből az alkalomból volna egy kérésünk Pod­manitzky Frigyes báróhoz. Jól tudjuk, hogy ö igazán szereti a fővárost, sajnos azonban, hogy ezt nem mondhatjuk el a vezetése alatt levő közmunkatanácsról, a főváros fejlődésének egyik kerékkötőjéről. Az lenne tehát a mi ké résünk a Belváros követéhez, használja föl egész befolyását arra, hogy a közmunkatanács nagyobb szeretettel s kevesebb akadékoskodás­sal támogassa a fővárost. Az ötödik kerületben a személyek harcát látjuk. Sándor Pál ambicionálja magának, hogy a Lipótváros képviselője legyen. Egyetlen jog­címe hozzá, hogy gazdag lipótvárosi kereskedő. Ellenfele Mezei Mór a kerület eddigi képvise­lője, akinek most, választások előtt az a nagy bűne van, hogy nem kereskedő, hanem ügy­véd. Igaz, hogy kereskedelmi ügyvéd s a ke­reskedelmi jog terén egyik kitűnősége a jogászi karnak s a kereskedelmi törvények kodifikálá sakor mindig a magyar kereskedelem fejleszté­sének érdekét szolgálta. De a választási küzde­lemben ezt hamar elfelejtik az emberek. A hatodik kerületben Vázsonyi Vilmos szál­lott síkra, hogy kiragadja a mandátumot Ra- doca János kezéből. S nem lehetetlen, hogy célját el is éri. A terézvárosi választás a leg­érdekesebb s jelentősége a legfontossabb, mert itt nem a személyek küzdenek, hanem az év­tizedek óta uralkodó mindent elnyomó klikk hatalmának megtöréséért folyik a harc. Radoca János már hosszabb idő óta képviseli a kerü­letet, de hogy tett volna valamit az érdekében, arról nem tudunk. Azt hittük, hogy a prog- grammkeszédéböl megtudjuk. De ebben is csa­lódtunk, mert rémitöen üres volt az a prog- gramm. Talán Radoca János az első képvi­selőjelölt, aki később jelenti ki, hogy a prog- grammbeszédében elfelejtette elmondani a mon­dani valóját, ügy látszik, hogy a Teréz­város polgársága már megunta s megelégelte a klikk uralom terhét s szívesen segíti Vázso- nyit a klikk hatalmának a megtörésében. Vá­zsonyi Vilmos a főváros közgyűlésein számta­lanszor bizonyítékát adta, hogy komolyan dol­gozik a főváros boldogulásán. Amikor először került be a törvényhatóság termébe, meg sem akarták hallgatni. Csakhogy nem számítottak Vázsonyi tehetségével és erejével. Aránylag rö­vid idő alatt szívesen hallgatták már s noha kellemetlen volt, hogy mindig a klikk uralom kapuját döngette, hogy soha nem paktált, ha*

Next

/
Oldalképek
Tartalom