Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-08 / 31. szám
10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Szakemberek a tanácsban. A budapesti mérnök- és épitészegyesület, hir szerint memorandumot adott be a belügyminiszterhez, a melyben azt kérte, hogy a fővárosi törvény revíziója alkalmával a mérnöki hivatali szakembernek is megfelelő helyet juttasson a tanácsban. A törekvés nem uj. Már évek óta hangoztatják egyesek, hogy az adminisztráció érdeke azt követelné, hogy a szakemberek a tanácsban is képviselve legyenek, még pedig ugyanazzal a joggal, mint a tanács többi tagja, ügy akarták ezt a kérdést annak idején megoldani, hogy az építési ügyosztály vezetését a középitési igazgató, a közegészségi ügyosztályét a tiszti főorvos, a jogügyiét a tiszti főügyész vegye át s igy mint ügyosztály-vezetők véglegesen intézkedhetnek. A kérdés megoldása azonban nem olyan egyszerű. Ha a legkisebb mértékben megbolygatják a mai állapotokat, összedől az egész rendszer. Sokkal tovább kellene menni, mint azok, a kik osztályérdek- böl ma mozgatják a dolgot, még csak hiszik is. Kétségtelenül sok haszna van a fö város műszaki adminisztrációjának abban, ha a mérnöki hivatal vezetője tagja a tanácsnak. A legnagyobb érdeme, hogy emeli a mérnöki kar tekintélyét. Azok a kombinációk azonban, a melyeket a középitési igazgató tanácsi tagságához fűznek, merőben túlzottak. Legyünk csak őszinték. Most is, akkor is az fogja eldönteni a mér nöki hivatal kvalitását, súlyát, a műszaki dolgok előbbrejutását vagy visszamaradását, hogy milyen kaliberű ember áll a mérnöki hivatal élén. A kik közelebbről ismerik a főváros adminisztrációját, tudják, hogy vannak szakhivatalok, a melyeknek előterjesztéseit éppen olyan komolyan tárgyalják bizottságban, tanácsban, közgyűlésen, mintha a vezetője maga a polgármester lenne. De vannak kisebb fiók szakhivatalok, a melyek komoly propozi- cióikat érvényesíteni tudják. Hogy a mérnöki hivatalnak nincsen meg a tekintélye, ho^y a mérnöki hivatal a városi adminisztráció bűnbakja, annak igazán nem az az oka, hogy a középitési igazgató nem tagja a tanácsnak. Sok más oka van annak, a melyeket illetékes helyen is nagyon jól ösmerneir, de úgy látszik segíteni nem tudnak rajtuk. Éppen azért ezt a kérdést nem lehet csak a mérnöki hivatal szempontjából tárgyalni. A kérdés nem az, hogyan lehetne mesterségesen növelni a köz. építési igazgatói állás tekintélyét, hanem hogy az adminisztrációra hasznos vagy káros, ha a szakügyosztályok élére szakembereket állítanak. Ha úgy találnák, hogy hasznos, akkor ezt az elvet végig kell vinni az 1901. szeptember 8. egész vonalon s minden ügyosztályt a megfelelő szakember kezére kell bízni. őszintén szólva, mi nem tartjuk hasznosnak az adminisztrációra az uj rendszert. Lássuk csak hogyan alakulna a helyzet az uj rend alapján. Az első ügyosztály élére jutna a tiszti főügyész, a másodikéra mérnök, harmadikéra mérnök, negyedikben egy kiszolgált altiszt, az ötödikben vasúti mérnök, a hatodikban a főszámvevő, hetedikben a tanfelügyelő, a nyolcadikban a vásárigazgató, a kilencedikben megmaradhatna a mai állapot, a tizedik ügyosztályban pedig a tiszti főorvos lenne az ur. Szép kis adminisztráció intéződnék igy. A mai tanács sem lehet nagyon büszke a kiválóságára s a harmóniára, de ez a vegyes tanács képtelen lenne az ügyek elintézésére. Hiába. A szakemberek nem alkalmasak az adminisztráció vezetésére. Nem akarunk annyira maliciózusak lenni, mint a tanácsnak egyik tagja, a ki egészen nyíltan szokta hirdetni, hogy ő még nem olvasott jó magyarsággal és érthetően megfogalmazott mérnöki jelentést. De hogy nem föltétlenül szükséges, hogy az intézményeket szakemberek vezessék, legjobban bizonyítja az, hogy van a fővárosnak egy kizárólagosan szakintézete, a melyet nem szakember vezet s mégis a főváros közintézetei között egyike azoknak, a mely legjobban s legmegfelelőbben működik. A mikor annak az intézetnek vezetői állását betöltötték, a szakemberek nyíltan hirdették, hogy katasztrófa lesz ennek a vége. Nap-nap után várták a botrányt, a katasztrófát. E helyett az intézet emberül működött. Ugyanazok a szakemberek kénytelenek voltak az intézetről elismeréssel nyilatkozni s azok az emberek, a kik hónapokon, sőt éveken keresztül Írásban és szóval hirdették, hogy az intézet szakintézet s annak a vezetésére csak szakember vállalkozhatik, ma megadjak magukat s azt mondják, hogy a szakfölügyelet m gvan, a végrehajtás pedig már nem szakmunka. Az élet már számtalanszor bebizonyította, hogy a szakemberek nagyon ritkán tudnak megegyezni az adott viszonyokkal s rendesen nagyon keveset törődnek azzal, hogy az ő teoretikusan helyes szakdolgukból, hogyan és mennyit lehet bevinni az életbe.- A tiszti főorvosnak például a főváros minden polgára őszinte elismeréssel adózik azért a fáradhatatlan s lelkiismeretes munkásságért, a melylyel Budapest köz- egészségügyét olyan örvendetes módon megjavította. De azért, ha a tiszti főorvosra lenne bizva a dolgok végrehajtása, alighanem kevesebb eredményt ért volna el, mint igy elért. Igenis föltétlenül szükség s, hogy a szakhivataloknak az őket megillető jog- és munkakört, biztosítsák. A mérnökök azonban tovább mentek memoran
