Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-29 / 34. szám
iV. évfolyam. Budapest, 1901. szeptember 29. 34. szám. Magyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési Ara; Egész évre ................................ Fé lévre..................................... Sze rkeszti és kiadja : 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztőség £s kiadó : IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Választások előtt. Budapest székesfőváros választó polgársága öt esztendei pihenő után szerdán az urnához járul, hogy legszebb alkotmányos jogát gyakorolva kilenc képviselőt küldjön az országházába. A választási küzdelemtől zajos most egész Budapest. A fővárosi csöndes választások megszűntek. A fővárosi mandátum sem lesz az idén olyan öröklési tárgy, amelyért csak ki kell nyújtania a szerencsés jelöltnek a kezét. A legtöbb kerületben kemény tusát kell vivniok a pártoknak, hogy lobogójukat győzelemre juttassák. Örömmel látjuk ezt a küzdelmet, mert a jelölteknek is észre kell venniök, hogy Budapest polgársága is megköveteli most már, hogy a mandátumot megbecsülje az, aki megkapja s hogyha az országgyűlési ciklus alatt nem törődik a képviselő ur a főváros speciális érdekeivel, a közönség komoly számadásra hívja föl. A fővárosi polgárság is óvatosan bánik a bizalmával s alaposan mérlegeli, hogy kire bízza a képviseletét. A választások küszöbén fontosnak tartjuk, hogy közelebbről vizsgáljuk a pártok tusáját. Nem a jelöltek politikai pártállása érdekel bennünket. Meggyőződésünk szerint minden politikai párt keretében megfér az, amire mi a fő súlyt helyezzük: a főváros helyi érdekeinek is- tápolása. Még ha politikai lap volnánk, akkor is előbbre helyeznénk a budapesti érdekeket, a politikai érdekeknél. Budapest az ország fővárosa. A külföld Magyarországból alig ismer mást, mint Budapestet s az ország fejlődését, intelligenciáját, kultúráját, erejét Budapest után ítéli meg. Éppen azért, ha igaz is az, hogy nem városi, hanem országos képviselő két választunk, ak knek nem a választó kerületük, hanem az ország általános érdekét kell szolgálniok, Budapest jogosan követelheti meg, hogy az ö érdekeit első sorban vegyék figyelembe. A székesfővárosnak fejlesztése nagygyá, hatalmassá, virágzóvá tétele nem is helyi érdek, hanem nemzeti haza- fiúi kötelesség. S különösen nagy szükség van erre most, amikor szerencsétlen közgazdasági viszonyok nemcsak megállították a fővárost tejlödésé- öen, hanem a válság felé sodorták. Mi tehát, amikor szemlét tartunk a kerületekben, nem keressük, hogy a jelöltek micsoda elveket vallanak a közjogi politikában, hanem csak azt vizsgáljuk, mit várhatunk tőlük a főváros fejlesztésének nagy munkájában. De menjünk sorba. Az első kerületben Fáik Miksa és Bernáth István állanak egymással szemben. Mind a kettő kétségkívül rászolgált már arra, hogy előkelő helyet kapjon a parlamentben. Éppen azért őszintén sajnáljuk, hogy egymással szemben állanak s igy az egyiknek buknia kell. Bármilyen nagy elismeréssel vagyunk is Bernáth István kiváló tehetségei s rátermettsége iránt mégis azt hisszük, hogy a főváros érdeke szempontjából talán kedvezőbb volna Fáik Miksa megválasztása. Őszintén beszélünk. A fővárosnak, ha ki akar lábalni azokból a veszedelmes bajokból, amelyekbe pénzügyileg jutott, föltétlenül szüksége van a kormány s a törvényhozás legmesszebb menő támogatására és áldozat- készségére. Az a memorandum, amelyet a főváros közgyűlésének a küldöttsége adott át a kormánynak, minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a főváros az állam támogatása nélkül a maga erejéből lábra állani nem képes s mi azt hisszük, hogy Fáik Miksa, mint a kormánynak régi befolyásos embere nagyobb erő
